Miután szert tettünk az általunk kiszemelt akváriumra, nem árt szakszerűen berendezni azt. A következő sorokat végigolvasva sok kínos és kellemetlen pillanattól óvhatjuk meg magunkat. Az elismerő pillantásokat pedig, amit a berendezés közben és után környezetünktől kapni fogunk, az akvárium mellé ajándékba adjuk mindenkinek :)
Az első lépés, hogy nedves ronggyal mossuk át újdonsült akváriumunkat. Azonban ezt a műveletet csak vízzel tegyük, mert semmilyen vegyszer nem kerülhet az akváriumba.
Az második és igen fontos lépés a megfelelő hely kiválasztása. Van egypár alapszabály, amit érdemes szem előtt tartani.
Ne tegyük az akváriumot ablak elé, több okból kifolyólag. Egyrészt várhatóan nagy lesz a víz hőingadozása, másrészt ez a hely várhatóan kedvezni fog az algaképződésnek. Amennyiben nem szeretnénk állandóan az algát kapirgálni az üveg faláról, másik helyet kell keresünk. Ez a hely lehetőleg ne legyen a radiátor vagy konvektor közelében, mert télen itt is lehetnek gondjaink a víz hőfokával. A család is bizonyára lázongana, ha azért csavarnánk le a fűtést a szobában, mert az akváriumunk vizének hőmérséklete túllépte a 27 fokot. A legjobb helynek az ablak nélküli falak, illetve szobasarkok számítanak. Arra azonban figyeljünk, hogy a későbbiekben a takarítás során könnyedén hozzáférjünk az akvárium oldalaihoz, mert különben a tisztítás elég nagy nyűg lesz.
Ha megtaláltuk a megfelelő helyet, tegyük oda újdonsült szerzeményünket. Vezessünk oda áramot, hogy az elektromos berendezéseket működtetni tudjuk. Ezután állítsuk be az akváriumot egy vízszintező segítségével vízszintesbe. De vigyázat, soha ne az akvárium üvege alá rakjunk összehajtogatott papírfecniket, hanem az asztal vagy a szekrény lába alá, ugyanis nagyon fontos hogy az akvárium alja teljes felületén felfeküdjön. Azt is ellenőrizzük, hogy semmilyen szennyeződés ne kerüljön az üveg és az asztallap közé, mert elpattanhat a fenéklap, és tetemes mennyiségű víz kerülhet olyan helyre, ahová eredetileg nem terveztük…
Miután ezzel megvagyunk, kezdődhet a munka oroszlánrésze. (Főnököm mondja mindig, hogy ő végzi a munka oroszlán részét… Ő ordít, mi dolgozunk… a főnöknek mindig igaza van…)
Sajnos ez a munkafázis egy kicsit fárasztó, de feltétlenül szükséges. Neki kell állnunk kavicsot mosni! Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a folyóparton szedett kavics egyáltalán nem megfelelő a számunkra, mivel azonkívül, hogy borzasztó piszkos, még tele is van olyan baktériumokkal és vegyi szennyeződésekkel, melyek pillanatok alatt végezhetnek újonnan beszerzett halainkkal. Érdemes tehát bányászott, vagy az áruházban kapható kavicsot megvásárolni. Ajánlatos sötétebb tónusú sódert választani, mivel a halak így nagyobb biztonságban érzik magukat. Egy érdekes megfigyelés, amit horgászként is hasznosíthatunk, hogy ha az akváriumba felülről belenézünk, nehezen látjuk a halakat, mivel a sötét hátuk szinte egybeolvad az aljzattal. Viszont ha alulról nézzük őket, akkor is szinte láthatatlanok, hiszen így a világos égbolthoz igazodott világos hasukat látjuk. Mivel mi nem madárként, fentről vagy harcsaként, lentről nézzük halainkat, hanem oldalról, jól fogjuk látni őket.
Tehát sódermosás. Két variációt ajánlanék. Amennyiben van rá lehetőség, egy szitára kiterítve, bő vízzel átmosva, kényelmesen megtisztíthatjuk a kavicsokat. Sajnos ez a mód keveseknek adatik meg, tehát marad a fárasztóbb kézi mosás. Fogjunk egy felmosó vödröt… jaj, miket beszélek! Fogjunk egy etetőanyagos vödröt és egyszerre 2 kg kavicsot bő folyóvíz alatt kevergetve mossunk át benne addig, amíg teljesen tiszta nem lesz (azaz ha a kavicsra sugárban ráengedett víz kristálytiszta marad, nem lebegnek benne apró szemcsék és nem is opálos). Tanácsos a nedves kavicsot többször víz nélkül, a vödör erőteljes körkörös mozgatásával „kicentrifugázni”. Ilyenkor a kavicsszemek egymásról dörzsölik le a szennyeződéseket. Meglepő lesz, hogy az addigra már tisztának hitt kavics, mennyi koszt enged ki ismét magából.
Az 54 literes akváriumba elég 10 kg kavicsot kimosni, de ha szeretnénk az aljzatot dimbes-dombosra formálni, akkor szükség lesz még 2-3 kilóra. 10 kiló kimosása nekem cirka fél órába telt. Az alapos átmosás után, mikor már a „centrifugázás” hatására sem opálosodik be a víz, a megtisztított kavics mehet az akváriumba.
Töltsük fel az akváriumot háromnegyedig vízzel. Nem ajánlatos teljesen feltölteni, mivel akkor a többi berendezés behelyezésekor és igazgatásakor a víz állandóan ki fog lötyögni.
