Imádom a nyarat, ez a kedvenc évszakom. A természet ilyenkor mutatja legszebb, leggazdagabb arcát, az éjszakák rövidebbek, a nappalok hosszabbak az élet pedig egyszerűen könnyebb és jobb… Ez a nyüzsgés a vízpartokon is jelen van, vizeink alatt és felett egyaránt magas fordulatszámon pezseg az élővilág. Ennek az időszaknak az egyik legkedveltebb célhala az amur. Aki megtapasztalta már, milyen hihetetlen erővel képes küzdeni a horgon egy termetes növényevő torpedó, az megszállottan keresi őket a legmelegebb évszakunk során akkor is, ha az kedvezőtlen, szeszélyes arcát mutatja. Tartsatok velem legújabb horgászatomon, és megmutatom, miként sikerült megélnem az amurvadászatot.
Információ a vízterületről
Az amur horgászatára számos hatékony praktika és ötletes megoldás létezik, azonban a céltudatos amurhorgászok mellett nagyobb arányú az a réteg napjaink horgásztársadalmában, mely csupán a pontyozás járulékos mellékhalként tekint ezekre a remek halakra. Ha komolyabban, célzottan, szisztematikus taktikával szeretnénk becserkészni az amurokat, az első és egyben legfontosabb szempont, amit figyelembe kell vennünk, hogy olyan helyen üljünk le horgászni, ahol elegendő mértékben van jelen ez a faj a tó halfaunájában. Félreértés ne essék, ezzel a legkevésbé sem azt szeretném sugallni, hogy kizárólag egy intenzíven telepített, halakban bővelkedő horgászvízen lehetünk eredményesek e téren, hanem azt, hogy az adott víz állományalkotói között az amur ne csupán néhány egyedre korlátozódjon, különben az eredmény elérésébe fektetett idő és energia arányaiban valószínűleg nem lesz rentábilis a kifogott halakhoz viszonyítva. A Harangozó-tó Pest megye egyik kevésbé ismert, mégis csodálatos benyomást keltő vízterülete, mely Tápióbicske határában terül el.
A tó egy abszolút egyszerű, egyesületi kezelésben lévő horgászvíz, ám véleményem szerint példaértékű a tavat működtető egyesület mind a halakkal, mind a horgászok igényeivel és a korrekt feltételek megteremtésével kapcsolatos hozzáállása. A tó alapterülete szűk 2 hektár, így inkább a hangulatos, zegzugos kis vizeket kedvelő horgászok találhatják meg itt a számításukat, mintsem a nagy tavak szerelmesei. A jellemző állományalkotók a pontyok, amurok és keszegfélék, valamint az általános ragadozóhalak.
Ezek többsége átlagos méretű, telepített egyed, ám a tó környezetéből adódó kedvező életfeltételek időről időre kinevelnek néhány termetes példányt, amik igazi motivációt jelentenek az ide látogató horgászok számára, hiszen ezekből a halakból nincsen sok, nem könnyű őket horogra csalni, ezáltal a zsákmányunk valóban értékes koronáját képezhetik. Ez kifejezetten igaz az amurok esetében, így számomra több sem kellett, hogy bizalmat szavazzak ennek a horgásztónak.
Horgászhely kiválasztása
A Harangozó-tó partja rendkívül gazdag növényvilággal rendelkezik, a nyári időszakban bármerre tekint az ide látogató horgász, mindenfelé az üde, zöld vegetáció nyugalmat árasztó miliője fogadja. Ez nem csupán az emberek közérzetének kedves, hanem a víz komplett ökoszisztémájának is lételeme. Rengeteg a nád, a vízparti fa, illetve tündérrózsa-mezők is színesítik környezetet és biztosítanak búvóhelyet a halaknak, madaraknak. Semmilyen korábbi tapasztalatom nem volt a vizet vagy a lehetséges horgászhelyeket illetően, ezért a helyválasztásom előtt a figyelmesen körbejártam a tavat és a növényzetben kerestem a halakra utaló jeleket.
Ahol amurok élnek és a természetes táplálékaik közt hozzá tudnak jutni a nádhajtásokhoz, szinte minden esetben láthatunk a nádasok peremeinél félig vízbe húzott, lelógó vagy letört nádszálakat, amiket a növényevő halak hagytak maguk után. Ezúttal is ilyeneket kerestem, és találtam is. A választott helyem a tó DNy-i részében lévő kis félszigeten volt, annak is az ún. öböl felőli részénél, ahonnan a jobbra eső nádsziget különböző pontjait horgásztam meg. A víz ott nagyjából 1,5-1,7 méter mélységű volt, a meder pedig viszonylag kemény, agyagos szerkezetű.
