Pergető OB, 2009 I. forduló, Gyöngyös, Deli-tó.

Pergető OB, 2009 I. forduló, Gyöngyös, Deli-tó.

Ebben az évben jelentős változásokon ment át a pergető OB lebonyolítása, 2009-ben már három forduló dönt a végső helyezésről. A versenysorozat első helyszíne a Mátrai Pergetők jóvoltából a gyöngyösi Deli-tó volt. Ezen a vízen már több pergető versenyt is rendeztek, így előzetesen már látszott, hogy egy, az OB-re alkalmas helyszínt sikerült találni.

Nagyon szép környezetben fekszik a Deli-tó

Sok kritika érte már a Pergető OB fordulóit, és valószínű ezután is lesznek hasonló kritikák. Persze a mai világban egymást érik a pergető versenyek, és nehéz eldönteni, kinek mi a jobb. Hogy jobbá tegyük a pergető OB fordulóit 2008 végén összegyűltünk egy tucatnyian a versenyzők közül, hogy javaslatokat tegyünk esetleges szabálymódosításokra - ennek egyik eredménye a háromfordulós lebonyolítás, ami háromszor öt órát jelent. Több módosítást is javasoltunk, amit szinte kivétel nélkül elfogadtak. Ennek megfelelően - és a nemzetközi szabályhoz igazodva - limitált a bothossz, ami mostantól nem haladhatja meg a 270 centimétert. Újdonság, hogy engedélyezték a halradar és a GPS használatát, és még sok apró dolog változott az előző évek kiírásaihoz képest, ezért jogosan reménykedtünk egy jobb bajnokságban. Mindezek tudatában számomra meglepetés volt, hogy a versenyre csak 17 páros adta le a nevezését.

A tavat Adriánnal a verseny előtt megpróbáltuk feltérképezni: szeptember közepén egy pergető versenyen vettünk részt, ami részünkről inkább csak helyzetfelmérés volt. Az új szabályzat értelmében versenyt megelőző napon pergetni már nem lehetett, ezért a verseny előtti szerda délutánján próbáltunk még némi információhoz jutni. A tavon két technikát volt érdemes alkalmazni vagy váltogatni: az egyikkel a nádasok környékén, a sekélyben kis csukákat lehetett fogni, szerencsével ezekből tíz darab is összejöhetett.

Az ilyen méretű csukából nagyon sokat lehet fogni
A csuka mérete ezen a képen látszik igazán. Kicsi, de a sok kicsi sokra mehet

A másik lehetséges megoldást a mélyebb részeken élő süllők megfogása jelentette, ez azonban nagyon kényes dolog: a süllőt keresőknek a fele valószínűleg benullázik, az ezzel próbálkozók másik fele viszont jó eredményt érhet el. Esetlegesen - bónuszként - a süllő mellett még harcsa is beeshet.

Íme, egy átlagosnak mondható süllő a Deli-tóról

Az előzetes információk alapján a következő volt a stratégiánk: a verseny elején meg kell fogni a biztonsági halat, és persze ha lehet, ebből többet, majd a verseny második órájától beállunk süllőzni, mivel remélhetőleg egyébként is ez az időszak lesz igazán jó a süllőre. Ezen előzmények után érkeztünk meg a versenyre. A regisztráció alkalmával kihúztunk egy számot is, amely egyben az indulási sorrendet jelentette. A hármas szám kihúzása után örülhettünk egy darabig, mígnem a Takács - Fürtös páros kihúzta az egyes rajtaszámot. Tudtuk, hogy nekik a csukák jelentik majd az elsőszámú célpontot, ráadásul nagy volt az esélye annak, hogy ők is az általunk kinézett patakbefolyó környékére szeretnének menni.

Dávid Ferenc, a Mátrai Pergetők képviselője és Szarvas Zoltán szövetségi kapitány tartotta a reggeli eligazítást
Serlegek és a rájuk leselkedő versenyzők

A versenyzők aztán sorban elindultak az általuk leginkább jónak tartott helyekre. Előzetes sejtésünk rögtön beigazolódott, mivel a Takács - Fürtös páros a patakbefolyó előtt engedte le a csónak horgonyát. Nem volt más választás, a közelben helyezkedve vártuk a verseny kezdetét jelző dudaszót. Az első dobásra Fürtös Attilának máris csuka volt a horgán, és ez így ment egy órán át, amikor is tíz halnál jártak. Mesterien használták ki a helyben rejlő lehetőségeket. Eközben a környéken senki más nem fogott halat, már kezdtünk csüggedni, mikor végre Adriánnak a horgára akadt egy merénylő.

