Kalocsa város egyetlen záportározóját hosszú évekig az elhanyagoltság jellemezte. Egészen a tavalyi év végéig kellett várni, mire felcsillant a remény, hogy ismét birtokba vehessék a horgászok az egykor közkedvelt helyüket. A végletekig kifosztott és elhanyagolt záportározó szép lassan magához tért, és mára csaknem a régi fényében ragyog, a kalocsai horgászok nem kis örömére.
Előzmények:
A város pereméhez Kiskőrös felől érkezőket egy elhanyagolt záportározó fogadta. Persze nem volt ez mindig így. A 2000-es évek elején az önkormányzat kikotortatta a záportározót és rendbe tette közvetlen környezetét, majd egy kis tavat alakított ki a szabadidő kellemes eltöltésére. A parton padokat helyeztek el, fákat is ültettek. Az önkormányzat ugyan felajánlotta a horgászegyesületnek, hogy a tó és közvetlen környezete karbantartásának fejében létesítsenek egy minden igényt kielégítő horgász központot, de az egyesület akkori vezetői erre nem tartottak igényt. Egy vállalkozó jelképes bérleti díj fejében vállalta, hogy a területet karbantartja, és egy horgásztavat alakít ki. A 2005 és 2010 közötti időszakra megkötött bérleti szerződés után megkezdődtek a munkálatok, haltelepítések, majd a horgászhelyek kialakítása. Kedvelt helye lett a horgászoknak, családi és munkahelyi kollektívák is előszeretettel látogatták, illetve az éjszakai horgászat mellett különféle horgászversenyeket is rendeztek itt. A záportározó legszebb fényében tündökölt, néhány év alatt a horgászok és a kalocsai családok népszerű kirándulóhelyévé vált. 2010 őszén azonban egy csapásra minden megváltozott. Az addigi bérlővel nem kívántak szerződést hosszabbítani, és különféle ürügyekre hivatkozva még a tóban lévő halállományt sem engedélyezték lehalászni. Ezzel megkezdődött a záportározó drasztikus hanyatlása. A természet rövidesen visszavette az emberi hanyagság miatt ráhagyott területet. A kerítésre lakat és lánc került, mely az évek alatt berozsdásodva várta, hogy valaki újra felébressze hosszú álmából a víztározót, amely több mint hat évig állt körülkerítve, többnyire sorsára hagyott állapotban, bár néhány „szerencsehalász” időről időre felkereste azt, kihasználva a kerítés gyenge pontjait.
2016. december. A leendő bérlő – záportározói funkciójának megtartása mellett – horgásztóként kezdte újjáéleszteni a területet, melyben ígéretet tett többek közt a tó körüli kerítés helyreállítására, bolt- és mellékhelyiség kialakítására, folyamatos halasításra, halsütő helyek, valamint a vízparton stégek elhelyezésére is. A horgászati hasznosítás feltétele egy ún. „olajfogó – előtisztító” műtárgy kialakítása volt, hogy a befogadott csapadékvíz olajos szennyeződéseket ne moshasson be a tóba. Ennek megépítése önkormányzati költségen valósult meg, így a szükséges engedélyek beszerzése után minden akadály elhárult, és kezdetét vehette a tó és közvetlen környezetének rekonstrukciója. 2017 márciusában kezdődött a tó körüli infrastruktúra fejlesztése, a folyamatos haltelepítések, majd április első napján végre megnyitotta kapuit a horgászni, pihenni vágyó vendégek számára.
A megnyitás előtt – a tógazda megkeresésére – teszthorgászatokat hajtottunk végre, hogy megpróbáljuk felmérni a tóban lévő halállományt. Azt már az első horgászat alkalmával megtapasztaltuk, hogy rendkívüli módon elszaporodott a tóban a törpeharcsa, melynek gyérítése azóta is folyamatban van, számuk érzékelhetően csökken. Gyakorlatilag minden felkínált csalira szinte azonnal rávetették magukat, így a hallisztes csalogatóanyagok, valamint az élő csalik használata szinte azonnal kudarcba fulladt. Egy édeskés jellegű etetőanyag keverékkel, valamint fokhagymás gumikukoricákkal tudtuk némileg távol tartani a falánk kis ördögöket, bár megpróbálkoztam az egyik általam leginkább kedvelt édes ananász ízű oldódó-lebegő fluo pellettel is. A tóról készült medertérkép segítségével sikerült fellelni a legmélyebb részeket, így azt igyekeztük feederbottal meghorgászni az alig néhány fokos vízben. A csaknem 5 méteres mélységből szerencsére nem sokat kellett várni az első ponty megérkezéséig, majd egyre szebb ezüstkárászok is horogra kerültek. A fogásaink legnagyobb részét „átlagos” méretű pontyok és ezüstkárászok alkották, de egy-egy dévérkeszeg is horogra került, és persze bármennyire is próbáltuk, teljesen a törpeharcsákat sem tudtuk szelektálni. Sokszor teljesen lefaragták a csalitüskéről az oldódó-lebegő pelletet, ám a fokhagymás SpéciCorn ellen szinte tehetetlenek voltak. Horgászbarátom jó néhány pontyot megfogott vele a horgászatunk során, míg törpeharcsából csak elvétre került egy-egy példány a horogra.
