Sziasztok! Nemrégen kezdtem a horgászást és gondoltam, beszámolok arról, hogy barátaimmal hogyan sikerült három nagyobbacska amurt is partra kényszerítenünk a mi szerény felszerelésünkkel és csalijainkkal. Ha érdekel a történet, tartsatok velem!
A nyári szünet utolsó horgászatát augusztus 27-én ejtettem meg két barátommal. Reggel 5 órára beszéltük meg az indulást. Fél 5-kor keltem, hogy még legyen időm beszerezni friss zsemlét a boltban. A bevásárlás után gyorsan hazatekertem és előrehordtam a horgászfelszereléseket, leöntöttem a vizet az előző este beáztatott kukorica-búza keverékről. 5 órára megérkeztek értem, így a halőrrel egy időben érkeztünk meg a tóhoz.
Horgászatunk helyszínéül a Győrújbaráti-tavat választottuk, ami Győr és Győrújbarát között terül el egy puszta közepén, az M1-es autópálya zaja még éppen hallatszik a tónál. A tó területe kb. 10 ha. 3 partja horgászható: egyik egy árnyékmentes rész, ahol közvetlenül a partról lehet horgászni, a másik partszakaszon nádasból kinyúló stégek adják a horgászhelyeket, míg a harmadikon - amelyet mi választottunk - egy árnyékos, nádassal benőtt rész, melyen stégekről és partról is lehetséges a horgászat. A tó halállománya itt is főleg ponty, de amur is szép számmal fogható benne, valamint nyárra afrikai harcsát telepítenek bele. A bajszosokat egy leválasztott részbe helyezik ki, de a halőr szerint nagy esély van a „nyílt vízen” is fogni, mert kiszöknek a helyükről.
A két horgásztársam, Tamási Renátó és Tamási Bertold egy stégen „táboroztak”, én pedig a mellettük lévő állást választottam, ami egy nádfalba vágott másfél méter széles rész volt.
A horgászhelyek elfoglalása után megkezdtük az alapozó etetést, ami a már említett áztatott takarmánykukorica és búza keverékéből állt. A kiszemelt helyre etetőrakétával jutattuk be a terményt. Mi Renátóval a rakétázással töltöttük időnket, míg Bertold ezalatt felszerelte a botjait. Én töltöttem a rakétát, barátomra pedig a dobálás maradt. Két töltés között előszedtem a botjaimat és mikor volt egy szabad percem, szerelgettem. 45 perc kitartó rakétázás után a stég előtti etetést befejezettnek nyilvánítottuk. Bertold bevetette szerelékeit, azután csere következett: Renátó szerelt, mi pedig megkezdtük az én alapozó etetésem rakétázását. Ez is eltartott 20 percig, félóráig. Gyorsan felállítottam a rod-podom és egyik szerelékemet az etetés közepére, másikat pedig némileg a szélére dobtam.
A halőrtől megtudtuk, hogy két nappal a horgászatunk előtt telepítettek a tóba 1,5 kg körüli pontyokat, mi azonban főleg amurozást terveztünk. Ennek megfelelően csalim kukorica volt, egyik botomon mézes ízesítésű, másikon pedig az etetésből válogatott kemény kukorica, ezt egy, illetve két szem technopufival lebegtettem meg.
Fél 8 körül mindhárman végeztünk a szereléssel, minden bot a bottartón pihent, mi pedig a fák árnyékába ültünk le. Egyszer csak Bertold botján elkezdett emelkedni a kapásjelző, mire odaért, már az orsóról húzta a zsinórt a hal. A bevágás után a hal kisebb húzás hatására is könnyen jött felénk. A parttól 10 méterre megpillantottuk, gyönyörű amur volt, amit 4-5 kitörés után sikerült is megszákolni. Megmértük a halat: 7,80 kg. Ez volt Bertold első amurja és egyben rekordhala is.
Az etetés beérett. Az amur után nem sokkal Renátó, majd Bertold terelt a szákba a telepített pontyok közül 1-1 példányt.
