Már nem olyan a Pécsi-tó mint régen. Sajnos. Már nem olyan a Pécsi-tó mint tavaly. Éljen! A változások a horgászokra kivételesen jótékony hatást gyakoroltak, s bár még volna min javítani, az irány kedvezőnek tűnik. Volt szerencsém már a Pécsi-tóról, ott megesett horgászatokról írni az újságba és korábban a Haldorádóra egyaránt. Ez utóbbi cikk egy kora-tavaszi rezgőspicces kalandra épült, némileg kötelezően mellőzve egy vízbemutató részletességét, igaz ezt "bepótolta" a tavaly májusi lapszámba került anyag. Azóta sok változás történt, melyekről mindenképpen érdemes megemlékezni egy vízismertető kapcsán.
Mindenre kiterjedő, átfogó bemutatót is általában a víz leírásával illik kezdeni. Ezt a megkerülhetetlen szabályt most gátlástalanul... nem kerülöm meg.
A víztározó létesítésének gondolatát - állítólag, egyébként nagyon helyesen - a szilikózisban szenvedő bányászok kvázi rehabilitációs pihenőhelyének igénye utáni vágy generálta. Azaz keresni kellett egy helyet, ahol az életüket feláldozó munkások (sajnos rengetegen ténylegesen is) a hegyek között pecázgathatnak, kikapcsolódhatnak, magyarul ellehetnek. Így az Orfű, Mecsekrákos, Mecsekszakál, Tekeres között elterülő hatalmas völgyet elrekesztették a medret megmunkagépelték, majd elárasztották. A keletkezett tó partját részben felparcellázták, szektorokra bontották, a vizet magát horgászhatóvá tették. Az eltelt időt érzékelteti, hogy az iménti felsorolás három utóbbi - anno önálló - települése, mára mint Orfű részei léteznek.
Manapság a Pécsi-tó felett Orfűi-tó néven strand-és-horgász-tó működik, alatta pedig Herman Ottóról elnevezett félig-meddig zártkörű horgásztó és halrezervátum, a tározórendszer végén Kovácsszénája falunál egy kizárólag horgásztóként működő kis víztározó zárja a sort.
A Pécsi-tó 70 hektárjával a régió legnagyobb hegyvidéki tározója. Medre igen változatos, de nem különcködő, a gát felé folyásirányban - azaz délről észak felé - mélyül, mint azt már megszokhattuk. A legdélebbi öböl "csekélyes"-e valaha igen jó horgászhely volt süllőre pontyra (ősszel csukára még ma is érdemes megállni), de már nem az igazi. Az Orfűi-tó néhány évvel ezelőtti leeresztésekor a tápláló patakon át sok hordalék jött, erősen feliszapolódott, a kotrás finoman szólva is ráférne. Aktuális munkálatok egyébként folynak: a parti sétányt hozzák rendbe éppen.
A strand környéke még mindig a sekély részek közé tartozik, ez egyébként a tározó legkeskenyebb része. Méteres, másfeles mélységgel tavasszal az egyik első horgászhely, ha melegedni kezd a víz. Ilyenkor egymásba érnek a horgászok a rövidke strand-szakaszon, jaj a későn érkezőknek. A szemközti házakat érdemes célozni, a távolság változhat, sokszor a közeli dobás (15m) a nyerő, de a szűkület közepén megálló csónakosok nemritkán degeszre fogják magukat. Csukára is jó a hely, ám inkább a partra merőleges hosszú strandfali rész, szegélyzónai és hosszanti dobásokkal. Tavasszal még a szemközti - keleti - part stégek is jók. Egy darabig legalábbis.
A halak, pontosabban halcsapatok ugyanis vándorolnak, általában a szél, a fény, a vízállás (merthogy néha töltik, néha engedik a tározót) és persze hőmérséklet által befolyásolva.
Tavasztól koranyárig megy még a csónakkal előadott "megkeresem a halat, agyonfogom magamat" című népi játék, azaz aki tudja, hogy hol kell megállni, az jót szórakozhat.
Sajnos az egyedsúly igen kicsi. Húsz, harminc halat is meg kell fogni, hogy egy értelmes legyen köztük. Háromnegyedkilós az átlag, de jön a tenyeres és a kilós is, mire a másfeles kettes befigyel. (Ezen a rossz arányon az év előrehaladtával néhány vízparti nyaralóval rendelkező "horgász" sokat javít, azáltal, hogy a kifogott halakat, legyenek kicsit, vagy nagyok, a mélyhűtőbe száműzi egytől egyig.)
