Több éve furdalt a kíváncsiság, hogy tulajdonképpen mi van ott fenn északon. Sokat hallottam a "dunasaurusról", aztán, hogy tönkrement a Szigetköz, hogy ott nincs hal, hallottam a fenékküszöbről. Szóval csupa rossz hír jutott el hozzám. Július 8-án felcsatoltam az utánfutón lévő csónakomat, fogtam pecáimat, csalikat nadálytól csontiig, felvettem Sanyi barátomat és irány Dunakiliti, Vadvíz Camping.
Mosonmagyaróvártól nem a közvetlen úton mentünk, hanem Hédervár felé, hogy lássunk egy keveset a tönkrement Szigetközből is.
Kellemes csalódás ért bennünket. Mindenhol vizek, gyönyörű tiszta vizek, csatornák, tavak, holtágak gyönyörű zöld színű tiszta vízzel. Összenéztünk és nem értettük, hogy mi ment itt tönkre. A camping egy csatorna partján található, közvetlenül a duzzasztómű mellett. Tiszta, nyugodt környezetben és egy kétágyas szobáért 1000,-Ft-ot fizettünk. Nem fejenként! Hideg-meleg víz is volt!
A camping tulajdonosától korrekt térképet kaptunk a Szigetközről. Hát kérem az nem akármi!
Duna ágak, csatornák holtágak tömérdek mennyiségben, merre menjünk, hol kezdjünk? Egy darabig néztük a térképet, aztán megkérdeztük a tulajt, hol jutunk ki a Dunára, mert mint később kiderült, van Duna.
A térképen megmutatta, merre induljunk, melyik ág vezet ki. Vízre tettük a csónakot, mert a campingben csónaklerakó sólya is van, be a felszerelést és nyomás. Most pedig megmutatok néhány képet, melyet útközben készítettem és véleményem szerint páratlanul szépek.
Az ág, melyen elindultunk három mellékágra szakadt. Mi az elsőn próbáltunk meg kijutni a Dunára, de ez nem sikerült, mert a víz egy surranón jött be és nem mertem megkockáztatni a vélhetően alacsony vízen a kimotorozást.
Visszafordultunk, irány a másik kijárat. Az sem volt nyerő, mert az is surranóban végződött. Vissza, irány a felső kijárat. Lenyűgöző út volt. Az ág hol keskenyebb, hol szélesebb volt, hol sekélyebb, hol mélyebb és mindenhol, szinte érintetlen természet és sehol egy horgász. Később többször mentünk ki ezen az ágon és hatalmas élményt nyújtott (bár szégyelltem egy kissé, hogy megzavarom a környék nyugalmát, de, hát gyarló az ember) teljes gázzal száguldani, a néhol egész keskeny, kanyargós vízen.
Végre kijutottunk a Dunára. Mert van Duna. Szép széles, tiszta, mély vizű, lassú folyású. Első utunk a fenékküszöbhöz vezetett. Ez egy gát, keresztül a Dunán, mely fölött folyik át a víz és mintegy 50 m-es zúgó után jut le az alsó vízhez. Íme:
Horgász szívet gyönyörködtető látvány. Azt hiszem ezzel mindenki egyet ért. Miután, vagy egy órát gyönyörködtünk, és fényképeztünk, horgászni kezdtünk.
A harcsa volt a fő csapásirány, ezért elsősorban kuttyogatni szerettem volna, de az erős szél miatt ez szóba sem jöhetett, így fenekezni kezdtünk egy arra alkalmasnak látszó, mélyvizű helyen, melynek alján néhány akadó is volt. A csali nadály volt. A kapások erőteljesek és gyorsak voltak, így rövid idő alatt letartóztattunk két harit.
Azt terveztük, hogy még délután lenézünk az alsó vízre is, ezért felszedtük a horgonyt és az előbb említett surranón "átraftingozva" becsónakáztunk a campingbe. Néhány falat ebéd után felvettük a vízről a csónakot és átvontattuk az alsó vízen lévő sólyához, ahol ismét vízre tettük, majd irány a küszöb.
A küszöb alatti Duna gyors és sekély. Igazi harcsás helyet nem találtunk, ezért felvettük a csónakot és átvittük a felső vízre.
A szél még erősödött is, így kiálltunk a part mellé keszegezni. Etetés a sajtos etetővel, majd néhány perc után már húztam is a bodorkát. Talán az ötödik hal máshogy kezdett rúgni a horgon, mint a bodri. Az első paduc, méghozzá kiló fölötti!
Estig elvoltunk a padrókkal, majd behajóztunk a campingbe, ahol éppen halászlét főztek, melyre meghívtak bennünket is. Én nem vagyok halevő ember, így maradtam a melegszendvicsnél.
A halászlé mellett a tulajjal beszélgettünk, akitől részletes felvilágosítást kaptunk a Szigetköz és a Duna elterelés hatásáról. Ezt megpróbálom röviden ismertetni.
A politika annak idején úgy döntött, hogy semmissé tesz egy megkötött szerződést, annak ellenére, hogy a mi oldalunkon teljesen elkészült a gát, kész a hajózó csatorna és zsilip, a kiszolgáló épületek, melyek lassan az enyészeté lesznek, szóval a mi oldalunkon komplett kész volt minden. Hivatkoztunk arra, hogy tönkremegy a Szigetköz, holott a víztározó, csak igen kis részét érintette volna az egésznek. Meg is szavaztatták velünk, pedig szerintem a szavazók töredéke sem tudta, hogy miről is van szó.
