Harcsa
Catch date:
2014-06-10 00:25:00
Weather:
Clear
Day period: Night
Day period: Night
Fisherman:
anita86
Catch place:
Copparo, Acqua alte
Weight: 15 kg
Length: 120 cm
Length: 120 cm
Bait: csalihal élő
Method: harcsázó
Method: harcsázó
Details
Részlet a teljes beszámolóból, ami a honlapomon olvasható...
( www.feederfishingteam.5mp.eu )
...Az első harcsa, ami egyébként a túra egyetlen értékelhető harcsája volt, a következő éjjel érkezett meg, de természetesen ez sem volt egyszerű eset...
A hatalmas forróságot a naplemente utáni másfél órán belül felváltotta a hideg, de olyan hideg, hogy téli ruhába kellett minden éjjel bújni. A páratartalom hatalmas volt, minden csurom víz volt a párától. Rövid nadrágomat felváltottam a melós nadrággal, és a pulóverekkel. A nagykabátot egyelőre nem akartam felvenni, gondolván a hajnali nagy hidegre.
Csendesen teltek az órák, el is szundítottam a székben, míg nem egyszer csak egy hatalmas buffanásra riadok, amit a Fin-Nor orsóm fémes féksikítása követett. Nosza, egy pillanat alatt a botnál teremtem, felvettem a kontaktust, és akasztottam. Heves ellenállásba ütköztem, kezem lábam remegett. Halam igen vadul küzdött, noha már az akasztás pillanatában éreztem, hogy nem kapitális nagyságú. Élveztem a fárasztás minden másodpercét. Rövid huzavona után, megjelent halam gyönyörű buksija, láttam rajta, hogy az erős felszerelés teljesen megadásra késztette halamat.
Most döbbentem csak rá, hogy Attila néhány száz méterre van tőlem, kiabálnom kell neki, hiszen a majd két méteres meredek, betonozott parton halamat egyedül kivenni nem tudom. A többszöri kiabálás ellenére sem jelentkezett barátom, lépnem kellett. Léptem... Léptem előre egyet, de mivel fejlámpámat a szék karfán hagytam, nem láttam meg azt a helyes kis Nutria lukat a partoldalban, amibe jobb lábammal úgy beleléptem, hogy tökig szaladt a lábam benne. Természetesen az egyensúlyomat azonnal elvesztettem, és fejjel előre úgy ahogy voltam, beleestem a vízbe. Jobb kezemben a bot, a zsinór végén a hal, jobb lábam még a lukban, bal kezem zsibbad, mert úgy bevertem, hogy a vérem is kiserkent... Nincs mese, életveszélyes helyzetbe kerültem pillanatok alatt. A víz ellepett. Lábamat ki kellett szabadítani a Nutria lukból, közben a halam dolgozott a zsinór végén, kezem iszonyatosan fájt. A történet nem volt egyszerű, mert a lábam beszorult a lukba, és közben víz alatt volt a fejem, nagyon gyorsan kellett cselekedni! Sikerült! Nagy nehezen felhúztam magam a partra, és az első gondolat ami átfutott a fejemben az csak ennyi volt: Már megint...?! Tegnap a vihar, ma meg ez...? Második gondolat a botom, a remek Fin-Nor Offshore Hard Work botom sérült-e vajon? De hála istennek nem sérült. Halammal felvettem újra a kontaktust, szegény már teljesen kifáradt, könnyen egy laposabb partszakaszra vontattam, és egy mozdulattal kézzel kiemeltem...
Az első kétes minőségű fotót még elázva, fázva, csurom vizesen készítettem róla, majd óvatosan speciális pányvára kötöttem, és visszahelyeztem a csatornába.
Ekkor már nagyon fáztam, le kellett vetkőznöm. Hálát adtam a sorsnak, hogy a rövidnadrágomat levettem, most jól jött, és a nagykabátot is fel tudtam venni. Kezem már nem vérzett, de mocskosul fájt. Mindegy, el kell mennem Attilához, mert megfagyok ha nem öltözök fel. Attila egyáltalán nem hallotta a kiabálásomat, de szerencsére fel tudott öltöztetni, nem kellett hazamennünk.
Halam 0:25 perckor kapott, és mire átöltöztem, rendeztem magam, a telefonomon az óra 1:36 -ot mutatott. Küzdelmes egy óra telt el...
Harcsám 120 centi hosszú volt, és olyan 11-15 kilóra saccoltam. Reggel már boldogan fotóztuk, és utána természetesen visszahelyeztem éltető elemébe gyönyörű színű halamat...
Comments
* If the comments do not appear, it is necessary to log in to their Facebook profile in the browser!
