Hogy ígéretemhez hű maradjak, két hét múlva visszatértem egy horgászat erejéig Bokodra. Igaz nem kellett túl sokat kéretnem magam. Ezúttal azonban kísérőim is akadtak. Elfogadta meghívásomat Árpi barátom, akiről már olvashattak az olvasók az "Az alvízcsatorna süllői" című írásomban, és a Szlovák televízió horgászműsorának forgatócsoportja is, akik már nagyon ki voltak éhezve egy jó kis téli horgászatra.
Hajnali négy órakor volt a találkozó. Egy rövid kis megbeszélés után útra keltünk. Tatabányáig minden zökkenőmentesen ment, de amint kiértünk a városból, hatalmas köd lepett meg bennünket. Lépésben folytattuk az utat. Jó negyed órába telt, amíg a Tatabánya és Bokod közti utat megtettük. Amint beértünk a faluba, akkor lepődtünk meg csak igazán, mert a ködnek nyoma veszett. Gyorsan letudtuk a jegyintézést és más egyéb apróságot, s már mentünk is a partra. Alig vártuk, hogy kielégíthessük horgászati vágyunkat.
Kihasználva az alkalmat, újabb etetőanyag tesztre készültem. Mivel a tévés műsorvezető srác (Slavo) a forgatás mellett horgászott is, így lehetőség nyílt arra, hogy egyszerre több féle etetőanyagot is kipróbáljunk. Slavo a jól ismert X21 cég téli piros anyagából kevert két zacskónyit. Eddigi tapasztalatai alapján nem kellett azt dúsítani semmi mással, esetleg egy kis élőanyaggal. Árpival, mi kicsit komolyabb ellenfélnek vettük a halakat, ezért egy nem mindennapos keverékkel készültünk őket kapásra ingerelni. Íme a két recept:
Árpi keveréke: | 2 kg TOP MIX Extra ponty |
Saját keverékem: | 2 kg TOP MIX Extra River |
Hogy még izgalmasabbá tegyük az etetőanyagunkat a halak számára, mindhárman fél-félliternyi csontit is adagoltunk hozzá. Csalinak mindannyian csontkukacot használtunk, amit ajánlatos volt meleg helyen tartani, mert a kemény nappali hidegben pillanatok alatt csonttá fagytak volna.
Alapozó etetést egyikünk sem végzett. Az etetőanyagok közti különbség rögtön a horgászat elején megmutatkozott. Az erős fűszeres ízű és illatú anyagra, amivel horgásztam, szinte azonnal reagáltak a halak. Az első fél órában sikeresen szákoltam meg három szép másfeles pontyot, majd hat darab fél kiló és kiló közti kárászt. Ez alatt az idő alatt Árpinak csak öt darab kárásszal akadt dolga. Slavonak viszont nem volt szerencséje sem a pontyokkal, sem a kárászokkal. Az X21-es anyagra a kisebb-nagyobb dévéreken kívül nem nagyon volt kíváncsi eleinte semmilyen más hal. Azok is csak jó húsz perc elteltével.
Később aztán az X21-re is és az Árpi keverékére is beálltak a halak. Szedték a kárászt, pontyot ők is szép számmal. Tanulságként annyit lehet ebből levonni, hogy hiába meleg a víz és táplálkozik a hal ész nélkül, az édes (tavaszi és nyári) ízek és aromák időhátrányban maradnak az intenzív fűszeresekkel szemben. S bizony, ez pl. egy versenyen elég komoly hátrányt jelenthet a horgász számára.
Egy másik érdekessége a fél napos horgászatnak, hogy a nappali felmelegedéssel egyenes arányban nőtt a halak óvatossága is. A légzőnyílásánál horogra akasztott csontkukacot képesek voltak szinte észrevétlenül elcsenni a horogról. Így a kapást vagy üres bevágás követte, vagy a fárasztás végül a hal elvesztésével járt. Valamin változtatnunk kellett. Úgy döntöttem, hogy az eddig használt 12-es horgot 16-ra cserélem. Az előke hosszát, pedig megnöveltem negyven centiről kb. hatvan, majd hetven centisre. Így már tíz kapásból három hal biztos volt. A többinél nem maradt más a horgon, mint pár darab másfél-két centis áttetsző bőrdarabka. Ekkor jött az ötlet, hogy a csontit ne a légzőnyílásánál tűzzük a horogra, hanem a közepénél. Nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen apró kis változtatás mire képes. Tíz kapásból hét, esetenként nyolc hal!
Az előző alkalommal, mikor itt jártam, kemény hidegek voltak még napközben is. Igaz azóta hullott egy kevéske hó, néhol másfél méteres hófalak közt autóztunk, de a nappalok már kicsit melegebbek voltak. Ez érezhető volt a halak erején is. Még a kisebb kárászok is keményen dolgoztak a horgon.
A horgászat befejezése után öröm volt a haltartó háló tartalmát a merítőfejbe üríteni. Igazán csak itt és ekkor tudtuk a fogott halat szemrevételezni. Egészségtől kicsattanó pontyok, kárászok tömkelege. Átlagosan 25 kiló feletti fogásoknak örülhettünk.
Mindent összevetve ez az eredmény irigylésre méltó lenne még sok esetben nyáron is. Talán mondanom sem kell, hogy a filmezés és fotózás után a halak visszanyerték szabadságukat.
Zárszóként legalább ilyen jó horgászatot kívánok mindenkinek!
