Ami az elkövetkezendő néhány sorban olvasható lesz, arról nyugodt szívvel állíthatom, hogy Magyarországon a Haldorádó olvasóin kívül igen kevesen és keveset tudnak. Akit esetleg egyáltalán nem érdekel az akvarisztika, annak is ajánlom, hogy kukkantson bele a cikkbe, és élvezze a képek lenyűgöző látványát. Bepillantást nyerhetünk ugyanis az akvarisztika egy olyan vállfajába, ami néhány év alatt az egész világot meghódította. Ez nem más, mint az akvakertészet.
A módszer szülőatyja, az akvarisztika Bob Nudd-ja, a japán Takashi Amano. Amano úr az 1970-es években kezdett az akvarisztikával komolyabban foglalkozni. Az évek során megszállott természetfotóssá vált, munkáit rengeteg elismerés övezte.
A 90-es években kiadott Nature Aquarium World trilógiája a mai napig a nemzetközi akvarista szakirodalom legkeresettebb könyvei közé tartozik. A kötetek több száz, növénnyel teleültetett akvárium fotóját és rövid leírását tartalmazzák. Nekem személy szerint a második kötete a kedvencem, ahol kisméretű akváriumokat mutat be az 1 (!) literestől a 150 literesig.
Nyugodtan állíthatom, hogy ez az ember, már a kilencvenes évek elején olyan magas színvonalon művelte az akvarisztika eme növényes ágát, ami után egész Európa a mai napig is csak kullog. Természetesen az öreg kontinensen is voltak olyanok, akik növényes akváriumokat alkottak. Az általuk teremtett irányzatot holland stílusnak nevezik.
Eközben Amano céget alapított, és megalkotta az akvarisztika Ferrariját, az ADA márkát.
Termékei az egész világon a legmagasabb minőséget képviselik, ami sajnos az árakban is tükröződik.
És hogy miért olyan különleges ez az ember? Valami ösztönös tehetséggel tudja kialakítani egy akvárium harmonikus képét. Munkáiból sugárzik a természet szeretete és magas fokú ismerete. „Csak az tudja másoknak igazán megmutatni a természet szépségét, aki minden egyes apró élőlényt egyformán szeret”, vallja Takashi Amano, de innentől beszéljenek inkább a képek.
Amano közreműködésével 2000. óta minden évben megrendeznek egy nemzetközi akvakertész versenyt, amire a világ minden tájáról neveznek szebbnél-szebb akváriumokkal. Íme néhány, ízelítőül:
Ezek után, aki esetleg szeretne egy ilyen akváriumot, azt a részletekbe is beavatom. Következzenek tehát a titkok. A növényes akvárium készítésénél ismernünk kell azt, hogy mik a vízi növények optimális fejlődéséhez szükséges feltételek. Ezzel régebben vajmi keveset foglalkoztak, mivel a növény csak mellékes résztvevője volt az akvarisztikának. Lássuk, mi az a négy alappillér, amit szem előtt kell tartanunk.
1. „Nyomd tövig a gázt!”
Már kisiskolás korunkban megtanították, hogy a növények fotoszintéziséhez szén-dioxidra van szükség. Ami alapesetben az akváriumban fellelhető, az igen kevés számukra. Ezt a problémát orvosolhatjuk szén-dioxid adagolásával. A legegyszerűbb módszer, ha házilag fabrikálunk egy szén-dioxid reaktort. Nem kell hozzá más, csak egy 1,5 literes PET-palack, egy kis cukor, némi élesztő és langyos víz. A kupakot kifúrjuk úgy, hogy egy akváriumi levegőztető cső éppen beleszoruljon. Az üvegbe 2 dl cukrot öntünk, majd egy teáskanál élesztőt. Ezt felöntjük 1 liter langyos vízzel. Az átfúrt kupakot rátekerjük és türelmesen várunk. Az erjedés pár órán belül beindul, és a csövön szén-dioxid gáz távozik. Ezt egy porlasztókő segítségével az akváriumba juttatjuk.
