Sokan vannak, akik horgászpályafutásukat spiccbottal a kézben kezdik, majd ahogy komolyabb zsákmányra vágyik a pecás, úgy kerül háttérbe az orsó nélküli bot. Ennek oka, hogy a nagy halakat elsősorban orsós bottal lehet megfogni. Vagy mégsem? A modern gyártástechnológiának és a különleges alapanyagoknak köszönhetően immár rendelkezésre állnak olyan hosszú spiccbotok, melyek ámulatba ejtően erősek, így aztán alkalmasak arra, hogy akár több 10 kilós halakat is legyűrjünk a segítségükkel!
Elsőnek talán Döme Gábor „Made is China” című filmjében találkozhattak a magyar horgászok azzal a technikával, ahogy az Ázsiai országban ilyen spiccbotokkal pecáznak. Annyira távolinak és elérhetetlennek tűnt a filmben az, ahogy ott horgásznak, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy e technikának itthon is van létjogosultsága. Gábor viszont gondolt egy merészet és felvette a kínálatba a Kaiwo spiccbotokat. Már ekkor elterveztük, hogy ha már kínai a bot, akkor miért ne foghatnánk vele olyan halat is, amely szintén Ázsiából származik, név szerint busát!
No persze nem eszik olyan forrón a kását, hiszen egy bot önmagában még nagyon kevés ahhoz, hogy úgy horgásszunk, mint a bot megalkotói, de itt jön a képbe az a fiatalember, aki már sokat segített nekem busázás terén, és ő maga is tapasztalt és elismert busahorgász hírében áll, név szerint Oláh Norbi.
Norbi a Hárosi-öböl egyik halőreként keresi a kenyerét, így sokat van a víz partján. Ő mondta nekem először, hogy a csónakkikötőben Kínából származó horgászok spiccbottal fogogatják a busákat, méghozzá rendkívül eredményesen. Norbi is legalább olyan nyitott minden új dologra, mint én, így a sporiktól elleste azt a technikát, amely – úgy gondolom – új távlatokat nyit a hazai busázás terén! No de lássuk, hogyan is áll össze az a rendszer!
Helyszín
Mielőtt belevágnánk a technika bemutatójába, mindenképp érdemes megemlíteni, hogy hol is tesszük mindezt. A helyszín a méltán híres busázó hely, a Hárosi-öböl. Itt nagy mennyiségben élnek és egész jól meg is foghatók ezek a halak. Mivel a víz gyorsan mélyül, akár partról is elérhető távolságban vannak azok a helyek, ahol a planktonevők tartózkodnak. Korlátozott számban az úszó stégről, csónakkikötőről is lehet ezzel a módszerrel pecázni, de elsősorban a parti horgászat lehetősége adott. Aki szeretne többet megtudni a lehetőségekről, keresse fel a helyszínen tartózkodó halőröket, ők nagyon hasznos tippeket tudnak adni.
Ahol a bemutató során mi horgásztunk, az egy magánstég, melyet a tulajdonos engedélyével használhattunk. Halfogás terén kevésbé frekventált helyen van ez a hely, de mindenképpen olyat szerettünk volna, ahol nyugodtan dolgozhatunk, és ez a csónakkikötő területén nem volt megoldható, a magasabb vízállás pedig lehetetlenné tette a parti pecát a fák miatt. Ahogy a víz kisebb lesz, úgy már a parti helyek is jó lehetőségeket fognak kínálni.
Felszerelés:
Az alap, hogy kell egy ilyen brutál erős spiccbot! Ami ebben az írásban és filmben szerepet kapott, az a 8,1 és 9 méter hosszúságú, Kaiwo „Kardos harci ponty” néven elérhető bot a Haldorádó kínálatából.
A teljes sorozat gyártása során a japán TORAY által engedélyezett TORAY 33T T1100G High Modulus Carbon alapanyag került felhasználásra. Ez a világ legnagyobb szilárdságú szénszála, amelyet eredetileg repülési célokra (repülőgép-alkatrészek gyártására) fejlesztettek ki. Ez légies könnyedséget, elképesztő erőt és rugalmasságot ad a botnak.
Egy szó, mint száz, ez a bot garantáltan bírja a nagy megterhelést. Ami viszont fontos, hogy e bot kezeléséhez mindenképpen szükséges egy fix hely! Ami tökéletes erre a célra, az egy Rotary Box lábráccsal ellátva. Utóbbi azért fontos, mert a hosszú bot lábrács nélkül felborítaná az ülőkét. Így viszont stabil! A bot hiába könnyű, a hosszúsága miatt nehéz lenne egész nap tartani, így mindenképp kell egy hosszú feeder kar, amelynek végére szivacsos, puha bottartó fejet érdemes helyezni. A bot nyelének is kell egy rögzítő, mely egy rakós bottokhoz használatos láda adapter. Így tökéletesen stabil a rendszer!
Természetesen kell egy etetőtálca is az ülőkére, mert ennél az amúgy nagyon aktív technikánál folyamatosan kell a csalogatóanyaggal dolgozni, továbbá egy kézmosó tál sem elhanyagolható kiegészítő.
Végszerelék
Jó néhány busázó végszerelék megalkotásában vettem már részt, és azóta is eredményesen használom azokat, de az a technika, amellyel e módszernél találkoztam, nagyon meglepett. A meglepetést a dolog egyszerűsége okozta. Persze, csak első látásra egyszerű a dolog, mert ennél a technikánál az apró részletek adták fel a leckét.
