Sokan horgásznak rajta, mégsem híres, sok benne a hal, mégsem foglalkoznak velük. Kicsi is, zavaros is, sekély is, emiatt sokan lenézik ezt a kis vizet, nem tisztelik, jelentéktelennek nézik. De lehet, hogy nem is olyan kicsi és jelentéktelen? Lehet, hogy a sok nád és a zavaros víz életet takar? A válasz igen!
A Tápió egy misztikus, csendes, halban és más élőlényben gazdag víz (beleértve védett, ritka élőlényeket is). Azonkívül a táj, ahol folyik általában vadregényes, horgászszívet dobbantóan gyönyörű. Jelentéktelennek tűnik, de arról szó sincs, hogy az is! Lehet, hogy kicsik benne a halak, de ők a jövő, az utánpótlás, akik azért küzdenek rovarral, madárral, hallal, hideggel, meleggel, emberrel, hogy később továbbadják génjeiket és megörvendeztessék azt a horgászt, aki volt olyan kedves, hogy amikor kifogta egyiküket, csak annyit mondott: „Jaj, de édes vagy. Találkozzunk pár év múlva!”.
Száraz adatok:
Hossza: 59 km
Jellemző mélysége: 20-100 cm között
Forrásszintje: 214 m
Vízhozama: változó
Forrása: A patak két forrásból ered: az Alsó-Tápió Pécel határában (hivatalosan Locsodpusztán), míg a Felső-Tápió Isaszeg határában. A két ág Tápiószentmárton határában egyesül és folyik tovább a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Újszász határáig, ahol a Zagyva folyóba torkollik.
Mellékvizei: Sok kisebb patak és ér táplálja a Tápiót, köztük a Hajta-patak, amely a Jászság felől érkezik és Tápiószele határában találkozik a Tápióval. Több kisebb ér is érkezik Gomba és Úri irányából.
Gazdasági jelentősége: Gazdaságilag is fontos szerepet tölt be, vizét főleg az alföldi termőföldek öntözésére használják, illetve turisztikailag is fontos, főleg természeti kincsei miatt, mivel a patak egy gyönyörű tájvédelmi körzet, a Pest megyei Tápió-vidék fontos alkotója. Ezenkívül a Tápió jó néhány halastavat is éltet, mielőtt eléri a Zagyvát, ilyen például a három sülysápi halastó és a tápiószecsői horgásztó. Vízgyűjtőterülete mintegy 898 négyzetkilométer.
Egy kis érdekesség róla: A Tápió előtag hét Pest megyei település nevében szerepel: Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiószele, Tápiószentmárton és Tápiószőlős.
Történelmi szerepe: Az 1849. április 4-én lezajlott tápióbicskei csata során fontos stratégiai szerep jutott a Nagykátát Tápióbicskével összekötő Tápió-hídnak. Az akkor veszedelmessé duzzadt Tápió és a környező mocsár ugyanis lehetetlenné tette a patakon lévő átkelést, így az egyetlen lehetséges átjutást a híd jelentette. Itt zajlott le a csata legvéresebb, egyben döntő ütközete, amelynek emlékét 1912. október 23. óta a Honvédszobor őrzi.
Forrás: A wikipédia, egyénileg módosított átirata (a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható).
Jegyek: Kimondottan a Tápióra nem láttam engedélyt, de a Zagyvára kapható éves engedély érvényes a Tápió Tápiószecsői állomásáig, ami 3600 Ft-ba kerül, szóval nagyon is megéri. Személy szerint én nem örülök neki, hogy nincs rá külön engedély, és sajnos nem láttam még ellenőrt sem, ami elszomorító.
Tehát - ahogy látjátok - ez a patakocska nagyon is fontos az Alföldnek és nekünk, horgászoknak is. :-) Mindjárt megtudhatjátok, hogy miért, de előbb jöjjenek a fontosabb horgászhelyek! Én csak három fontosabb és az engedély szerint horgászható helyről tudok a Tápión, de mivel még nem volt alkalmam végigjárni, ezért biztos vagyok benne, hogy több is van.
Az első hely a tápiószecsői horgásztó nevelőtavai mellett található, sokan úgy hívják, hogy gödör vagy szivattyú. Régen ott egy szivattyú működött minden ősszel, a nevelőtavakból emelte át a vizet a Tápióba. Ha jól tudom, ma már csak egy csövön folyatják bele a vizet, a lényeg, minden ősszel, amikor leengedik a tavakat, temérdek ivadék és fél kiló körüli hal kerül bele, mert hát ezt kivédeni tökéletesen nem lehet. Ilyenkor sorba kell állni a helyért, én ilyenkor át szoktam menni a másik helyre/helyekre, ami ettől kb. 1,5 km-re található.