Természetesen az akvarisztika cégek készen is árulnak szén-dioxidot termelő berendezéseket, az egészen egyszerűtől a professzionális, mágnesszelep vezéreltig, ami a víz pH-jától függően adagolja a széndioxidot.
2. „És lőn világosság”
A növények megfelelő növekedéséhez sok fényre van szükségük. Az új irányzatok 200 literig az 1 W/liter fajlagos teljesítményhez tartozó fénymennyiséget javasolják. Tehát megközelítőleg annyi Watt teljesítményű fényforrással világítsunk, ahány literes az akvárium. Mivel ez egyik gyári akváriumban sincs így, még megközelítőleg sem, ezért ezt is magunknak kell „feltuningolni”. A fénytechnika jelenlegi szintjén, három szóba jöhető fénycsőtípus van, amit használhatunk. Ezek lehetnek a hagyományos T8-as neoncsövek, amelyek manapság a leginkább elterjedtek, de teljesítményük méretükhöz képest elég kicsi. Sokkal inkább ajánlanám a T5 HO (vékony, de igen magas teljesítményű) neoncsöveket, illetve az úgynevezett Powercompact fénycsöveket. Ezek fényereje és teljesítménye jóval nagyobb, mint az elavult T8-asnak. A minap egy előadáson voltam, amin éppen az akváriumok világításáról esett szó. Az angol előadó odáig ment el, hogy ő egyenesen betiltaná a T8-as csöveket, annyira rossz az energiafelhasználása. Létezik még néhány fényforrás típus (HQI, HQL) melyet leginkább a tengeri akváriumoknál használnak, ezek viszont nagyon drágák és borzasztóan melegszenek.
Az akvárium megvilágítására az 5000-6500 K színhőmérsékletű fényforrások alkalmasak, és minél magasabb Lumen értékkel rendelkeznek, annál jobb. Tehát a boltban a „Daylight” felirattal ellátott csöveket keressük. A világítástechnika természetesen már ráugrott a bogaras akvaristákra, és legyártott rengetegféle, akváriumokhoz használható fénycsövet, de tapasztalataim szerint a „növényes” neoncsőtől nem nő jobban a növény, viszont sokkal drágább a cső.
3. „Ki a Duna vizét issza…”
A japán akvakertészek által alkalmazott növények a trópusokról származnak. Az itteni vizek igen lágyak, tehát ha kedvezni szeretnénk a növényeknek, desztillált vagy ioncserélt vízzel 4-5 Nk-ra lágyítsuk a vizet.
Halkan jegyzem meg, hogy a legtöbb trópusi halfaj is ezt a vizet kedveli. A mosógép reklámokból jól tudjuk, hogy bizony nálunk kemény a víz. Tehát ezt a kőkemény vizet, érdemes 1/3-2/3-ad arányban ioncserélt vízzel hígítani. Aki nem Budapesten vagy nagyvárosban él, annak melegen ajánlom az esővízgyűjtést, mert ingyen van, és ez is igen lágy víz. Azért az esővizet érdemes előtte egy vízteszttel megmérni, nehogy véletlenül a seremetyevói traktorgyár felől érkező savas esőt löttyintsük az akváriumba…
A víz ideális pH értéke 6,5-7. Az akváriumvíz optimális beállításához szintén használjunk víztesztet.
Fontos megemlíteni a gyakori vízcserét is. A heti 50 %-os vízcsere a japán akvakertészeknél teljesen normális.
Ezenkívül egy pár mondat erejéig kitérnék a szűrésre is. A leggyakrabban külső szűrőt használnak. Ennek két oka van. Egyrészt hatékonyabb és jobb szűrést produkál, mint a belső szűrő, valamint kevésbé „rondítja” a medence természetes képét, mivel itt csak egy kifolyó és egy befolyó ág látszik. Ezt sokkal könnyebb is a növényekkel eltakarni. Általánosan elfogadott nézet, hogy olyan teljesítménnyel kell a szűrőnek bírnia, ami óránként 3-5-ször megforgatja a teljes vízmennyiséget.