Pattintsuk rá a szűrőre a tapadókorongokat.
Kapjuk szét, hogy a szivacsot megnyomkodhassuk a vízben. Ha ezt elmulasztjuk, akkor sincs gond, de egy órán keresztül csak levegőt fog nyomni a szerkezet, hiszen a szivacs pórusai nem vízzel, hanem még légbuborékokkal lesznek tele.
Tapasszuk a műszert az üveg oldalára. Érdemes a fűtőt is mellé helyezni, mivel így a vízáram egyenletesen osztja szét a meleget az akváriumban. A fűtőt bekapcsolni csak 1/2 órával a behelyezés után szabad, és sosem ajánlatos működés közben a vízből kivenni.
A csomagban található hőmérőt lehetőleg a fűtőtől legtávolabbi, felénk eső oldalra rakjuk. Ezt követően elkezdődhet az igazi alkotómunka. Rögzítsük a hátteret a hátsó üvegen celluxszal.
Ez mélységet fog adni az akváriumnak, halainkat pedig még jobban kiemeli.
A halak élőhelyét úgy kell kialakítanunk, hogy az minél jobban hasonlítson egy számunkra is tetszetős vízi környezethez - tehát nem kell arra törekednünk, hogy a betelepítendő fajok természetes élőhelyét 100%-ban lemásoljuk. Ez több faj estében élvezhetetlenné tenné a látványt, eltérő élőhelyű fajok együtt tartása esetén pedig megoldhatatlan is lenne. A berendezéskor azonban mindig vegyük figyelembe a leendő halak igényeit! A szűrőt és a fűtőt is el kell tüntetnünk, például úgy, hogy elé teszünk egy díszes követ, vagy hosszú, dús növényeket. Így e kiegészítők jelenléte nem zavar majd minket gyönyörködés közben. Fontos, hogy legyen elég búvóhely, ami biztonságérzetet ad halainknak.
Bármi, amit dekoráció gyanánt szeretnénk az akváriumba helyezni, alapos mosáson, esetleg kifőzésen kell, hogy átessen. A dekorációhoz jó a bazalt, a gránit, a láva, a tufa, vagy akár a megkövesedett fa. A mésztartalmú kövek nem jöhetnek szóba. Az erdőből szedett faág csak alapos mosás, áztatás és főzés után mehet a medencébe.
Végezetül töltsük fel az akváriumot úgy, hogy a ráhelyezett tetővel ne látsszon a vízoszlop teteje. Indítsuk el a szűrőt, kapcsoljuk fel a lámpát.
Sajnos a halaknak még várniuk kell, mivel ez a víz még nem alkalmas haltartásra. Az ivóvízhálózatban folyó víz klórtartalma igen magas. Ez nem kedvez a halaknak. Várnunk kell jó pár órát, hogy a klór szabadon eltávozzon, kiszellőzzön. Ezt a folyamatot a Klóranti vegyszerrel gyorsíthatjuk. Azonban a víznek egyéb folyamatokon is át kell esnie. A friss víznek biológiailag be kell „járatódni”. A mikroorganizmusoknak fel kell szaporodniuk. Ez pár hétbe is telhet. Ezt is rövidíthetjük Kristályvíz tabletta használatával. Így a telepítés pár nap után megkezdődhet.
Ezt az időt érdemes hasznosan eltölteni, és a halak megfelelő kiválasztásával foglalkozni.
A következőkre nem árt odafigyelni:
- az összes kiválasztott faj hőmérséklet-igénye legyen közel egyforma,
- mindegyik ugyanolyan vízben (pH, keménység, szín stb.) érezze jól magát,
- a rajban élő halakat csak rajban tartsuk,
- a víz minden zónájába telepíthetünk halat, de egyik zónát sem szabad túltelepíteni - az az elfogadott általános szemlélet, hogy 1 db átlagos méretű díszhalnak 3-5 liter hely kell. Tehát egy 54 literes akváriumba 10-18 hal telepíthető,
- algaevőt mindig érdemes behelyezni,
- békés halak közé ne tegyünk ragadozót.
Pár nap múlva jöhetnek a halak. Ügyeljünk arra, hogy a kereskedéstől hazafelé melegben legyenek, nehogy ezalatt az út alatt fázzanak meg. Mit szólnának otthon, ha egy rakás „tüsszögő” guppival érkeznénk haza?! A viccet félretéve, ez a halaink életébe kerülhet, óvjuk tehát őket.
A behelyezés helyes mozzanatai a következők. A szállítózacskóba helyezzünk az akváriumból 1/4 liter vizet. Ezután zárjuk vissza, és tegyük a zacskót az akváriumba 15 percre. Ez idő alatt kiegyenlítődik a zacskóban és az akváriumban levő víz hőmérséklete. Ezt a folyamatot még egyszer ismételjük meg, és fél óra után mehetnek a halak a vízbe.
Újdonsült szerzeményeink eleinte riadtan fognak úszkálni, de kis idő múltán új élőhelyük megismerése végett felkutatják annak minden zegét-zugát, és ha jól dolgoztunk, megfelelő életteret találnak maguknak. Táplálkozni, növekedni, szaporodni kezdenek, csodás pillanatokat szerezve ezzel nekünk.
Reményeim szerint ez a kis „szösszenet” kellő mennyiségű információt tartalmaz mindenkinek, aki szeretné ezt a szép hobbit elkezdeni.
A következő részben az akvárium gondozásáról és a halak táplálásáról esik szó.
Néder Attila (Nigro)