Itt nemcsak egy hely van, hanem többet is kialakítottak - ezt a részt az idejárók zsilipnek hívják, ugyanis egy duzzasztózsilipben ér véget, de hogy mi okból került az a zsilip oda, az számomra rejtély.
Ezen a helyen igen változatos a mélység, a halak is nagyobbak, de kisebb a változatosság. A víz mélysége 20 és 150 cm között változik, rengeteg nyáron a hínár és a parti növényzet is sűrű, mert itt már erdőben folyik a Tápió. Néha-néha, ha egyedül és csendben van az ember, előkerül 1-1 nyúl vagy őz, de hallottam már vaddisznót is a közelben, csak látni nem láttam. Nem véletlen, hogy ősszel arrafelé vadásznak a vadászok, rengeteg hüvely szokott olyankor lenni arrafelé.
A harmadik hely az a Lisócki-horgásztó előtt található, ahol egy híd is van a folyócska felett. Régen sok hal volt benne, mikor még átengedték rajta a marhákat, ugyanis azok kitaposták a hínárt és mélyítették a medret, de mivel már nem engedhetik bele őket, már a víz sem a régi. Sekély, átlátszó, hínáros lett, hal alig látható benne. 3-4 éve lenéztünk a híd alá, és annyi ivadék volt a vízben, hogy szinte kézzel fogtuk őket, kishalas merítővel 10 perc alatt fogtunk egy vödörrel és vittük a tavakba.
Lássuk a halakat, kezdjük az őshonosokkal:
A Zagyvához közeli részeken vannak balinok, nem nagyok, de balinok, körülbelül 5 és 25 cm körüliek vannak benne, nem is sűrűn, sajnos.
Bodorka is csak az alsó rész tisztább vízben található, ahol a balin, de belőle több van és vannak benne közel 30 dekások is. Az átlagméret persze itt is tenyeres körüli, de nagyon jó húsban vannak - igaz, emiatt sokszor nem is kapnak. Érdekes tapasztalatom, hogy ha a kifogott bodorkát nyomban visszaengedtem, mindig elment a raj, ezért, mikor fogunk egyet, mindig eltesszük, és csak a végén engedjük vissza. Más vizeken ezt még nem tapasztaltuk, de érdemes lenne megvizsgálni, mért viselkednek így.
A compó itt is elég gyakori, de sajnos nem nagyok - habár azt mondják a helyiek, hogy ősszel szoktak kilósak is jönni, de én nem láttam még eddig, csak pár centiseket. Merítőhálóval néha 1-1 szokott jönni, olyan 4-6 cm-esek, de mennek is vissza. Őket még csak a fentebbi szakaszokon láttam, fogtam, tehát a tápiószecsői tónál.
Csuka is van benne: idén azt vettem észre egy napon, hogy „csíkok” vannak a víztetőn. Odadobtam, mire odébb úsztak - később kiderítettem, hogy kiscsukák, de legalább húsz volt, tehát az utánpótlás megvan. Állítólag a gyakoriak a zsilipnél is, és ősszel én is úgy észleltem, hogy a kicsit nagyobbak kinn tartózkodnak a sekélyben, itt van kilósforma is. Mindenhol előfordulnak.
Dévérkeszeg itt is van - igaz, ivaréretteket nem láttam még túl sokat, de ivadékot rengeteget. Az alsó szakaszon vannak csak nagyobbak.
Domolykó tavaly rengeteg volt az alsó szakaszon, de fentebb már csak egy-egy fordul elő, viszont azok nem kicsik, olyan 40-50 dekásak (és érdekes tapasztalat, hogy szinte csak kukoricával foghatók). Az alsó szakaszon viszont csak 5-15 cm-esek vannak.
Állítólag harcsa is előfordul(t) benne, én még nem találkoztam vele - de meglehet, hogy van benne, a Zagyvából könnyen feljöhet egy-egy példány.
Jászkeszeg az alsó részen volt pár éve rengeteg, de az utóbbi időben már csak elvétve találkoztunk vele. Bár a felső szakaszon már-már ritkaságszámba megy, az egész Tápióban jelen van e faj.
Kárász (aranykárász) régen biztos sok volt, de sajnos nem tudtam fogni belőlük. A nádasban biztos van néhány darab.
A karikakeszeg gyakorinak mondható az alsó szakaszon, de minden tavasszal megjelennek fentebb is, bár ott csak az apróbbak, a körülbelül tenyeres méretűek.
