Sokszor írtam már, a Kis-Balaton az egyik kedvenc vadvizem! A csodálatos környezet, az érintetlen, vad pontyok és a társaság mindig magával ragad. Nem telhet el év kis-balatoni horgászat nélkül, ez a fantasztikus víz pedig a nehéz körülmények ellenére idén is a kegyeibe fogadott…
A nyár első felét rendkívül forró napok jellemezték, így mondanom sem kell, mennyire örültem, mikor az időjárás-előrejelzés végre egy erős hidegfrontot jósolt három nap esővel. Sokat nem kellett győzködnöm Kiss Levi barátomat, hogy látogassunk le szeretett vizünkre, a Kis-Balatonra. A Kis-Balatonról tudni kell, hogy egy nagyon frontérzékeny víz, továbbá azt is, hogy nincs két egyforma év és körülmény. A szóban forgó vízterület egy nagy tározó, amely nagyon erősen ki van szolgáltatva az időjárásnak és a vízügyi szabályozásoknak. Ennek sok esetben a horgászok, rosszabb esetben a halállomány issza meg a levét. Szerencsére az átlagosnál hűvösebb júliusnak köszönhetően idén nem volt drasztikus halpusztulás, azonban a körülmények korántsem voltak ideálisak. Ennek ellenére mi úgy voltunk vele, hogy nem telhet el év kis-balatoni horgászat nélkül, így nagyon jó hangulatban és persze reménykedve vettük célba az északi tározót!
Idén egy teljesen újragondolt stratégiával érkeztem. Egy új helyre esett a választásom, és a csalijaimat is rendhagyóan válogattam össze. Akkor lehetünk eredményesek, hogyha tudunk reagálni a megváltozott körülményekre, mert a halak táplálkozási szokásait bizony minden apróság befolyásolja. Ezen a horgászaton nem volt se idő, se lehetőség előetetésre. Bíztunk a közelgő, ígéretes frontban és a csalinkban. Ezúttal a Monster Hard termékek közül választottam, méghozzá a két kedvencemet. Ez a Fűszeres Máj és a teljesen más jellegű Vajsav & Tengeri rák volt.
Gyors kipakolás után becsöveztük a kezdő etetésnek szánt mennyiségeket és összeraktuk a felszereléseinket. A szúnyogok veszedelmesen támadtak bennünket, így nem tétováztunk. Gyorsan a bevetettük a távdobó szerelékeinket, kezdésnek egy szem 24-es csalival. Munka után érkeztünk, ezért estére fáradtan estünk az ágyba.
Sokat nem reméltünk az első éjszakától, ennek ellenére hajnalban Levinek sikerült fognia egy kicsi, de annál fürgébb, 5 kiló körüli nyurgát. A testalkatát figyelembe véve jó eséllyel itteni szaporulatból származott, reméljük, egy pár év múlva újra meglátogat minket. Miután kivilágosodott szinte megállás nélkül esett az eső a horgászatunk végéig. A levegő is visszahűlt, hajnalban 10 fok alá esett a hőmérséklet, mi azonban ezt cseppet sem bántunk, kifejezetten jólesett a kánikula után mindez. Egy háromnapos horgászatba sok minden nem fér bele, de mindketten jól ismerjük a Kis-Balatont, tudtuk, hogy itt bármikor benne van bármi!
A halakon és a csodálatos környezeten túl, ami miatt igazán közel áll hozzánk a Kis-Balaton, az a társaság. Nagyon jó érzés minden évben találkozni az itteni barátokkal és beszélgetni egy jót. Ez sokszor felér bármilyen fogással! Sőt, a jó hangulatot tetőzte az is, hogy Bíró Peti barátunk és kedves párja, Dóri még egy ebédre is megvendégeltek bennünket. Saját készítésű, frissen sütött lángossal érkeztek hozzánk, amit ezúton is köszönünk nekik! Nem mellesleg Peti a Kis-Balaton kiváló ismerője, számos szép fogás fűződik a nevéhez, és ha ez mind nem lenne elég, tavaly mindkét itteni rekordfogásunkat ő örökítette meg számunkra. Röviden összegezve, ha épp hal nélkül maradunk egy kis-balatoni horgászat végén, az ilyen pillanatok miatt akkor is jó érzés idelátogatni!
Jó társaságban hamar repül az idő, gyorsan eltelik három nap a vízparton. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy közeleg az utolsó éjszaka. Jöhetett a szokásos délutáni frissítés. Kihasználtuk, hogy épp a szél sem fújt, és az eső sem esett. Gyors horogfenés, dobókesztyű, és a csalik már repültek is a helyükre. Messzire horgásztunk, 130-135 méterre, ráadásul a kemény körülmények miatt vastag, 0,30-0,35 mm-es zsinórokkal tettük mindezt. Azért e távolságot vastag zsinórral, felcsalizott szerelékkel megdobni nem mindig gyerekjáték. Kellő felkészülés nélkül ez a táv nem lenne elérhető, így minden apróság számit.
Miután minden a helyére került, szinte egy óra sem telt el, és a semmiből a bal oldali botom jelzője törte meg a csendet. Először azt hittem, egy madár repülhetett a zsinórba, de mire a bothoz értem, a hal olyan magabiztosan húzta a féket, hogy kétség nem maradt – végre megérkezett az első pontyom! Egy izgalmas fárasztás után a nemes ellenfél engedelmesen csúszott a merítőmbe. Ekkor már tisztán látszott, hogy egy gyönyörű tükrös, amelyek itt nagyon ritkák! A hal súlyát 14-15 kilóra saccoltuk, de nem húztuk az időt mérlegeléssel, pár fotó, és azonnal úszhatott is haza. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire ritka itt a tükörponty, hogy ugyanezt a halat közel 3 éve egyszer már sikerült megfognom. Ismét egy régi ismerős! Ebből is látszik, hogy változnak a halak szokásai, valamint a körülmények, ugyanis korábban egy teljesen más helyen, más taktikával és más csalival sikerült megfognom. Ezúttal a Monster Hard Vajsav & Tengeri ráknak nem bírt ellenállni egy szem 24 mm-es változatban.
Miután visszadobtam a szerelékemet, hamar ránk sötétedett, és az eső ismét rákezdett. Holdvilágos éjszaka volt, amit én nem kifejezetten szeretek pontyhorgászatnál, de az utolsó éjszakának mindig különleges varázsa van.
Levinek volt hajnalban még egy kapása, egy 7 kiló körüli pikkelyes érkezett, amelyet a nagy esőben nem fotóztuk, ki sem vettük a vízből. Reggel esőben bontottunk sátrat, így otthon várt ránk még egy szárítás is, de sebaj, egy cseppet sem bántuk.
Elköszöntünk szeretett vizünktől, azonban ki tudja, mit hoz még a jövő. Ősszel a déli tározó tud meglepetést okozni a kitartó horgászok számára, a szívem pedig mindig visszahúz, a csodálatos Kis-Balatonra…
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Kiss Levente, Szoják Benedek