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok
Amennyire csodálatos időszak a nyár, legalább annyira makacs és szeszélyes is tud lenni. Amikor kettő hétre előre megterveztem az amuros horgásztúrámat, gyönyörű napsütéses időjárást prognosztizáltak a meteorológusok. Túl szép is lett volna, ha ez nem csupán a múlt időre vonatkozó állítás marad. Mire a horgászat elé ért a naptár, szó szerint a számomra aktuális napra, péntekre jósoltak egy betörő hidegfrontot, amivel vélhetően jelenős csapadék fog érkezi. Ja, és mindezt kifejezetten Tápióbicske térségében… Akárcsak a felhős égbolt, úgy kezdett borulni az én derűlátásom is. Semmiképpen nem akartam lemondani a horgászatot, hisz számtalanszor horgásztam már esőben, nem vagyok cukorból, így nem állíthatott meg a rosszabbodó idő! Később átgondolva a lehetőségeket egészen más szemmel kezdem nézni a közelgő esőre. Miért? Sokéves tapasztalatom, hogy ha a hosszabb ideig stagnáló nyári meleget felválja egy esőt hozó, átfutó hidegfront, ami nem tartós, ezáltal nem eredményez jelentős lehűlést, az minden esetben pozitívan befolyásolja a halak aktivitását.
A horgászat előnapján úgy ígérkezett, hogy este fog megérkezni az eső, ami egész éjjel áldja majd a földeket, majd péntek délelőtt szakadozni fog a felhőzet, és újra a napsütésé lesz a főszerep. Ekkorra már úgy gondoltam, nem is kívánhatnék ennél jobb körülményeket, biztos voltam benne, hogy a folytonos melegbe ütött hűvös szóköz előnyömre fog válni! Az időjárástól függetlenül a víz hőfoka állandó értékeket mutatott, ami 26 Celsius-fok volt.
Felszerelés összeállítása
1. felszerelés:
Bot: Spro Team Feeder Carp Fighter 3,90 XH by Döme Gábor
Orsó: By Döme Team Feeder Carp Fighter LCS 6000
Zsinór: Nevis Navy Carp 0,20 mm + a bot kétszeres hosszának megfelelő Haldorádó Braxx Long Cast 0,18 mm átmérőjű fonott dobóelőke zsinór
Végszerelék: A fonott előkezsinóron egy 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder kosarat ütköztettem meg, amely alá egy praktikus Gardner Target Kwik Lok Terminal Pack Green gyorskapcsot kötöttem. Az ebbe rögzített horogelőkém hosszát 12 cm-re állítottam be, horgom pedig egyik kedvenc típusom, a Gardner Wide Gape Talon Tip volt. Ezt 6-os és 8-as méretekben használtam az aktuális csalik méretéhez igazítva.
2. felszerelés:
Bot: Spro Team Feeder Carp Fighter 4,20 XH by Döme Gábor
Orsó: By Döme Team Feeder Carp Fighter LCS 6000
Zsinór: Nevis Navy Carp 0,20 mm + a bot kétszeres hosszának megfelelő Haldorádó Braxx Long Cast 0,18 mm átmérőjű fonott dobóelőke zsinór
Végszerelék: A rövidebbik boton használt végszerelékkel megegyező.
Etetőanyagok kiválasztása
A tejsavas erjesztésű anyagok térhódítása nem véletlen, hiszen az utóbbi évek során töretlenül bizonyították létjogosultságukat a ponty és amur horgászata során. Fontos megjegyezni, hogy kettő egymástól nem, vagy csak esetlegesen elválasztható, mivel 100%-os szelekció jelenleg nem létezik, ha amurhorgászatról van szó! Mivel a pontyok mindig nagyobb arányban vannak jelen az adott víz állományában, biztosra vehető, hogy ők is ráállnak a jellemzően „amuros” csalogatóanyagokból összeállított etetésre. Mindazonáltal ha valóban olyan anyagokat juttatunk a vízbe, ráadásul a megfelelő helyen, amik csábítóak az amurok számára is, szinte minden esetben lezavarja a pontyokat egy-egy amurcsapat a területről, amik egészen addig őrzik azt, míg találnak ott táplálékot, s ösztönös érdekeik odafűzik őket. A horgászat során kétszer végeztem alapozó etetést, valamint két kosaras keveréket használtam, melyek mindegyike tejsavas erjesztésű, fermentált alappal rendelkezett.