A végszerelék alapja egy ugyanolyan hosszú zsinór, mint maga a bot. Ez most itt fonott zsinór. Ez már kicsapja a biztosítékot azoknál, akiknél a spiccbotozás még mindig finomszerelékes módszernek van aposztrofálva. Azért kell amúgy fonott főzsinór, mert ebbe nem kap bele olyan könnyen a vízáramlat vagy éppen a hullámzás, és sokkal stabilabb marad a végszerelék. Másrészt pedig bevágásnál is van haszna!
Mióta ez a spiccbotos technika betette a lábát az országba, azóta komoly vitatémát okoz, hogy a durvának tűnő halfárasztás mennyire is káros a megfogott halakra, ugyanis sokan, akik még sosem fogtak ilyen botot a kezükben, meg vannak róla győződve, hogy ezzel az erőszakos fárasztással széttépjük a hal száját. Engedjétek meg, hogy erre most azért ne reagáljak, mert jelen esetben busára horgászom, így ez a dolog irreleváns. Ennek oka pedig az, hogy a busa kőkemény szájában egy vaspajszerrel sem lehet kárt tenni, másrészt vissza sem engedhetjük a zsákmányt. Úgyhogy nagy tisztelettel kérek mindenkit, aki már dörzsölte a tenyerét, és várta, hogy majd végre darabokra szedhet a kommentszekcióban, hogy lépjen most tovább, mert ez nem az a téma, ahol ennek helye van!
A végszerelék következő fontos eleme az maga az úszó. Azt gondolhatnánk, hogy bármilyen „dugó” jó ehhez, de ez nem így van! Ennek a pecának ugyanis különleges metodikája van, így kizárólag az ilyen hosszú színes antennás úszók alkalmasak rá. Az úszót ilyen gumiütközőkkel kell rögzíteni, és beállítani azt, hogy milyen mélységben kívánunk horgászni.
A zsinór végére kell felhúzni a kisméretű spirálkosarat, és végül az egészet egy forgóval lezárni. ebbe a forgóba kell belehurkolni a horogelőkét, mely a gyári Haldorádó Busa előkénk, méghozzá a kisebb méretben. Elég egyszerű végszerelék, de mint mondtam, itt az ördög a részletekben bújik meg!
Horgászat menete
Már az önmagában fura, hogy ennél a technikánál nincs előetetés vagy nagy mennyiségű kaja bejuttatása! Az etetőanyag, amelyet e technikánál használunk, az nagyon jól felhőző, de villámgyorsan oldódó kaja. A Big River - Busa is jó lehet ehhez, de nagyon oda kell arra figyelni, hogy a tapadóképessége és oldódása tökéletes legyen. Akármilyen fura, itt a kosárka tartalmának érdemes gyorsan kioldódni, akár 2-3 perc alatt. Ehhez egyébként dolgozunk egy olyan speciális kaján, amely rendelkezik majd ezzel a tulajdonsággal.
No de miért is kell az etetőanyagnak gyorsan oldódnia? Hát azért, mert ezt a szereléket szinte hang nélkül tudjuk vízre tenni, így az eredményesség titka itt a folyamatosság!
Az úszót egyébként úgy kell belőni, hogy a kosárka megtöltése után az antenna merüljön be egészen a hegyéig. Ha ez nem megy csak a kajával, akkor használjunk sörétólmokat a tökéletes balanszírozáshoz.
Ahogy betesszük a cuccot, a kosarunk – és nyilván a horog is – bemerül a szükséges, 1,5-2 méteres mélységbe, az úszó pedig bemerül. Ezt követően az etetőanyag elkezd oldódni, és ahogy fogy a kosárból, úgy szép lassan az antenna elkezd kiemelkedni. Lassan, fokozatosan. Egészen addig emelkedik, míg a kosár teljesen ki nem ürül. Amint az úszó felveszi az „alapállást”, ez jelzi nekünk, hogy érdemes újat dobni.
A kapás érzékelése sem mindig egyszerű a nem szakavatott szemnek. Mindössze annyit látni, hogy a lassú emelkedésbe 1-1 centit belehúz a hal, vagy esetleg gyorsabban emelkedik az úszó a kelleténél. Ha kapás van, akkor nem szabad habozni, egy irgalmatlan nagyot be kell vágni! Ha 10-ből 1 ilyen bevágás ül, akkor már jók vagyunk.
A fenti jelenség oka, hogy ennél a technikánál nincs önakasztás, mert ahhoz túl könnyű a végszerelék. Itt nekünk kell eltalálni azt a másodpercet, amikor a horog jó eséllyel a busa szájában van. Ez nem egyszerű, nem is mindig egyértelmű, de legalább nagyon szórakoztató!
Csalogatóanyag, csali
Akármilyen furcsa is, ennél a technikánál maga az etetőanyag a csali, így a horog teljesen üresen lóg a kosár alatt. Etetőanyag szempontjából itt is a jól felhősítő kajákat érdemes használni. Minél könnyebb szemcséi vannak az etetőanyagnak, annál jobb. A kaja oldódására azonban mindenképp figyelni kell, hiszen itt az az ideális, ha a gombóc maximum 2-3 percet a tölt a kis kosárkában. Az a jó, ha lendületesen oldódik, folyamatosan, de nem szétrobban, hanem egyenletesen fogy ki a spirálkosárból.
Egyelőre a módszer részletes kidolgozásának még nagyon az elején járunk, de az irány jó, hiszen már most jelentősen eredményesebb ez a fajta busahorgászat, mint ahogy azt sejtettük. Igyekszünk e téren is egy olyan profi, mindenki számára elérhető rendszert kidolgozni, amelynek segítségével bárki eredményes lehet.
A spiccbotos busázás alapjait bemutató filmet is érdemes megtekinteni, hiszen az igazi látványosság ennél a technikánál a fárasztás!
Írta: Sipos Gábor
Fotó, videó: Bank Bálint