Néhány éve szinte a pergető országos bajnokság volt az egyetlen verseny, amin megmérettethették magukat a pergető horgászok. Ma ez már csak egy a sok közül, de népszerűsége állandónak mondható, mivel most is 36 páros indult el a végső győzelem reményében. Többször megtréfálta már néhány helyszín a versenyzőket, ezért is próbáltak egy új, alkalmas vizet keresni a versenynek. Így esett a választás a Velencei-tóra, ami valóban alkalmas helyszínnek látszott, a verseny azonban más képet mutatott számunkra.
A versenyt megelőző két nap sok versenyző szerette volna megismerni a versenyre kijelölt terület, vagyis a Rigya ragadozóhal-állományát és azt, hogy mivel lehet őket becsapni.
A csütörtök reggel Adriánnal mi is megérkeztünk a MOHOSZ dinnyésháti kikötőjéhez. Igen barátságtalan időjárás fogadott bennünket, ami erős szelet és gyenge esőt jelentett. Fölöslegesen nem akartuk kínozni magunkat, ezért megvártuk, amíg szelídül egy kicsit a szél. Szerencsénkre, az időjárás is hasonlóan gondolta, így elindulhattunk a Rigya-tisztás felé.
Ez egy nádassal körbevett nyílt vizes rész, amelyből először a nádast próbáltuk felderíteni. Igazán ígéretesnek tűntek első látásra ezek a részek, ezért sokáig vallattuk, sajnos eredménytelenül. Azután a nyílt víz felé vettük az irányt, de ott sem jutottunk kapásig. Az első napot a terület megismerésének szenteltük, és az időjárás sem volt éppen kedvezőnek mondható a pergetésre, ezért nyugodtan vártuk a pénteki napot, amikor is remélhetőleg megtaláljuk a terület ragadozóit.
Pénteken igazi ősz időjárás fogadott bennünket. Mikorra kiértünk a Rigyára, a mezőny nagy része vízen volt, így képet kaphattunk arról, hogy milyen halakra érdemes vadászni a verseny napján. A mezőny nagy része elsősorban a nádszéleket vallatta, ezért ezt mi inkább hanyagoltuk, a nyílt vízen szerettünk volna megkeresni a halakat. A sok dobálás után végre rablásokat fedeztünk fel a hajózó út mellett. A tettesek balinok voltak, ezek a napsütés hatására felszínen tartózkodó apróhalakra vadásztak. Sajnos nekünk nem sikerült fogni belőlük (csak kapásig jutottunk), pedig kipróbáltuk a lehető legtöbb balincsalit. Később ismét megnéztünk néhány nádszéli részt, de sajnos eredménytelenül. A mezőnyben kérdezősködve - volt, aki elárulta, volt, aki nem - néhány fogásról szereztünk tudomást: két balin, két csuka és három süllő volt a zsákmány az edzésen, és mindez az egész nap folyamán. A versenyre nem sok jót ígértek a fogások, ráadásul biztos taktikát nem lehetett felállítani.
Így érkezett el a verseny reggele. A regisztráció után kihajózott a mezőny a Rigya bejáratához, itt a kisorsolt rajtszámok alapján indult a mezőny a verseny helyszínére.
Az első helyezkedésekből látszott, hogy megosztott a mezőny, mivel egyik fele a nyílt vizet, másik fele pedig a nádasok szélét választotta. Mi először egy ritkás nádnyiladékot dobáltunk meg, eredménytelenül. Azután, mivel úgy látszott, hamarosan kisüt a nap, a hajózóút mellett raktuk le horgonyunkat. Itt kerestük a balinokat, és vártuk, hogy végre kisüssön a nap. Közben a versenyidő feléhez értünk, ekkor három darab halról volt információnk. Egy süllő, egy balin és egy csuka esett zsákmányul. Mondanom sem kell, ezzel az infóval sem jutottunk előbbre, tehát maradtunk a jelenlegi helyünkön. A felhők azonban nem akartak elmenni a nap elől, sőt úgy nézett ki, mintha direkt ellenünk mozognának a felhők is.
A mérlegelésre a rendezők három csónakot biztosítottak, amelyek folyamatosan lesték az alkalmat a mérlegelésre. Az első helyre, ahová mi beálltunk, ez idő alatt már a negyedik csónak tette le súlyát, három a magyar igazság, egy pedig a ráadás „szabály” szerint, ők ott fogtak egy csukát, ami - mint később kiderült - a verseny második helyéhez volt elegendő. Azután rögtön utána mellettünk is fogtak egy apró süllőt, ami a negyedik helyre volt elég.
Mi még az utolsó pillanatig bíztunk egy aprócska balinban, de balinrablás helyett a kürtszó hangját halhattuk, ami a verseny végét jelentette. A kikötőbe vezető úton több versenyzővel beszéltünk, mindenki a miénkhez hasonló eredményről számolt be, a nullázásról. Ezután már csak az ebéd és az eredményhirdetés volt hátra.
| HELYEZÉS | VERSENYZŐK | SÚLY (gramm) |
| 1 | Virág Balázs - Zakhar Attila | 1410 |
| 2 | Demeter Zsolt - Farkas Szabolcs | 850 |
| 3 | Medgyasszay Csaba - Kristyán Róbert | 690 |
| 4 | Zimány Ferenc - Pál Mihály | 450 |
| 5 | Blázy Tamás - Vágó Lajos | 410 |
| 6 | Takács László - Fürtös Attila | 250 |
| 7 | Simon Zoltán - Váry Hajnalka | 220 |
| 8 | Lendvay János - Szilágyi Zoltán | 150 |
A harminchat csapatból tehát huszonnyolc nullázott. Az első helyezett csapatnak sikerült fogni három süllőt, ami kiemelkedett a mezőnyből, ezért megérdemelték az első helyet.
Remélem, jövőre végre sikerül olyan helyet találni az OB számára, ahol nem csak azon kell gondolkodni, hogy hogyan fogjunk halat, hanem azon, hogy hogyan fogjunk többet.
Várhatóan a második fordulóban már halasabb fordulóval lesz dolgunk a Tisza-tavon, ahová nem csak a verseny kedvéért utazunk el, hanem a megmérettetésen résztvevő ismerősökkel való találkozás lehetősége miatt is.