Mivel mi magyarok, elálltunk az erőmű építésének befejezésétől, a szlovákok megépítették az ő verziójukat. A Duna túlsó oldalán megépítették a gátat, felduzzasztották a vizet és nekünk adnak nyáron 600, télen 400 m3 vizet, ha akarnak. Nálunk pedig nem lett magasabb a talajvíz, nem lettek rosszabbak a kutak, egyáltalán semmi sem történt azon kívül, hogy nem mi szabályozzuk a Szigetköz vízmennyiségét, nincsen áramunk, nincsen tavunk, nincsen bevételünk a zsilipelésből stb.
A Szigetközt az tette tönkre, hogy két évig futottunk fűhöz-fához bajaink orvoslásáért, a helyett, hogy viseltük volna döntésünk következményét, és a megoldást kerestük volna. Mert ha megépítettük volna már akkor a fenékküszöböt, nem száradt volna ki a Szigetköz két évre. Most is csak sírunk és nincs egy illetékes, aki felvállalná a Szigetköz sorsát, és például halat telepítene a most már gyönyörű vizekbe, aki népszerűsítené és támogatást adna a vízi túráztatáshoz stb. Mert a lehetőség adott.
Egy példa: a szlovákoktól Dunacsúnyból jön a víz át hozzánk, és hogy ebből is hasznuk legyen, egy erőművel ezt a vizet is megdolgoztatják. Ezen kívül az elfolyó vízre világszínvonalú raftingpályát építettek.
Nálunk a hasznosítást csak néhány magánszemély próbálja meg, mint például a camping tulajdonosa is. Itt lehet túra kajakot, túracsónakot bérelni és vezetővel, vagy nélküle vízitúrázni.
A sokáig tartó beszélgetés után ágynak dőltünk és bízva a másnapi haljárásban elaludtunk.
Kora reggel mentünk a vízre. A vízen a hivatásos halásszal futottunk össze, aki éppen tükörhálóit szedte össze. Elmondása szerint, amit a látottak is megerősítettek a fő hal a dévérkeszeg (nem ritka 3 kilós sem!) és a márna (3-5 kg-os példányokkal!). Láttunk még nála süllőt és harcsát. Ezen az általa gyengének vélt napon kb. 250 kg halat fogott. Mellesleg megjegyzem, hogy az EU országaiban a természetes vizeken a halászat TILOS!
Ismét csak nem értettük, ha ennyi hal van, miért nincs horgász. A négy nap alatt mindössze két idős kajakozó osztrák turistával találkoztunk.
Az előző napi helyre mentünk fenekezni, mert a szél ismét erősen fújt. A tegnapi két harcsám mellé fogtam még egyet mielőtt ismét keszegezni kezdtünk. Megint paducok jöttek, szép nagyok. A szél nem csillapodott, kellemetlenül fújt, úgy hogy abba is hagytuk a pecát.
Másnapra, szél esetére a fenékküszöb alatti keszegezést terveztem, szélcsendre pedig kuttyogatást.
Reggel szélcsend lett, irány a víz. A lassan áramló vízen élvezet volt csorogni, könnyű volt jót ütni. Kb. 10 percig, mert ismét feltámadt ez a nyavalyás és nyomott a partnak. Ebben a pillanatban Sanyi botja görbült, bevágás, majd rövid fárasztás után egy szép harcsa a került a csónakba. Ez jól esett így reggel, éhgyomorra. A szél közben a partig nyomott bennünket, ezért visszamotoroztam a mederbe, de reménytelennek tűnt a horgászat. Ennek ellenére Sanyi egy gyönyörű kapást hibázott, mert már ő sem bízott benne, így nem figyelt eléggé.
Bemotoroztunk a campingbe és eldöntöttük, ha estére nem áll el a szél, reggel hazamegyünk.
A szél délutánra mérséklődött, így kivonultam a fenékküszöbhöz, pontosabban az fölé, horgászni. Előző este sok halat láttam ugrani közvetlenül a ráfolyáson és evett a fene, hogy megfoghassam őket. Jászokra gondoltam, de paducok voltak.
Tehát bebútoroztam a küszöb fölé és beszereltem a 11 m-es rakóst.
A vízmélység, a küszöb felé fokozatosan csökkent. Úgy gondoltam, hogy a halak közvetlenül a zúgó előtt vannak, ezért kb. 50 cm eresztéket állítottam, hogy rá tudjam a csalit engedni.
Sajtos etetőből dobtam a még mélyebb lassabb részre, majd folyamatosan lőttem a csontit.
A tizedik úsztatás körül kaptam el a ritmust és az első paducot, amely rögtön a zúgóba ment és vitte az előkét is. Újabb előke, újabb úsztatás, újabb paduc a zúgóba. A rafinált mindenit! - gondoltam. Topset csere következett, 2-es gumi, 16-os zsinór direktbe. Újabb úsztatás, a csonti lövést követően újabb paduc a horgon! Most már én voltam a jobb, az eredmény másfeles paduc.
Kb. négy órát horgásztam, legalább 30 paducot akasztottam és ennyit fogtam meg:
Amelyiknek sikerült a zúgóba ugrani (és java részének sikerült), az elment. Ennek ellenére szenzációs peca volt.
Másnap reggel viharos szélre és esőre ébredtünk, amely megpecsételte kirándulásunkat, pedig szereltem 18-as zsinórt direktbe a paducoknak. Majd legközelebb…
Ja igen, az én harcsáim:
