A kormorán a hazai vizeinken a téli időszakban égetően súlyos probléma.
Az idei tél lehetővé tette, hogy már az év első napjait is horgászattal tölthessem. Az időjárás kora tavaszias volt, viszont a szokatlanul enyhe idő ellenére a vizek jéghidegek. Teljesen másként táplálkoznak ilyenkor a halak, mint a tél végén vagy kora tavasszal, amikor már egyértelmű jelei vannak a fokozatos felmelegedésnek. Mindenesetre a jégmentes vízfelület horgászatra csábított, aminek meg is lett az eredménye!
Hazánkban egyre népszerűbb a ragadozóhalas horgászat, azon belül is a pergető módszer. Joggal mondhatjuk, hogy e technikán belül is szerteágazó a módszerek tárháza, de valószínűleg a legelterjedtebb és egyik legnépszerűbb a plasztik csalival (gumihal, twister, különböző kreatúrák stb.) való horgászat.
A hagyományos típusok ismérve az volt, hogy az elhelyezett ólom a kosár oldalán található. Ez nagyon jó volt kis és közepes távolságokra. És csak azért erre a kettőre, mert a nagyobb távolságok elérése bizony gondot okozott ezekkel a kosarakkal. Mégpedig azért, mert a dobás mozdulata után az etetőkosár nem tudott szépen, áramvonalasan előre repülni, mivel az ólom az oldalán volt, és így picit megdőlve, oldallal előre repült a kiszemelt helyszín felé. Így a dobás lelassult, nem volt túl pontos nagy távolságra és sokszor el sem jutott odáig.
Ezeket a pontatlanságokat azzal küszöbölték ki, hogy az ólmot a kosár aljára öntötték. Így szépen egyenes vonalban repül a kosár. Nagyon messzire el lehet dobni és nagyon pontosan. A rögzítéshez a felső részére egy damil szálat rögzítettek, így könnyedén bele tudjuk majd akasztani a szerelékünk forgókapcsába.
A megtöltés során tehetünk bele etetőanyagot, ami kombinálhatunk élő csalival (csonti, giliszta, szúnyoglárva), csemegekukoricával. Ha ez utóbbival kívánjuk megtömni, akkor figyeljünk arra, hogy ne nyomjuk bele túlságosan, mer a szemek nem fognak kioldódni, kiesni belőle a fenéken.
In Cart 0
The discount is only available for shipping addresses in Hungary. The discount rate varies by courier service.
A hagyományos típusok ismérve az volt, hogy az elhelyezett ólom a kosár oldalán található. Ez nagyon jó volt kis és közepes távolságokra. És csak azért erre a kettőre, mert a nagyobb távolságok elérése bizony gondot okozott ezekkel a kosarakkal. Mégpedig azért, mert a dobás mozdulata után az etetőkosár nem tudott szépen, áramvonalasan előre repülni, mivel az ólom az oldalán volt, és így picit megdőlve, oldallal előre repült a kiszemelt helyszín felé. Így a dobás lelassult, nem volt túl pontos nagy távolságra és sokszor el sem jutott odáig.
Ezeket a pontatlanságokat azzal küszöbölték ki, hogy az ólmot a kosár aljára öntötték. Így szépen egyenes vonalban repül a kosár. Nagyon messzire el lehet dobni és nagyon pontosan. A rögzítéshez a felső részére egy damil szálat rögzítettek, így könnyedén bele tudjuk majd akasztani a szerelékünk forgókapcsába.
A megtöltés során tehetünk bele etetőanyagot, ami kombinálhatunk élő csalival (csonti, giliszta, szúnyoglárva), csemegekukoricával. Ha ez utóbbival kívánjuk megtömni, akkor figyeljünk arra, hogy ne nyomjuk bele túlságosan, mer a szemek nem fognak kioldódni, kiesni belőle a fenéken.
10seconds until we redirecting you to the payment page.