Az itteni küszök (snecik) igazán érdekesen viselkednek, hol eltűnnek, hol meg csak őket lehet megfogni. Az alsó szakaszon nyaranta uralkodó fajjá válik, de az első hideg után eltűnnek. Méretük nem túl nagy, de sütve finomak. :-)
A fokozottan védett lápi póc nagy eséllyel komoly állománynak ad otthont a Tápió - főleg azokon a szakaszokon, ahol, nem irtják a növényzetet. Saját szememmel ugyan nem láttam e rejtett életmódú halat, de muszáj, hogy legyenek, mert ha itt nincsenek, akkor sehol sincs számukra megfelelő élőhely!
Márnát nem láttam és nem is fogtam benne, de mondták már, hogy a torkolatnál fogtak már 1-2 kisebbet. Szerintem érdemes lenne telepíteni bele, vagy a Zagyvába ponty helyett, mert a Zagyva tökéletes márnás víz lenne, és tán a Tápió alsó szakasza sem maradna el mögötte.
Ponty is gyakorinak mondható, főleg a zsilipnél, de sajnos mindenki viszi őket. Én is fogtam már, csak nem olyan nagyokat, mint mások… én ivadékokat fogtam, főleg tükörpontyból, nagyon aranyosak. :-) A gyakran jelentkezők jellemző mérete 10-30 cm között van.
A védett szivárványos ökléből itt rengeteg van, és a meglepően nagyméretű egyedek is gyakoriak - ezek néha horogra is akadnak!
Sügér rengeteg van, a tisztább, alsó szakaszon ősszel „nagyobbak” is, 10-20 cm között. Az átlagosak csak 5-6 cm-esek, véznák, de belőlük sok van. Főleg a növényeknél vadásznak ivadékra és rovarokra.
Vörösszárnyú keszegből a felső szakaszon kevés, de nagynak mondható egyed található, ezek olyan 10-20 cm közöttiek, az alsó szakaszon kisebbek foghatók, de itt gyakoribb faj. Főleg nyáron kerülnek elő a nagyok.
A védett réti csíkból nem fogtam még, de akikkel ott beszélgettem, azok azt mondták, hogy szoktak fogni. Igazuk lehet, mert a felső szakasz egyes részei nagyon iszaposak, ideális élőhelyet biztosítnak a réti csíknak.
Telepített fajokból a „legfontosabb” az ezüstkárász, ami sajnos annyira elterjedt a felső szakaszon, hogy már ritkítani szoktam - annyi van belőlük, hogy szinte már monokultúra alakult ki, szinte csak őket fogja az ember (szerencsére csak szinte). Méretük változó, nyáron rengeteg 5-8 cm-es van, de ősszel előbújnak a nagyobbak is, amik akár kilósak is lehetnek. Láttam egy srácot tavaly, aki csak csalit akart fogni, ennek ellenére fogott 1 pontyot és kb. 30 darab 20 és 60 dkg közti ezüstkárászt.
Razbórából is rengeteg van, annyi, hogy merítőhálóval egy merítésre fogtunk 3 kilónyi apróhalat, ami szinte csak razbóra volt, haveromnak kellet segítenie kiemelni. Akár boltot is nyithattam volna annyi volt… idén őket is ritkítani fogom, van már ember, aki tudja őket hasznosítani, remélem, így eltűnnek - vagy legalább megcsappan a számuk egy időre.
Amurt is említettek a horgászok, valószínűleg a nevelőtavakból kerülhetnek ki - láttam is fogni egyet, az csak kb. 15 cm-es volt, de van benne, sajnos.
És a mindenki által legjobban utált hal, a törpeharcsa: több ezer darabot számláló felhőben szoktak úszni az ivadékok, és nagyon változatos méretben találhatóak a vízben, fogtunk már benne majd fél kilósat is (mennyi halat ehetett az, most már a tavamban eszi a halakat, remélem). Az átlag az 5 és 10 centi között van sajnos, de rájuk is találtam embert, bár őket sajna nehezebb kifogni, mert valami okból kifolyólag nem kapnak túl vehemensen, mint ahogyan azt megszokta a horgász.
Igaz, hogy az „import” halak miatt hagy egy kis kívánni valót maga után, de összességében egy nagyon is szép és fontos vízről van szó, amit nemcsak akkor érdemes meglátogatni, amikor az embernek csalihal kell vagy nincs pénze a tavakra, hanem akkor is, ha az ember egy kis magányra vágyik és a valódi természetre. Ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el ide, ha alkalma van rá!
Oszvald Ferenc (f-king007)
Fotók: saját és haverom fotói
Forrás az íráshoz: www.wikipedia.hu