Elhatároztam, hogy a megnyitást követő néhány héten belül – mire a vízpart is elkezdi majd lassan elnyerni végleges formáját, és a tó vizének hőmérséklete is emelkedik néhány fokkal – újra ellátogatok ide.
Már kora hajnalban a vízpartra érkeztem, hogy a hosszadalmas előkészületek után mielőbb megkezdhessem a horgászatot. Mint említettem, a tóban rengeteg törpeharcsa él, így a finomszemcsés, kimondottam method etetőanyagokat, illetve a kisebb method pelleteket – különösen a magas halliszt tartalmú változatokat – gyakorlatilag kizárhattam. Egy kisebb etetőbomba, ún „Spomb” segítségével különféle magvakat – kukorica, búza, kendermag – tartalmazó etetést hoztam létre. 10-12 dobást elegendőnek gondoltam az alapozáshoz. A meghorgászandó távolság megközelítőleg 45-50 méter. A magkeveréket a bevetés előtt mintegy negyedórán át állni hagytam, mire átvették a Kék Fúzió Fluo Flavor aroma kellemesen édeskés-fanyar illatát. A mai horgászatra választott etetőanyag-keverékem is rendhagyó volt: fél csomag Haldorádó Fluo Energy - Kék Fúzió, valamint egy csomag, szintén Haldorádó FermentX - Tejsavas Betainos összetételéből állt. Tisztában voltam vele ugyan, hogy még nincs itt az erjesztett etetőanyagok szezonja, de úgy gondoltam, teszek egy próbát, miképpen reagálnak a halak – elsősorban a pontyok és a kárászok – erre az eddig teljesen szokatlan ízvilágra ezen a vízterületen. Az etetőanyagot gondosan és precízen állítottam össze, többször is átrostálva, így gyakorlatilag tökéletes állagúvá vált a 30 grammos Method Flat kosárba töltéshez.
Most következett az egyik legnagyobb dilemma, hogy milyen csalit válasszak. Az édeskés-fanyar jellegű etetőanyaghoz talán kevésbé passzoló fokhagymás SpéciCorn helyett az oldódó-lebegő pelletek mellett tettem le a voksom, azt a kockázatot is vállalva, hogy bizony ez nem csak a pontyok és kárászok számára lesz vonzó. A nagy kedvenc Édes Ananász mellett, természetesen nem hiányozhatott a kelléktáramból a másik, szintén favorit csali, a Kék Fúzió sem. Ez a különleges és egyedi csali megosztó, hiszen van, aki nem, vagy csak nagyon kevés kapást tud elérni vele, míg nagyon sokan életük halát köszönhetik neki. Egy biztos: olyan „csodacsali” a világon nem létezik, amely mindig és minden körülmények között eredményes, természetesen én sem állítom ezt. Horgásztársam – annak ellenére, hogy ugyanolyan etetőanyagot és módszert alkalmaztunk – egyetlen kapást sem bírt kicsikarni vele, bárhol is próbálkozott, míg nálam éppen az ellenkezője történt meg, többek között olyan vadvízi körülmények között, mint az élő Duna, vagy a Sárköz vízrendszere. No de miért ne lehetne éppen itt is eredményes? Egy olyan vízen, ahol korábban még sohasem találkozhattak vele a halak. Tapasztalataim szerint elsősorban hideg vízi csali, igaz, ennek ellentmond, hogy a legnagyobb kánikulában is sikerült már számos pontyot és amurt horogra csalnom vele a „kapástalan” időszakok kellős közepén. Egy szónak is száz a vége, a 12 mm-es változat került végül a csalitüskére a jól bevált Gardner Mugga 12-es számú horog mellé.
