Az előző részben megtettük az első lépést az akvarizálás felé. Berendeztünk egy akváriumot, majd gondosan kiválasztottuk a megfelelő halakat. Azonban hogy sokáig gyönyörködhessünk halaink pompájában, fenn is kell tudni tartanunk ezt az „édeni” állapotot számukra. Szerencsére a gondosan összeállított berendezések, a megfelelő mennyiségű és jól összeválogatott fajú halaknál a karbantartás nem igényel sok időt. Nézzük, milyen feladataink vannak.
Az első és legkényelmesebb foglalatosság az etetés. A Magyarországon fellelhető eleségkínálat már-már szédítő mennyiségű. Szinte minden halfajnak találhatunk megfelelő eleséget. A sorozat következő része a piacon fellelhető kínálat közt segít majd eligazodni. A lényeg, hogy próbáljunk minél változatosabban etetni, hiszen mi is megutálnánk egy hét után a mákos tésztát. Ajánlatos a szűrést az etetés idejére leállítani, mivel a szűrő habozás nélkül beszippantja a piszok mellett a friss haleleséget is. Pazarlás. Tehát adjunk egy kevés eleséget halainknak, és miközben vígan táplálkoznak, tartsunk egy gyors létszámellenőrzést. Nem árt eleinte megszámolni halainkat. A későbbiekben ez már rutin lesz, számolás nélkül is feltűnik, ha valaki hiányzik. Nem kell azonnal kétségbe esni, ha egy-két hal nem jelenik meg az etetéskor, de tartsuk észben, kit nem láttunk tegnap. Az etetés legfontosabb szabálya azonban az, hogy mindig csak annyit etessünk, amennyit halaink pár perc alatt elfogyasztanak. Inkább, ha úgy érezzük, hogy halaink még éhesek, később etessük meg őket újra. Ugyanis a legtöbb probléma okozója az akvárium vízében felgyülemlő, bomlásnak induló szerves anyag. Az esetlegesen el nem fogyasztott eleség nagy részét a szűrő újraindításával tudjuk kiszűrni. Továbbá ellenőrizzük a víz hőfokát, színét, átlátszóságát. Amennyiben nincs semmi gond, ezzel a napi feladataink véget értek.
Kéthetente egyszer érdemes a belső szűrőt kitakarítani. A külső szűrőket jóval ritkábban, akár két-háromhavonta elég tisztítani, a sokkal nagyobb szűrőfelület miatt. A szűrő koszolódását legjobban az általa nyomott vízsugár erősségének csökkenésén vehetjük észre. A külső szűrésre és az egyéb használatos szűrőanyagokra egy későbbi részben bővebben kitérek. Húzzunk ki a hálózatból minden elektromos berendezést, ami az akváriumban található. Távolítsuk el a tetőt és szedjük szét a szűrőt. A modern, jó minőségű belső szűrők úgy vannak kialakítva, hogy a koszos szivacsot egy műanyag házzal együtt ki lehet venni, ezzel megelőzhető, hogy az egész heti kosz a szivacsról visszafolyjon a vízbe. További előnye, hogy nem kell a tapadókorongos vázat is leerőlködni az üvegről.
A szűrőszivacsot mossuk át jól langyos csapvíz alatt. Mivel a szivacson megtelepedő baktériumok végzik az akvárium biológiai szűrését, ezért sosem szabad vegyszerrel, szappannal, tűzforró vízzel mosni. Csak jól átnyomkodjuk és kész. A szűrő halálát legtöbbször a motor meghibásodása, leégése okozza. Ennek oka, hogy a köztudatban még nem elterjedt, hogy a rotor koszolódását, vízkövesedését időszakonként ellenőrizni kell. A webáruházban kapható Vitatech szűrőknél a szivacsház kiemelésekor a rotor is kiemelkedik, ezért könnyen szemrevételezhetjük, hogy van-e lerakódás rajta. A vízkövet ecettel távolíthatjuk el. Szintén ecetes ronggyal távolíthatjuk el az akvárium szélén és a világítás búrájára lerakódott vízkövet is. A háztartási vízkőoldó vegyszereket ne használjuk.
Amennyiben szükség van rá, kaparjuk le az algát az üvegről. Ehhez használhatunk mágneses algakaparót. Régen zsilettpengét is használtak, de manapság már ritkán alkalmazzák, mivel igen balesetveszélyes és megkarcolhatja az üveget is. Végül távolítsuk el a túlburjánzott, vagy elhalt növényi darabokat. Kész. Mindez nem tart tovább 30 percnél.
Havonta egyszer szokás részleges vízcserét végezni. Ezt a feladatot elvégezhetjük úgy, hogy kimerjük valamivel a vizet, vagy egy csővel leszívjuk. Amennyiben gusztustalannak találjuk a cső szájjal történő szívogatását, használjunk pumpás vagy golyós indítású vízleszívót.
Sok akvarista azonban összeköti ezt a munkafolyamatot a talaj megtisztításával is. Ehhez egy elmés szerkezetet hívunk segítségül. Az úgynevezett iszaplopó segítségével eltávolíthatjuk a fenéken lerakódó mulmot. Fogjuk a cső szélesebbik végét, amin egy fordított tölcsér van és helyezzük a vízbe. Ismét szükségünk lesz az etetőanyagos vödrünkre, amibe a piszkos vizet fogjuk leengedni. Rakjuk a földre a vödröt, hogy a fizika törvényei alapján erre folyjon a víz. Nyomkodjuk meg párszor erősen a csövön található pumpát. Ezzel beindul a leeresztés. Bal kezünkkel irányítsuk a kifolyó vizet a vödörbe, jobb kezünkkel turkáljuk meg az aljzatot. A piszok a csövön keresztül távozik, viszont a sóder szemcséket nem szívja ki. A leszívást a cső vízből való kiemelésével állíthatjuk le.
Fontos, hogy nem szabad az akvárium vízmennyiségének 20-30%-ánál többet egyszerre leengedni. A leeresztett vizet lehetőleg az akvárium vizének hőmérsékletével megegyező állott vízzel pótoljuk. Aki nem tud esővizet gyűjteni, töltsön fedeles etetőanyagos vödörbe csapvizet két-három nappal a vízcsere előtt. Aki hozzám hasonlóan lusta ember, az a vízcsere után a pótolt vízmennyiséghez előírt mennyiségű Klórantit cseppentsen a vízbe. Ez a havonta egyszer elvégzendő vízcsere és az ekkor is elvégzendő szűrőtisztítás sem vesz el egy óránál többet.
Ezzel a rutinfeladatokat elvégeztük. Havonta összességében 1,5-2 órát kell foglalkoznunk akváriumunkkal ahhoz, hogy minden alkalommal a szoba fénypontja lehessen. Tehát a napi etetésen felül egy hónapban kéthetente egy kis karbantartás és egy nagyobb. Aki nem tud rászánni ennyit, az ne kezdjen bele, aki viszont áldoz rá ennyi időt, akváriuma csodálatos ékszerként fog pompázni minden pillanatban. Akárcsak ezek:
Néder Attila (Nigro)
