Szoják Benő barátommal egy pár napos horgászatra indultunk, nem is máshová, mint az egyik kedvenc vadvizünkre, a Kis-Balatonra. Nyár elején – kihasználva egy érkező hidegfrontot – szerettem volna jobban megismerni a Haldorádó csalikat és kezemben tartani egy kapitális, vad pontyot. Annyit elárulok, mindkettő sikerült…
2020, 2021…
Kanyarodjunk egy kicsit vissza az időben! Benő 2020 őszén fogta meg Foltost először, akkor 21,8 kg volt. Ekkor láttam élőben először, majd Benő után nekem is sikerült megfognom ezt a gyönyörű, öreg pontyot, 2021 nyarán. Nagyon örültem, mikor én is a kezemben tartottam a maga 18,1 kg-os súlyával. Szegény akkor nagyon le volt fogyva a rettentő nagy kánikula miatt, hisz nagyon kevés volt az oxigén és a táplálék a vízben. Kíméletesen visszaengedtem, bízva abban, hogy egyszer még találkozunk…
Napjainkban…
Térjünk is vissza 2024-re. Nyár elején egy ígéretes hidegfrontot kihasználva megbeszéltük Benővel, hogy le kell mennünk pár napra a Kis-Balaton partjára, hátha be tudunk cserkészni egy nagyobb pontyot. Nagyon biztató volt az időjárás-előrejelzés, így nem is volt kérdés, hogy mit csináljunk. Sok időnk nem volt, ugyanis kizárólag éjszaka tudtunk horgászni, munka után és munka előtt.
Nagyon sok közös pecánk volt, és látva azt, hogy Benő hogyan használja a csalikat, milyen eredményeket ér el, ez nekem is felkeltette az érdeklődésem. A peca előtt jeleztem is neki, hogy ha van lehetőség, szeretném kipróbálni a csalijait, különösen a Big Fish bojlit. Természetesen segített, sőt nagyon örült is, amit ezúton is köszönök!
Volt rá lehetőségünk, hogy a peca előtt pár napot tudjunk előetetni. Ezt egy karbon dobócső segítségével oldottuk meg. Három napon keresztül jártunk le etetni, ami napi bő 100 km autózást jelentett. Hát, mi sem vagyunk normálisak, de bíztunk benne, hogy megéri és a sok belefektetett munka kifizetődik…
Sajnos az első horgászatra szánt alkalomkor azzal kellett szembesülnöm, hogy elfoglalták azt a helyet, amelyet etettem. Ráadásul az etetésemről megfogták a többször említett, szóban forgó halat, Foltost, soha nem mért súlyban, 24 kg-mal. Mondanom sem kell, kicsit elkeseredtem, de tudtam, hogy a csaliba fektetett bizalmunk és a kitartás meghozza a gyümölcsét! Nem messze tőlük le tudtam én is ülni, és gyors szerelék-, majd bot-összerakás után már nekem is be voltak élesítve fegyvereim.
Szerelékem a nagyon sokszor jól bevált helikopter rendszerre épült és egy bevonatos előkével vált teljessé. Előkém kb. 18-20 cm-es, míg az ólom a nagy távolság miatt 120 grammos volt. A hajszálelőkémre egy szem 24 mm-es Big Fish csali került egy kis parafával kikönnyítve.
Az első éjszaka hajnali óráiban egy ejtős kapásra ébredtem. Kifutottam a botjaimhoz és elkezdődött a fárasztás. A hal hamar megadta magát, és bár ő még nem az volt, akire én vártam, jó visszajelzés volt számomra, hogy járja az etetést a hal, működnek a csalik. Reggelig sajnos csendesen telt az a pár óra, de egyáltalán nem voltam elkeseredve. Kivettem a végszerelékeimet, etettem a helyre még egy pár szem Big Fish-t és pattantam is az autóba, mert várt a munka.