Szokásomnak megfelelően az egyik bottal célzottan az etetést horgásztam meg, míg a másikkal igyekeztem kereső horgászatot folytatni. Csaknem fél órát vártam az első kapásra, de semmi sem történt. A végszerelék kicsévélését követően láttam, hogy feketebors méretűre rágták a csalit a törpeharcsák. Lecseréltem, majd a végszerelékemet újra az etetés helyére dobtam, melyről ezúttal perceken belül jelentkezett egy szép kis tükrös. A fotón jól látható, hogy a pellet még gyakorlatilag el sem kezdett oldódni, így a horogszabadítás, gyors fotó, majd szabadon engedés után máris visszadobtam az etetéshez a készséget. A kapásra megint csupán néhány percet kellett várnom, mindvégig azon fohászkodva, hogy még az előtt találják meg a pontyok a csalit, hogy a torkos kis törpeharcsák rávetik magukat.
Törpeharcsa…
A legtöbb horgász életét megkeserítik. Azonban akik ízletes húsa miatt szívesen fogyasztják, azoknak jó hír, hogy a tóban számos, a fotón látható méretű vagy ennél nagyobb példány is él. Ha a pontyok nem, vagy csak elvétve táplálkoznak, érdemes lehet célzottan a törpeharcsákra horgászni. Horgászata nem igényel speciális felszerelést és etetőanyagot sem, hiszen a legegyszerűbb készséggel is horogra csalható, így akár a kezdők vagy gyermekhorgászok is megszerezhetik első horgászélményüket. Horogszabadító viszont legyen nálunk mindenképpen! A nagyobb példányokból pompás halpaprikás készíthető, mely egy szálkamentes, ínyenc csemege a halételek kedvelőinek. A törpeharcsa-állomány gyérítésével a tógazdának és a horgászoknak is segítségére leszünk.
Mielőtt folytatnám, szeretnék az olvasókkal néhány információt megosztani a kalocsai záportározóval kapcsolatban. A tó Kiskőrös felől, Kalocsa város pereméhez érkezve, a Miskei úton végighaladva, annak bal oldalán közelíthető meg. A tó területe megközelítőleg 2,5 hektár, délnyugati partját ritkább, míg az északkeletit sűrűbb nádfalak borítják. A tó medre közepesen iszapos, helyenként enyhén akadós, átlagos vízmélysége 2-2,5 méter, de a közepe táján előfordulnak kisebb-nagyobb törések, ahol nem ritkák a 4,5 méteres vagy azt meghaladó mélységek is, vízszinttől függően. A víztározó vízszintje nagyban függ a lehullott csapadék mennyiségétől, valamint a Vajas-csatorna (Sárköz I. csatorna ) vízállásától, melyből meghatározott időközönként a tó vízkészletét pótolják. A tó jellemző halállománya a ponty és a kárász, de a telepítésekkel számos nagytestű amur is került a vízbe. Elvétve compó, illetve busa is előfordul. Említést érdemel továbbá a tekintélyes ragadozó halállomány, horogra akadt már néhány termetesebb szürkeharcsa is. A tóban az előző hasznosító által, évekkel ezelőtt betelepített halak közül is biztosan jó néhány megmaradt, erről árulkodnak az időnként megfogott, 1-1,5 kg-ot meghaladó ezüstkárászok, egy-egy termetesebb ponty, illetve a rejtélyes zsinórszaggató, horoggörbítő kapások, melyekről a horgászok időnként beszámolnak.
Kiemelkedő még az apróhal-állomány is, mely a kezdő, illetve a gyermekhorgászok számára nyújthat élményeket, akár egy kis spiccbottal horgászva a partközelben. A tópart felszereltsége gyakorlatilag minden igényt kielégít, mely a kikapcsolódni vágyók számára szükséges lehet. A tavon nádfalak között kialakított horgászhelyek vannak, néhány helyen padokkal, illetve hulladéktartó edényeket is elhelyeztek. Sajnos utóbbit nem mindig veszik igénybe, gyakran találkozom a vízparton a hanyag horgászok által elhullajtott cigaretta maradványokkal, egyéb kisebb hulladékokkal.
