A „környezetvédelmi” jelző némileg megtévesztő lehet, de nem kell megijedni. A megye első számú versenypályája egy teljesen szimpla víz, szép környezetben, jónak mondható hal- (ponty-, keszeg-, süllő-) állománnyal.
Mitől lehet egy tó környezetvédelmi? Több tippem is lenne, de a himfai tó esetében a szűrő szerep a helyes válasz. A tó elődjének tekinthető mocsaras terület kapcsolatban állt a közelben elhaladó patakokkal, melyek nem sokkal arrébb a Rábába ömlöttek. Ez a mocsár már a múlté, bár elvileg még a környék viszonylag nedvesnek mondható (persze nem tartós szárazság periódusában), a helyére épített körtöltéses víztározót látva nem sokan sírják vissza a néhai vizenyős placcot, legfeljebb a természetvédők.
Mivel a közelben nincs Himfa nevű település, a tavat a hasonló nevű parkerdőről nevezték el.
A tóhoz az országútról egy murvás, földes, jól járható út vezet. Megállhatunk az első parkolóban, igazán ez a ténylegesen kijelölt parkoló, de egyenesen továbbhaladva a forrás környéki parkolónál is hagyhatjuk az autónkat. Itt tetszetős tujasor kezdődik a gáton kelet felé, míg visszafelé teljesen kopasz, gyepes a töltés. A gátra felkapaszkodva egy javarészt náddal, itt-ott bokorral szegélyezett és több helyen finoman kövezett partú, lapos, széles, szinte érzékelhetetlenül kiterjedt tavat láthatunk. Hol a vége? Hol kanyarodik a part? Lehet azért látni, segít ebben a töltéskorona, de a tó valódi alakját valahogy nem tudja az ember így, ebből a nézőpontból elképzelni. Talán azért sem, mert egyszerűen nincs a környéken egy magasabb pont, ahonnan egyszer, véletlenül megláthatnánk, ahonnan egy konkrétabb kép tárulna elénk.
Első blikkre úgy tűnik, hogy a meder úgymond steril (nem tudom, ez volt az első érzésem, hiszen a látványos körtöltésen belül leginkább egy simára gyalult területet tudtam volna elképzelni), szóval, noha úgy tűnhet, egyenletes, egyáltalán nem homogén az aljzat. Természetesen nagy variációkra nem kell gondolni, de a bekötőút oldalánál lévő 1,7-1,8 m-es mélység a szemközti térfélen húzódó patakmedernél akár három méterre is ugorhat (főleg azóta, hogy a zsilipet rendbe hozták és 2004-től tartható a magasabb vízszint is), sőt itt az agyagos, iszapos fenéken heverő tuskók és bokormaradványok teszik változatosabbá az árkot. A nyugati oldalnál 2-2,2 m-es a vízmélység, partszegélyben pedig méter körüli.
Nem túl akadós tehát a víz, viszont még munkagép is maradt a tározó területén - igaz, darabokban -, ami sejteti, hogy mennyire volt stabil annak idején itt a talaj.
Horgászatilag is érdekes a víz. Nyáron relatíve sokan bojliznak, noha kapitális halakban nem bővelkedik Himfa, azért az ördög nem alszik, és persze a 3-5 kilós potykákra, szép amurokra tavasztól őszig mindig jók lehetünk. Az amurokat jellemzően a nádasnál (kb. hétszáz méter hosszú), a hátsó részeknél lehet szép „magyar” szóval élve kibekkelni.
Telepítések után a nádszegélyben csendesen cserkészve lehetünk sikeresek, de feederre is becsalhatók a betett halak, főként a pontyok.
A versenypálya jelleg miatt sok a fehérhal, ezeket mindennel, finom rezgőssel, matchbottal, spiccel, rakózva fogják. A tujasor kezdetével nagyjából egyvonalban már 6-8 méterre megtaláljuk azt a mélyebb, 1,8-as vizet, ami sok halat adhat: az ügyesebbek egy kisebb törést keressenek, mert ott jön meg igazán a hal.
Süllő, csuka, harcsa szempontjából ragadozós a víz, de a süllő a fő hal. Zömmel halszelettel fenekeznek, kevesebben pergetnek rá. Nehéz így teljes képet adni, de elmondások és a halőri tapasztalatok alapján a fenekezés a legeredményesebb. Télen folyamatosan próbálkozhatunk a ragadozók horgászatával, de valójában egész évben fogják őket.
Három éve egy 40 kilós, s azelőtt is egy hasonló méretű harcsát emeltek ki, ebből sejthető, hogy nem tekinthető harcsás víznek a himfai tó. Ugyan gyakran forog benne a bajszos, az egy-egy ritka fogás nem túl bíztató a harcsázóknak. De gyorsan hozzátenném, hogy nem is harcsáznak olyan gyakran, hogy statisztikailag értékelhető legyen az adat, és az ilyen vizek okozzák sokszor a legnagyobb meglepetést… Mit lehetne még hozzáfűzni ehhez? El kell menni, meg kell nézni.
Kezelő | Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége |
Területe | 11,2 ha |
Halak | ponty, amur, süllő, keszegfélék, csuka, harcsa, compó, ezüstkárász |
Rekordok | negyven kiló feletti harcsa |
Telepítés | utolsó őszi pontytelepítés: 980 kg háromnyaras nyurga |
Szabályok | OHR szerint |
Szem előtt tartandó | A tó az őrségi NP szélén fekszik, természetvédelmi őrök ügyelnek a rendre: sátrat állítani, autóval a töltésre állni tilos. |
Horgászidő | 0-24h |
Elvihető | OHR szerint |
Csónakos horgászat | nincs |
Napijegy ára | 1000/500Ft |
Napijegy váltható | a vasi jegybizományosoknál, legközelebb: Felsőmarác, Polgármesteri Hivatal; Csákánydoroszló, KATI Bisztró, Vasút u. 69. tel: 94/442-104; Körmend, SHELL Benzinkút, Rákóczi u. 94/594-042; WINCHESTER Vadászbolt, Rákóczi u. 941; Horgászbolt Körmend, Szabadság tér. |
További infó | Vas megyei szövetség, 06 94 506 835; Szombathely. Welther K. u. 17. |
Érdekesség: 2004-ben itt rendezték meg a megyei csapatbajnokságot. A verseny három órája alatt a 9 induló csapat közel 250 kg halat fogott.
Megközelítés: A 8-as főúton Körmend után, Csákánydoroszlónál balra Felsőmarác felé. A Rába-hídon át - majd jobbra -, utána balra a kereszteződésnél - majd nem sokkal később a "Himfai parkerdő" táblánál újra csak balra kell lekanyarodni a kis erdei bekötőútra. Ennek végén a két parkoló. Az autót a parkolóban kell hagyni!