4. „Növénylakoma”
Nem szabad megfeledkeznünk növényeink táplálásáról sem. Az új nézetek szerint, hasonlóan a halak etetéséhez, a növényeket is minden nap kell tápozni. Sok gyártó kínál már naponta adagolható növénytápot. Én Amano úr cégének a termékét használom, de sajnos ez még nem kapható hazánkban. Azelőtt a Sera Flore daydropsot használtam, az is kiváló volt.
Aki nem a már meglévő akváriumát akarja átalakítani, hanem újat készít, annak javaslom, hogy a kavicsréteg alá öntsön speciális táptalajt.
Sokan felszisszenhetnek ezek után, hogy biztos egyfolytában algásodik az akvárium ekkora fény és növénytápozás közepette. Megnyugtatok mindenkit, hogy nem kell algásodással számolni. Legyen elég csak annyi, hogy a jól karbantartott növények elszívják az algák elől a tápanyagot. Részben a sűrű vízcsere is ezért van, és olyan állatok vannak az akváriumba telepítve, amelyek a legkisebb algafolt-kezdeményt is eltávolítják.
A minap komoly vitám volt egy akvaristával, aki azt a nézetet vallotta, hogy egy akváriumban soha nem lesz egyensúly. Főleg nem egy „agyontápozott” kisméretű növényes akiban. Ezt én éppen ellenkezőleg látom. Igenis lehet egyensúly egy „agyontápozott” akiban, hiszen éppen ez a lényeg az egészben, hogy mesterségesen tartunk fenn egy egyensúlyi állapotot, melyben minden tényező optimálisan van beállítva. Hiszen, ha nem így lenne, a növények és a halak előbb-utóbb elpusztulnának, mivel az akváriumi állapotok nem felelnek meg a számukra. Viszont aki csak egy pillantást is vet a cikkben szereplő akváriumokra, az láthatja, hogy mind a halak, mind a növények majd kicsattannak az egészségtől.
És itt szeretnék még egy fontos dologról beszélni. Az összképet éppúgy befolyásolják a halak, mint a növények. A hatalmasra megnövő, harsányan színes aranyhalak nem valók egy kecses, törékeny növényekkel teleültetett akváriumba. Válasszunk nyugodt viselkedésű, kisméretű csapathalakat. Sokkal látványosabbak, nem beszélve arról, hogy 20 db neonhal nem szennyezi annyira a vizet, mint egy darab aranyhal. Ugyanis az algásodás fő oka mindig az, hogy túl nagy mennyiségű növényi tápanyag és szervesanyag halmozódik fel a vízben, amit a magasabb rendű növények és a szűrőben lévő baktériumok nem tudnak elég gyorsan testükbe építeni, illetve lebontani. Ilyenkor lendül akcióba az alga, mivel folyamatosan talál magának elegendő oldott tápanyagot. Tehát a megoldás a gyakori vízcsere, nem túl sok hal betelepítése és a növények jó kondícióban tartása.
Miután az elméleti részen túl vagyunk, lássuk, hogyan kell berendezni egy japán stílusú akváriumot. Több irányba mehetünk, de néhány aranyszabályt be kell tartanunk. Nem szabad szimmetrikus akváriumot berendezni. Ez ideig-óráig tetszhet, de kis idő múlva unalmassá válik. Továbbá tartsuk be az úgynevezett aranymetszés szabályát. Tehát a kisebb úgy aránylik a nagyobbhoz, ahogy a nagyobb a teljes egészhez. Ez kicsit bonyolultan hangzik, de nem az. Érdemes visszagörgetni most a fent már bemutatott akváriumokhoz, és megfigyelni, milyen tökéletesen használja Amano az aranymetszést.
Ne akarjunk mindent egyszerre megcsinálni, mert mint tudjuk, a kevesebb néha több. Egy túlzsúfolt akvárium ugyanúgy nem szép látvány, mint egy kopár.
A növények beszerzése idehaza kicsit nehézkes, mivel szinte minden kereskedő ugyanazt a tízféle növényt tartja. Ezek ráadásul nem igazán alkalmasak számunkra. Szinte bármilyen körülmények között életben maradnak, de nem túl szépek. Egy-két jobban felszerelt bolt azonban tart már számunkra megfelelő növényeket is.