Ezután jött el az én időm. Először nekem is egy friss telepítésű ponty vette fel a csalit, hozzáteszem ezek a fiatal pontyok is nagyon jó ellenfélnek bizonyultak. Miközben az első hal okozta örömöt hevertem ki, Bertold még a partra kényszerített egy tapasztalatlan potykát. Ez is ugyanúgy visszanyerte szabadságát, mint eddig mindegyik társa. Egyre melegedett az idő…
Úgy döntöttem, hogy eszem egyet: megkentem a zsemlémet, beletettem a szalámit, visszaültem és elkezdtem falatozni. Nagy nyugalomban beszélgettünk. Egyszer csak a kapásjelző fülsüketítő visítása törte meg a csendet. Fölpattantam, odarohantam a botomhoz, felkaptam: egy tekerés a karon - nyeletőfék kikapcsol - és a bevágás pillanatában a tó közepén ugrott fel, majd nagy csobbanással esett vissza a vízbe valami. Egyből tudtuk, hogy amur. Megkezdődött a küzdelem. Bokáig álltunk a vízben, én a bottal a kezemben, Renátó pedig a szákkal várta a „vendégünket”. A part közelébe viszonylag könnyen kikényszerítettem, de mikor meglátott bennünket meg a szákot, egy hatalmas fröcsköléssel visszatört a tó közepe felé. Ezt még 5-6-szor megismételte, mire sikerült megmeríteni. Mikor Renátó megemelte, az előzőnél nagyobbnak saccoltuk. Nagyon örültem neki. Ki a partra, elő a mérleggel! A mérleg nyelve 6,50 kg-nál állt meg. Ez fél kilóval több, mint az eddigi rekordom. Következett a kötelező képkészítés minden pózban. Ezután visszavittem a vízbe és megvártam, míg teljesen észhez tér. Egy nagy fröcsköléssel búcsúzott. Én már ekkor teljesen meg voltam elégedve a nappal, pedig még nem tudtam, mi van hátra… Ezután fogtam még két pontyot, az egyik egy szebb példány volt, olyan 2,5 kg-os, majd egy kissé nyugalmasabb időszak következett.
A csaliról és a felszerelésemről pár szó: 3 librás, 3,6 m hosszú bojlis botokkal horgászom, amiken 50-es orsó van. Főzsinórom 35-ös monofil. Ezen a napon 45 g-os ólmot használtam. A főzsinórt egy forgókapocs köti össze a 24-es fonott zsinórból készített előkével. A csali - ahogy már említettem - ízesített (főleg a mézes volt a favorit), illetve áztatott kemény kukorica volt, amit egy vagy két technopufi segítségével emeltem el a fenékről.
A nap egyre melegebben sütött, s bár a halak nem adták fel, voltak olyan időszakaink, amelyeknél szinte csak emelgették a kapásjelzőt… néha még a botig is felhúzták (majd visszaengedték), de bárhogy próbáltunk bevágni, sosem sikerült megakasztani az így kapó halakat. Azért ebben a napszakban se lehetett panaszunk, mert mindhármunknak sikerült pár halat partra csalni egy fényképezés erejéig.
Az idő már 5 óra felé járt, mikor ismét erőteljes kapást észleltem. A bevágás után a reggeli amurhoz hasonlóan közeledett a hal. A parttól kb. 5 méterre láttuk meg egymást: ismét egy - számomra hatalmas - amurhoz volt szerencsém! A hal persze annyira nem örült a találkozásnak, hatalmas irammal indult vissza, de pár méter után megfordítottam. Reggeli fajtársához hasonlóan megúszta az első szákolási próbálkozást, de harmadszorra már a szák fogságában találta magát. A vízben még nagyobbnak tűnt, mint az első halunk, de a mérlegem itt (csak) 7,70 kg-ot mutatott. Egy nap alatt kétszer sikerült megdöntenem saját rekordomat.
Bár nem én fogtam a nap legnagyobb halát, szerintem én voltam a legboldogabb. Több mint 35 kg hal fordult meg a kezeink között, ebből 17 volt ponty és 3 volt amur. Soha rosszabbat! Nektek is halakban gazdag horgászatot kívánok!