Alapozó „Spombos” keverékem a termetes amurok kedvenc csemegéiből:
- 1 kg Haldorádó Tejsavas 4X Magmix
- 0,8 kg Haldorádó Hidegen sajtolt tökmag pellet
- 0,8 kg Haldorádó Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet extra
1. etetőanyag-keverék:
- 1 kg Haldorádó FermentX Tejsavas Nagy Amur (Ez önmagában tökéletes amuros etetőanyag, semmilyen adalékot nem igényel!)
2. etetőanyag-keverék:
- 1 kg Haldorádó FermentX Tejsavas Betainos
- 0,6 kg Haldorádó Amur L’amour
- 1 dl víz
Mivel csalizzunk?
Az etetésre szánt csalogatóanyagok megválasztásához hasonlóan, a csalijaimat is a nyári időszak jellegzetességeihez igazítottam, így zömében speciális, erjesztett csalikkal, különféle pelletekkel horgásztam. Többféle „amuros” ízt próbálgattam folyamatosan, így az édest, gyümölcsöst, valamint a különböző fűszeres változatokat. Ezek kavalkádjából egyértelműen kiemelték a halak az uralkodó ízvilágot, mely talán nem meglepő módon a fokhagymás volt.
A csalik szortimentjéből az alábbi változatok hoztak kiemelkedő eredményt:
Irány a Harangozó-tó!
Sűrű esőcseppek kopogása ébresztett fel hajnalban, még a tervezett óracsörgés előtt. Mintha kifújták volna, úgy illant el egy pillanat alatt a szememből az álom, s úgy váltott az agyam hirtelen éber üzemmódba. Egy órám lett volna még, hogy pihenhessek, de sehogy sem tudtam visszaaludni. Miután menthetetlenül kidobott az ágy, hasznosan akartam eltölteni az időt, ezért minden felszerelést kikészítettem és kötöttem néhány tartalék előkét. Az eső egyre csak zuhogott, mikor megérkezett hozzám fotós barátom, Bence, csipkedve pakoltuk be a táskákat az autóba, majd elindultunk Tápióbicske felé. A tóhoz érve mintha kiszámolták volna, úgy kezdett folyamatosan csendesedni az eső. Mire egyeztettünk vendéglátóinkkal és elfoglaltuk a kiszemelt állást, már épphogy csepergett. Elsőként az etetőbotot és a Spomb rakétát készítettem elő, melyek segítségével pontosan meg tudtam etetni a nádszigetet. Hamarosan minden a helyére került, én pedig kíváncsian vártam, miként fog működni kezdeti taktikám, s mit hoz majd az előttem álló 24 óra.
Nagyjából 40 perc elteltével érkezett meg az első hal egy gyönyörű amur képében. Hatalmas öröm volt, hogy az első halam mindjárt 10 kilogramm felett volt a maga 10,12 kg-os súlyával.
Egy órát kellett várnom a következő jelentkezőre, mely egy szem régóta oldódó Kék Fúzió pelletet húzott el. Ismét egy termetes, vaskos amur volt a vendégem, aminek súlya meghaladta előző társáét, 10,60 kg-nak örülhettem.
Eszméletlenül boldog voltam, hogy ilyen jól alakult az indítás, s a nap folytatása sem telt üresen…
Ahogy közeledett a naplemente, újra elvégeztem az alapozó etetést, bíztam benne, hogy éjszaka is sikerül becsalnom az amurokat a területre és a számukra csábító táplálékokkal terített asztallal megtartani ott őket.
Szép lassan minden elcsendesedett, és sötétség borult a tájra. Kellemes, tiszta idő volt az éjszaka folyamán is, az olykor fújdogáló lágy szellő halkan süvített a fák lombjai között, ami kissé elálmosított bennünket. Éjfélhez közeledett az idő, amikor egy kisebb amur megtörte az egyhangúságot.
Egészséges, formás példány volt, igazán örültem neki. Annak pedig még inkább, hogy ismét egy amur érkezett elsőként az etetés után, mert ez valószínűsítette, hogy odaállt a növényevő raj. Nem hiába reménykedtem ebben, fél órával ezt követően egy hasonló méretű amurifjonc húzta el a neki szánt pellet csalit.
Úgy tűnt, hogy ezúttal egy kisebb egyedekből álló csapat tartózkodott előttem, ezért mindkét botomon az új FermentX Nagyhal Csalit kínáltam fel finoman balanszírozva. Ez a csali-kombináció sokszor bizonyította már valós szelektáló hatását, különösen olyan vízterületeken, ahol kevés nagytermetű példány él az állományban, és/vagy ha épp csak a kisebb halak álltak az etetésre, mint az én akkori esetemben. Mindenkinek szíve joga eldönteni, mennyire hisz ebben, azonban egy biztos, a következő halam alátámasztotta e csali hatékonyságát.