Mindig ügyeljünk az arányokra. Egy 60 literes akváriumban nem néz ki jól egy nagylevelű növény. 150 literig válasszunk aprólevelű, karcsú növényeket.
A japán akvakertészetbe kicsit belemélyedve, több irányzatot figyelhetünk meg. Az Iwagumi stílus a japán kertkultúrában 15-16. században alakult ki. Kialakításánál a sziklák egységes összhangja a lényeg. A megfelelően eltalált és elhelyezett sziklák hatalmas valódi sziklák érzetét keltik. Ez remekül megvalósítható az akvarisztikában is.
A Ryuboku stílus inkább a vasfával operál. Itt egy vagy két vasfát rendeznek el harmonikusan, és ezekre és ezek köré ültetik a növényeket.
A saját növényes akváriumom elkészítéséhez a cikksorozat elején beszerzett Vitakraft akvárium szolgáltatta az alapot. Mivel szétcsavarozható a teteje, így még én is, aki műszaki antitalentum vagyok, könnyedén el tudtam készíteni a tuningolást. (figyelem, ezeket a műveleteket mindenki saját felelőségére végezheti el, ugyanis ez nem „rendeltetésszerű használat”, a garancia ilyen beavatkozással megszűnik!).
Kiszereltem a gyári fénycsövet, valamint a régi trafót is. Eltávolítottam a foglalatokat és egy 55 Wattos Osram Power compact fénycsövet szereltem a helyére.
Mivel az akváriumot is el kellett költöztetnem az irodámból, ezért komplett aljzatcserét is csináltam. A fekete kavics alá Sera floredepot táptalajt raktam. A Vitakraftos kavicsnak van egy nagyon jó tulajdonsága. Nem kell kimosni, ugyanis tökéletesen tisztára mosott állapotban árusítják. Magyarországon nem tudok más kavicsról, amit ne kéne mosni. Aki már mosott kavicsot órákig, az tudja, hogy nem egy leányálom.
Beszereztem a növényeket (mint mondottam, nem egyszerű) és az egyik hiper-szuper bevásárlóközpontban jól bevásároltam ioncserélt vízből. Elhelyeztem az akit az új helyén. Alá fekete polifoamot vágtam, hogy véletlenül se üssön el a fekete aljzattól. Megnéztem egy vízszintmérővel, hogy szintben van-e.
Ezután jöhet bele a táptalaj. Hátra többet, előre kevesebbet öntöttem, mivel a növények eloszlása is hasonlóan fog alakulni.
Következhet a kavics. Picit megnedvesítettem a kavicsot, így könnyebb volt kialakítani a domborzatot.
Miután ezzel megvoltam, ismét elkövetkezett az alkotómunka. Egyelőre nem töltöttem az akváriumba vizet, úgy ültettem a nedves kavicsba a növényeket, valamint ekkor helyeztem el a dekorációt.
Végezetül következett a feltöltés. Van egy jó módszer az óvatos feltöltésre. Fogjunk egy mélytányért és tegyük az akváriumba. A vizes kannával célozzunk mindig a tányérba. Így nem kavarodik fel az aljzat, és a növényeket sem mossa ki a hirtelen áradat.
Ezzel megvolnánk. Néhány hét elteltével az új növényes akváriumom olyan dús lett, hogy ritkítanom kellett. Sokan gondolják ilyenkor, hogy végre megnőtt ekkorára, miért vágnám le. Ne legyünk szívbajosak. Ritkítsunk. Egyrészt azért, mert a lassan, vagy lassabban növekvő növények elől a gyorsabbak eltakarják a fényt, másrészt a harmadik, negyedik visszavágás után a növény hozzáedződik a nyíráshoz, nem lesz „stresszes” tőle, bedúsul és betölti a neki szánt területet.
A végére pedig (dobpergés) íme, szerény személyem növényes akváriuma, ami három hónap lázas munkájának gyümölcse. Jó kertészkedést mindenkinek!
Néder Attila
(Nigro)
Forrás:
Aga International Aquascaping Consent 2006.
The Style of ADA - Nature Aquarium World 1,2,3