A mérlegelőknek is meggyűlt a baja a csuka méretével, sokadszori nekifutásra sikerült megmérni a csuka 6 dekagrammos tömegét

A „szákolása” is problémát jelentett, félő volt hogy átesik a szákunk egyik lyukán. A mellettünk horgászó hölgypáros is jót kuncogott az eseten, persze jogosan. Nem éppen erre a méretre számítottunk, de ezzel megvolt a minimum-elvárás. Tíz óráig ekkor már nem volt sok hátra, mikor is váltottunk és megpróbáltunk süllőt fogni.

Beálltunk hát mi is a süllőzők közé. Ekkor érződött a kevés induló jótékony hatása: nem érezte magát kellemetlenül az ember, ha egy jobb hely környékére szeretett volna menni, mivel kényelmesen elfért mindenki. Az első süllőzéssel töltött órában nem történt semmi, de tudtuk, hogy a tizenegy óra fordulópont lehet. Ekkor Adriánnak megvolt az első kapása, sajnos azonban csak a gumihal farkát csípte meg a tettes. Rövidesen én is jegyezhettem egy akciót hasonló eredménnyel, sőt egy újabbat, aminek szintén szakadozott farkú gumihal lett az eredménye. Ez már azért több, mint bosszantó volt. Adriánnak addig drótelőke volt fent, nehogy egy csuka nyúlja le a gumihalát. Levette az előkét azt remélve, hogy talán így megfogja a következő kapást. Az ezután következő események szinte törvényszerűek voltak, második dobásra akasztott egy csukát, ami szinte azonnal elharapta a főzsinórt… Ez már azért rendesen sokkolt bennünket, de hogy teljesen bepipuljunk, még egy rávágást kaptam gumihalamra, és talán mondanom sem kell, ez sem akadt meg! Nekem ekkor már kezdett betelni a pohár, mérgemben bedobtam a sapkámat a csónak aljába. Ekkor már dél körül járt az óra, de reménykedtünk, hogy talán lesz még néhány kapásunk, abból remélhetőleg sikerül legalább egyet értékesítenünk. Sajnos azonban a déli harangszóval elvágták a süllők kapáskedvét is: nekünk sem volt több akciónk, és a környékünkön horgászóknál sem láttunk kapás nyomán lendülő bevágást.

A verseny végét jelző dudaszó után tudtuk meg, hogy legalább két csapat is fárasztott jobb halat, ám mindkettő lemaradt. Az egyik ráadásul szintén csuka volt, mivel rövid fárasztás után ugyancsak elharapta a zsinórt.

Az eredményhirdetésen kiderült, hogy négy elsősorban süllőző csapat is benullázott, ebből a szempontból nekünk szerencsénk volt, mivel legalább értékelhető halat tudtunk felmutatni, viszont a sok rontott kapás bőven adott bosszankodásra okot. Az első két helyezettnek - mondhatni - bejött a süllőzés, a harmadikként végző csapat pedig végig csukázva szerezte értékes helyezését. Nézzük az első tíz helyezett eredményét:

HelyezésCsapattagokÖssz. tömeg (kg)Darab
1.Szappanos Zoltán - Demeter Zsolt 3,663
2.Farkas Szabolcs - Farkas Előd 2,973
3.Takács László - Fürtös Attila2,3525
4.Zimány Ferenc - Pál Mihály1,711
5.Hefkó Norbert - Lieszovszky Árpád1,108
6.6. Karádi László - Nagy Róbert1,064
7.Vári Hajnalka - Takács Ildikó0,761
8.Veres Sándor - Schlothauer László0,564
9.Nagy László - Rácz Nándor0,471
10.Dr. Szarvas Imre - Szarvas Zoltán0,323

A dobogós csapatok

Nekünk a legrosszabb még halat fogó helyezés jutott, a tizenharmadik. Reméljük, a következő fordulókon már mellénk áll a szerencse is.

A végén szeretnék köszönetet mondani a Mátrai Pergetőknek és a Deli-tó vezetőségének a verseny kiváló lebonyolításáért. Találkozunk a következő fordulón Tiszadobon!

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.