A parton egy rendszeresen tisztán tartott, kézmosóval ellátott mobil WC-t is találunk, emellett megtalálható a vízparton egy büfé, valamint egy kisebb horgászbolt is, ahol a legfontosabb kiegészítők mellett különféle csalik, etetőanyagok is megvásárolhatók. Azoknak sem kell aggódni, akik horgászfelszerelés nélkül érkeznek, hiszen akár ezeket is beszerezhetik a vízparton a készlet erejéig. Lehetőség van továbbá pontymatrac, nagyméretű és sűrű szövésű merítő szák, illetve szájfertőtlenítő bérlésére is, melynek használatát javaslatunkra – a halállomány megóvása érdekében – a tógazda kötelezővé tette. A napijegy ára a 2017. évben 1250 Forint, mely sportjegy és két bottal való horgászatra jogosít. Horgászni 7 órától 19 óráig lehet, keddtől vasárnapig. A hétfői napokon a horgászat szünetel, ekkor zajlik a tó és közvetlen környezetének karbantartása. Az éjszakai horgászat csak előzetes megbeszélés alapján engedélyezett. A napijegy kiadásának elsődleges feltétele az adott évre érvényes állami horgászjegy megléte. A tavon a kirívó vagy megbotránkoztató magatartást tanúsító, illetve a halakkal nem megfelelően bánó horgásztól a napijegy bevonásra kerül, mely akár végleges kitiltást is eredményezhet. Kiemelt örömmel tölt el, hogy a barbár, tisztességtelen horgászokat a tógazda igyekszik kiszűrni a halállomány védelmét előtérbe helyező, a szabályokat maradéktalanul betartó, tisztességes horgászok közül. Ezúton is szeretném megköszönni Kárász Csaba László tógazdának a lelkes és önzetlen segítséget, melyben valamennyi horgászatunk alkalmával részesültünk!
Sajnos az egyik horgászat alkalmával számomra rendkívül megrázó dolgok is beárnyékolták a napot. Nem messze tőlem horgászott egy „sporttárs”, akinek sikerült egy 2,5 kg körüli pontyot fogni. Ez így teljesen rendben is van, gratulálhatnék is a fogáshoz, de sajnos nem tudok. Már a horgászata is kiábrándító volt, mert a bevágások elsöprő többsége olyan erejű volt, hogy gyakran a horgász mögött elhelyezkedő fán koppant a bot spicce. Ha egy ilyen barbár módon véghezvitt bevágást kibírt a megakasztott hal szája, az már csodaszámba megy. A gyakorlatilag fárasztás nélküli „csörlőzést” és merítést követően csaknem negyedórán át – eddig tartott, mire sikerült az idős úrnak összepakolni – kellett végignéznem a hal szörnyű szenvedését, ahogy az a homokba vergődve kínhalálát leli. Borzasztó élmény volt ezt látni, és rendkívüli módon megviselt az a kíméletlen magatartás, amit a hal irányába tanúsított. Ha el is kívánja valaki vinni a halat, mert szereti a család stb. – ami még nem is lenne eget rengető probléma –, legalább az összepakolás idejére illett volna haltartóba helyezni, majd a hatályos horgászszabályok szerint, távozás előtt a vízparton a lehető legkíméletesebb módon a hal életét ki kellett volna oltani. A horgászkultúrának kis hazánkban sajnos még bőven van mit fejlődnie…
Ahogy telt-múlt az idő, beköszöntött a nyár, a tó környezete egyre szépült, a horgászok is szép lassan benépesítették a vízpartot, mely sokak törzshelyévé vált. A víztározó hozzáértő, igényes és jó kezekbe került, kinek munkája már szemmel látható fejlődést eredményezett alig három hónappal a nyitást követően. Folyamatosan bővült a halállomány, emellett vadkacsák, hattyúk, különféle madarak színesítik a tó látnivalóit, de találkoztunk már mocsári teknőssel is. A közeljövőben, tervben van egy ún. „állatsimogató” kialakítása is, mellyel elsősorban a kisgyermekkel érkező családoknak igyekeznek kedvezni, illetve különféle kulturális rendezvények, horgászversenyek, gyermek-horgásztábor is kilátásban van.
Mivel a tó lakhelyemtől mindössze 16 km-re fekszik, gyakran ellátogatok egy könnyed kis horgászatra, és a nyári időszak beálltával, az éjszakai horgászatra is rápróbáltunk. Amikor a nap nyugovóra tér, és késő estére a város zaja elcsendesül, a tavon gyakran ilyenkor indul be az élet. A kalocsai záportározó végre újjáéledt, és ismét régi fényében tündököl. Tartalmas, és izgalmakban gazdag élményekben volt részünk az éjszakai horgászatok során, melynek részleteiről egy következő írásomban szeretnék beszámolni. Akik szeretnének egy tartalmas napot eltölteni egy családias környezetben, azoknak mindenképpen ajánlom, hogy látogassanak el a kalocsai záportározóra, ahol Kárász Csaba László - tógazda készséggel áll az érdeklődők rendelkezésére. Minden kedves horgásztársamnak kellemes kikapcsolódást kívánok!
Írta: Holler Imre
Fotók: Holler Imre, Mézer Zoltán
