Vajon milyen az ideális időjárás egy pergető versenyre? Az előrejelzés hidegfrontot ígért a verseny idejére. Ez a ragadozók kapókedvére igencsak pozitívan tud hatni. Na de a vele járó viharos szél már korántsem vetített annyira vidám képet a horgászok számára. Szerencsére azonban a meteorológusok ismét tévedtek egy kicsit, és Maconka a már megszokott ködös reggellel várta a versenyre érkező negyvenegy párost.
A reggeli megérkezés után már kisebb csoportok alakultak ki, természetesen mindenhol a horgászat volt a téma, ezen belül is a versenyen várható eredmények voltak a leginkább a felszínen.
Egy erőteljes dudaszó figyelmeztetett mindenkit arra, hogy bizony, mindjárt kezdődik a sorsolás. A csónakba pakolás, majd a nádfal elé evezés következett. Itt vártunk az újabb dudaszóra.
Mi a szokásos felállásban vágtunk neki a versenynek. A két héttel ezelőtti OB-vel ellentétben most a medret céloztuk meg. Bíztunk a nyakunkon lévő frontban, ami valószínű a süllőket is intenzívebb táplálkozásra készteti. Egyedül a helyválasztásban hibáztunk. Egy órai pergetés után kiderült, hogy sokfelé esett fogás, köztük nem egy süllővel.
Érdekes módon most kettévált a mezőny, míg az egyik része a medret vallatta, addig a másik a partszéleket és a sekélyt részesítette előnyben. Az utóbbiaknak talán még jobban is ment a fogás. Mi nem találtuk fel magunkat igazán, érintetlen maradt a műcsalink, bármit is tettünk fel. Körülöttünk viszont egyre többen regisztrálták magukat a mérlegelő lapon. Sőt már látszott, hogy ma nem kell kisorsolni senkit a fennmaradó bejutó helyek egyikére sem. Most végre Maconka is adakozó volt a pergető horgászokhoz.
Nekünk még mindig egy nagy nulla volt az eredményünk, hiába ment a hal, nekünk semmi sem akart bejönni. Hogy még jobban pácban érezzük magunkat, egy 2.950 grammos süllőről is hírt kaptuk.
Egyre reménytelenebbnek éreztük helyzetünket. Nem lehet, hogy megismétlődjön a tavalyi betlizésünk, főleg most, amikor körbefognak bennünket. Ekkor taktikát változtattunk: a számunkra kedvesebb csukázásra tértünk át.
Talán a tizediket dobtuk, mikor Adrián végre felkiáltott: „Megvan!” Igaz, nem egy kapitális példány, de legalább a betlit elkerültük.
Azonban ezzel bejutni nem lehet, sőt az új szabály szerint az elődöntő helyezési számát továbbviszi minden döntőbe jutott csapat. Ott kap egy egyes szorzót, a döntőben elért eredményt pedig kettővel szorozzák meg. Így nem vész el egy jobb eredmény az elődöntő után, viszont a döntő mégis csak döntő, ezért az ott elért jó helyezés mégiscsak többet számít.
Ennek fényében folytattuk a csukák utáni keresgélésünket, nem hiába: most az én műcsalim keltette fel egy csuka érdeklődését, de csak egy villanás volt, ezért megpróbáltam a lehető leglassabban továbbvezetni csalimat, hátha? Durr! Odavágott, és meg is ragadt a koma. Ez legalább kiló fölöttinek bizonyult, így a darabonkénti 500 pontot hozzáadva már 2.850 ponttal rendelkeztünk. „Na, ezzel talán már bekerülhetünk a döntőbe”. Még egy szűk óra volt vissza a versenyidőből, még egy csukával biztosra mehettünk volna. És fogtunk. Nem is egyet, ha már belejöttünk megdupláztuk csukáink számát.
Mivel szabad hely nem maradt, visszatértünk a mederbe, de - tán mondanom sem kell - eredménytelenül. Igaz, ekkor legalább már nem fogtak körbe bennünket.
„Még egy dobás”, gondoltam, de még vízre sem esett a csalim, mikor megszólalt a verseny végét jelző duda. A kikötő szájánál ekkor még lehetőség volt egy utolsó mérlegelésre.
A parton és az ebéd közben azután ment a találgatás: Vajon mennyi pontszám elegendő a bejutáshoz?
Végre elérkezett a pillanat. Megtudhattuk, hogy kik jutottak a döntőbe.
Végül az ötödik helyre lett elegendő a mai napi teljesítményünk. Ez a reggeli rossz kezdés fényében jónak mondható, így még bizakodva várhatjuk a döntőt is.
Egyébként a negyvenegy résztvevő csapatból csak négy nem tudott felmutatni fogást. Ez az előző évi Balzer Kupa eredményének ismeretében igen jónak mondható.
Talán még egy kis statisztikát a versenyről. Összesen 70 darab ragadozó csábult el a műcsalikra, közel 70 kilogrammos összsúlyban. Ebből 48 csuka, 15 süllő, 3 balin, 2 harcsa.
Nekünk megkegyelmezett az időjárás, valószínű azonban a következő napon versenyzők nem úszták meg a frontbetörést. Talán így képet kaphatunk róla, hogy front előtt, vagy front után érdemesebb pergetni?
Írta: Lukácsi Béla
Fotók: Lukácsi Béla, Balzer