Tovább, azaz a gát felé haladva mindkét parton stégek állnak. Ezekről főként nyáron érdemes próbálkozni. Általában fenekeznek, a tulaj - jobb esetben bojlis vagy hagyományos etetésén -, s ha épp nincs kint, a földi halandó is szerencsés lehet. De érdemes vigyázni, sok helyütt kagyló, akadó, bokor, lesüllyesztett csónak adja az etetés asztalát, ismeretlenül nagy veszteségeket szenvedhetünk.
A baloldalon egyszercsak vége a stégsornak. Innentől nyáron match- és egyéb rendhagyó úszós pálya kínálkozik. Szűkösen, de azért érdemes leülni. A gát felé haladva az utolsó tagolt partrész, egy öböl és környéke érdemel említést. Nyáron, ősszel: jön a csuka, süllő, ponty, amur, kárász, keszeg - Szatmárijenőistvánosan szólva.
A jobb, azaz a keleti oldalon a kiépített partrész az ún. Szakáli-öbölnél (és -befolyónál) ér véget. A stégek még folytatódnak. Igaz, hogy lazábban és egy természetesebb parton, de azért ott vannak, és csak néhány száz méterrel a gát előtt kezdődik el a szűz partszakasz. Azaz a Reptér. Ez a másik jó tavaszi-koranyári helyszín. Megfigyelés szerint az egyébként ritka déli széllel érkeznek a halak ide a mélyebb területre, ill. tavasszal a visszahidegülő víz kényszerítheti még őket ide. Meg a nyári kánikula... És az őszi lehűlés... A lényeg, ha sokan horgásznak itt, érdemes próbálkozni.
A ragadozókról mindenképpen szót érdemes ejteni, hiába nagypontyos-amuros víz hírében áll a tó. Hiszen itt a csuka szinte folyamatosan fogható. A pontyhorgászokhoz képest kevesen horgásznak rá, de aki rááll az sikerrel jár. A süllő szintén megfogható. Sokan partról alaposan beküldött tirolifás fenekezővel, sokan csónakból úszózva, tapogatva fogják. Ősszel a kisvízben és a stégek környékén pergetve is megjön. Persze ez egy mezei szövetségi víz. Ne számítson az ember hatalmas halbőségre. Kínnal, keservvel, úgymond "horgászva" jön, nem úgy, mint a sült galamb, de azért jön. És van, hogy nem jön. Mert olyan is van. Igen.
A harcsa nem különben szép állománnyal bír - kapitális egyedekkel évről évre. Persze ez már nem egy-két napos műfaj, nem is részletezem tovább.
Lássuk a változásokat.
Idén a horgászrend több lehetőséget ad a horgászoknak. Pontosabban több időt. Ezután ugyanis a horgászidő napkelte elé és után egy-egy órával kitolódott. Tavasszal és ősszel ez nagy öröm, tekintettel arra, hogy eddig napnyugtakor lehúzták a rolót, nesze neked kora tavaszi pontyozás, őszi alkonyat körüli süllőzés. De az új rend szerint még a legjobb időszakban is kint lehet az ember. Nyáron elvileg nonstop horgászhatunk június 1-től szeptember 1-ig.
Másik, szintem jó - igaz tiltó - módosítás, a süllők védelmében kiírt fajlagos tilalom. Eddig ugyanis süllőzni lehetett ívás alatt is. Talán nem kell részletezi, hogy ezzel az ívó süllőállomány hová került. (Ugyanezen indokok miatt hozták vissza a ragadozó tilalmat a Szelidi-tóra is.) Most elvileg nem lehet süllőzni április 30-ig, csukázni viszont már lehet április elejétől, és ismerve a magyar mentalitást van egy hónapos kiskapu, akkor ezt most nem is folytatom... Elég legyen annyi, hogy csukatilalom alatt pedig sügerezni lehet.
Hírességek a Pécsi-tónál:
A fajlagos tilalom alól továbbra is kivett pontyra is került mérethatár. Eddig ez sem volt. Igaz, hülyén is festett volna a 30 cm-es korlát, tekintettel arra, hogy a pécsi-tavi telepítés zöme a kb. 23 centis átlaghosszúságú példányokból állt. Lehet hogy most sem nagyobb a telepítés, de legalább van egy fajta gátlás, ami a tenyérnyi pontyot egy kicsit még a vízben tartja. Vagy lehet, hogy idealista vagyok?
Mivel nagy vita előzte meg az új horgászrendet - bár inkább a horgászok oldaláról fellépő jogos igényről beszélhetünk ez esetben -, sőt utólagos módosítás is történt a kinyomott jegyeken, még az is előfordulhat, hogy újabb változással találkozunk. Ezért horgászat előtt érdemes a jegyen és a halőrön alaposan átrágni magunkat - bár ez minden vízre igaz!