Hamar eltelt a nap, és alig vártam már, hogy leérjek a vízpartra. Mikor megérkeztünk a vízpartra Benővel, nagyon jó északi szembeszél fújt. Nagyon bíztunk az éjszakában! Gyorsan összeraktuk a botokat és már dobáltunk is be, majd kezdődhetett a várakozás. Nekem sajnos eseménytelenül telt az egész éjszaka, de Benőnek annál inkább jobban. Az éjszaka első felében kettő db 8-10 kg közötti pontyot sikerült fognia, míg a hajnali órákban egy 13 kiló körülit és egy gyönyörű, 22 kg feletti pontyot terelt a merítőbe. Az öröm hatalmas volt! Ez a hal is egy régi ismerős volt számunkra, a Kis-Balaton királynője volt, Púpos, Benő egyik régóta legjobban vágyott célhala. Fotózás és két puszi után engedte is vissza, az éltető elemébe.
Benőnek sajnos haza kellett mennie dolgozni, de én aznap ott tudtam maradni végig. Benő indulás előtt adott még egy zacskó Big Fisht-t és azt mondta: „Hívj azonnal, ha jöhetek fotózni a Foltost, Tesó!"
Frissítés után – bízva a jó időben – egyáltalán nem voltam el keseredve és éreztem, hogy ennek még nincs itt vége. Nem is telt el pár óra, füstölős kapásra kaptam fel a fejemet. Egy jó kis fárasztás után egy 14 kiló körüli pikkelyest sikerült fognom, akit még napközben követett egy kisebb társa is, akit nem fotóztam.
Délutánra ismét megerősödött az északi szél, éreztem, hogy ez megint jó kell, hogy legyen. Nem is telt el sok idő, és újfent a kapásjelzőm hangjára lettem figyelmes. Ráfogtam a botra, de a hal csak ment és ment oldalra, sehogy se tudtam visszafordítani. A helyemtől 60-70 m-re sikerült megmerítenem, közel fél órás fárasztás után. Erre a félórára életem végéig emlékezni fogok… Megláttam a merítőben és elkezdett mindenem remegni, talán még a könnyeim is kicsordultak. Eltéveszthetetlen mintájának köszönhetően egyből megismertem, Foltos volt az! A mérleg 23.700 grammot mutatott. Gyors fotózás, és engedtem is vissza minél hamarabb az otthonába.
Miután felfogtam, hogy mi is történt, visszadobtam a horgaimat, bízva az éjszakában, de úgy voltam vele, hogy ha végigalszom az éjszakát, én már akkor is nagyon boldogan fogok hazamenni. Az éjszaka már eseménytelenül telt, reggel felkeltem, összepakoltam és elindultam haza. Az autóban hazafelé folyamatosan járt az agyam és gondolkodtam. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy én Haldorádó csalikkal szeretnék horgászni a jövőben!
2025...
Részben Barátomnak hála a 2024-es évben megtaláltam azokat az irányokat, amelyeket eddig a pontyhorgászatban kerestem. Mondanom sem kell, ez még csak a kezdet. Megtisztelő, hogy most ezt az írást készíthetem és az is, hogy ilyen emberek álnak mellettem.
Sok tervvel készülök és új célokkal vágok neki az évnek. Benővel sok éve horgászunk közösen és ápolunk nagyon jó barátságot a horgászaton kívül is. Így, gondolom, nem meglepő, ha azt írom, hogy sok közös horgászatot tervezünk továbbra is. Ami újdonság lesz, hogy mindketten ugyanazon gyártó termékeivel fogunk már horgászni. Mielőtt bárki is félreértené, nem vagyok Haldorádó csapattag, de már ilyen formában is nagyon jó érzés a csapathoz és a Haldorádó termékekhez kötődni. Benő szavajárásával élve, a határ a csillagos ég…
Köszönöm, hogy végigolvastátok életem első, de biztosan nem utolsó írását, hamarosan jelentkezem a vízpartról. Boldog új évet kívánok minden sporttársnak és hasonló élményeket idén a vízparton!
Írta: Kiss Levente
Fotók: Szoják Benedek, Bíró Péter
