Az új szezon kezdetének, illetve az azt megelőző időszaknak abszolút kulcsmozzanata számomra a főzsinórok ellenőrzése, szükség szerint azok lecserélése. Ezt a műveletet azért kell elvégezni, mert horgászataink során (dobóelőke hiányában) a főzsinór utolsó 15-20 métere folyamatos, nagymértékű terhelésnek van kitéve a dobásaink és a fárasztások okán.
Az év első horgászatát is tehát egy új zsinór felcsévélésével kezdtem. Mivel fő profilom a nagyponty-horgászat, a method peca pedig csak néhány alkalommal kerül az ütemtervbe, semmiképpen nem szerettem volna a felső kategóriában nézelődni, hiszen egyszerűen nem tudnám kihasználni a termékekben rejlő lehetőségeket. Egy olyan megoldást kerestem tehát, amely kompromisszumok nélküli megoldást kínál a hobbipecákra – így döntöttem a Smart zsinórkategória mellett.
A Carp Expert Smart zsinórokról elmondható, hogy az elérhető széles méretválasztéknak köszönhetően szinte minden helyzetre képesek általános, jól használható alternatívát nyújtani. A kategóriában található változatok mérsékelt nyúlással, jó csomótűrő képességgel és kopásállósággal rendelkeznek – mindezt semleges (fekete, méregzöld és barnás-szürkés) köntösbe bújtatva.
Nézzük meg kicsit közelebbről a rendelkezésünkre álló lehetőségeket!
A Smart Carbon zsinórcsalád az „általánoson” belül is a leginkább univerzálisan felhasználható opció. Összesen 9 átmérő került a boltok polcaira két különböző kiszerelésben – 150 és 300 méteres tekercseken. A legvékonyabb, 18-as méret az egészen finom pecákon bizonyulhat majd kiváló választásnak, míg a legdurvább, 0,50 mm átmérőjű „zsineg” az igazán nehéz terepeken is felveszi a harcot az erős, vad pontyokkal és amurokkal. A Carbonnál azonban egy kicsit specifikusabb megoldást szerettem volna az orsóm dobjára tölteni.
A méregzöld küllemű Smart Monster Carp zsinór már inkább a klasszikus fenekező, illetve a bojlis horgászmódszerekhez készült. Erről tanúskodik az elérhető méretválaszték is: a pontyozó zsinóroknál megszokott 0,20-0,40 mm-es átmérők közül a vékonyabbak használata a nagy távolságú horgászatokhoz, míg a vastagabbaké a durvább felszerelést igénylő helyzetekben ajánlott.
Számomra azonban a Smart Method Feeder zsinór volt a tökéletes választás. Ez egy alacsony nyúlású, sötétbarnás-szürkés monofil zsinór, amely kiválóan közvetíti a finomabb kapásokat is, ráadásul a terhelést is nagyon jól bírta: ezen a pecán nem kötöttem be dobóelőtétet, amely az erőhatások lényegi részét hivatott elnyelni, hanem direktben a 23-as főzsinórra kötöttem a szerelékemet. A 23-ason kívül 0,18, 0,20 és 0,25 mm-es méretekben készült el, szintén 150 és 300 méteres kiszerelésben.
Kiválasztottuk a megfelelő zsinórt, ideje feltölteni! Hogy hogyan? Arra, hogy az orsónk dobjára hogyan rögzítjük a zsinórt, millió meg egy megoldás van. Én egy egyszerű, „saját magára szoruló” hurkot használok, de a különféle felületeken sok más opciót is találhatunk, mindenki saját belátása szerint dönthet. Véleményem szerint feltöltés előtt mindenképpen érdemes a spulnit vízbe dobni, hiszen így fogjuk tudni szépen, feszesen feltekerni a zsinórunkat. Sőt, én még a hüvelyk- és mutatóujjammal pluszban ráfeszítek a tökéletes zsinórkép érdekében.
A 300 méter 23-as monofil kis híján teljesen feltöltötte az orsóm dobját, így nem volt más hátra, mint bekeverni a napi csalogatóanyagot, összeállítani a végszereléket és bedobni! Néhány milliméter kell, hogy kimaradjon a dob pereméből, másképpen túltöltöttség miatt leugrik a zsinórunk, és a pihenésnek szánt pecából hamar bosszankodás lesz. Alultölteni sem szabad, hiszen az a maximális dobástávolságunkból vesz majd el.
Az ilyen néhány órás rapid pecákat szeretem a lehető legegyszerűbben megoldani, így egyáltalán nem bonyolítottam túl a dolgot. Egy fél zacskó Smart Classic Method - Winter etetőanyag, pici wafterek és pontos horgászat a nád tövébe: ennyi volt a terv.
Az egyszerű stratégia meglepően hamar meghozta az év első pontyait, a kezdeti pár dobás kivételével nem igazán vártam többet 10 percnél egyik kapásomra sem. A tó átlagos, kisebb pontyaiból jó néhány darabot szákba tudtam terelni – kis töveseket, tükörpontyokat, mind nagyon jó erőben voltak.
Aztán megérkezett a nap igazi meglepetése. Nem ez volt a nap első bátortalanabb kapása, így nem is gondoltam bele sokat: „Újabb kispotyó”, mondtam magamban. De amikor bevágás után megállt a bot a kezemben, tudtam, hogy sikerült beleakadnom a tó nagyobb halainak egyikébe. Nagyon izgalmas fárasztás volt, a két hónapos, természet által elrendelt kényszerpihenő után elképesztő élmény. A kisméretű fejbe alig fért bele a gyönyörű tükörponty, aki gyors fotó után vissza is nyerte a szabadságát. Soha rosszabb kezdést!
Forrás: Szabó Attila
EnergoTeam