Hajnali 2 óra előtt aprócska, szöszmötölős mozgásra lettem figyelmes. Alig észrevehető, gyenge kapás volt, éppen olyan, mint amilyet az előző két halam produkált. Nem is haboztam sokat, a második kis spicclazításnál bevágtam. Ekkor ért csak a nagy meglepetés! A határozott mozdulatra olyan erejű, elementáris húzást kaptam válaszul, amely még az egyensúlyomból is kibillentett egy pillanatra, amikor a dobról távozó zsinór elért a kiakasztáshoz. Szerencsére hamar le tudtam reagálni a helyzetet, és akadálytalanul folytatódhatott a fárasztás. Rendkívül izgalmas percek következtek… Nem véletlenül illetjük az amurt olyan jelzőkkel, mint a „torpedó” vagy a „gőzmozdony”.
Ellenfelem ereje teljében lévő példány volt, ami minden trükköt, minden kitartást beleadott, hogy elmenekülhessen, miközben olyan kitöréseket mutatott, amilyenekhez még soha korábban nem volt szerencsém… A fárasztás végén kiteljesedhetett az örömöm, mert a férfias küzdelem után új amurrekordomat tarthattam a kezeim közt! Hihetetlenül boldog voltam!
Visszatérés a szigetre
Fantasztikus horgászatot sikerült zárni első látogatásom alkalmával, mely abszolút felülmúlta a várakozásaimat. A remek élmények, a szép környezet és a gyönyörű halak teljesen körbeszőtték gondolataimat, így a következő napokban egyre csak arrafelé kalandoztam, hogy „milyen jó is volt…” Hogyha már ilyen jó volt, miért ne lehetne még jobb? Ebből az indíttatásból elhatároztam, hogy újra teszek egy próbát és utánajárok, meg tudom-e közelíteni az előző horgászatom eredményeit egy következő amurvadászaton. Erre a visszatérésre mindössze egy hetet kellett várnom: csapadékmentes, tartós kánikulát hozott a június második felébe lépő naptár, ám ezzel együtt a sors fintorának tűnt, hogy a hétvégi horgászatom időpontjára kísértetiesen hasonló időjárást jósolt a meteorológia, mint az első tápióbicskei túrámon. Egész héten rekkenő hőség, a horgásznap előnapján eső és némi visszahűlés, majd másnapra újra kitisztuló idő és melegedés. Tökéletes, jobb se kell! Szerencsére ezúttal telibe találták ezt az előrejelzést, ezért annak ellenére is nagyon bíztam a sikerben, hogy csak néhány órát tudtam horgászni, ráadásul csak késő délelőtt tudtam kezdeni. A partra érve sietősen pakoltam ki felszereléseimet a csomagtartóból, ám mielőtt azokkal foglalkoztam volna, először az alapozó etetést végeztem el.
Úgy gondoltam, kelleni fog most is legalább 1-1,5 óra ahhoz, hogy a csobogással elzavart halakat be tudjam csalni az öbölbe. Az etetés dolgozott, én pedig elvégeztem maradék teendőimet. Alig több mint egy óra telt el, amikor egy nagyon erős, húzós kapás ugrasztott talpra. Bevágás után a hal szinte azonnal kikérte a zsinórt a klipszből, majd gőzerővel kezdett vágtázni a túlpart felé, pillanatok alatt eltüntetett 20-30 méter zsinórt az orsóm dobjáról. Halam kezdetben rendkívül vehemens, majd lassuló, komótos viselkedése teljesen a legutóbbi éjszaka vezéramurját idézte.
Bizony, újra amur akadt a horgomra, és nem is akármilyen! Mikor először megpillantottam, kezem-lábam remegni kezdett, mert biztosra vettem: nagyobb, mint a jelenlegi rekordom! Hosszú és hihetetlenül izzasztó percek következtek, melyek végén újra örömittasan emelhettem az ég felé az öklömet, mert sikeresen szákoltam a termetes amurt. Ahogy a meredek parton megemeltem a merítőt, szinte derékroppantó volt a súlya, alig vártam, hogy teljes szépségében láthassam és megmérhessem. Óriási, pocakos amur terült el előttem a matracon, szinte kicsattant az egészségtől.
Épp az első fotók elkészítésébe kezdtünk Bencével, amikor váratlanul egy ismerős hang rántott ki a halfogás eufóriájából. Bence szinte egy időben kiáltott fel elmém felismerésével: „Tomi, a másik botod!” Azonnal letettem és letakartam a megfáradt halat, majd csőlátásban rohantam a fékzizegés irányába. Tíz méterre járhattam a céltól, amikor a hang elhallgatott, én pedig láttam, amint a bottartón lévő XH feederem lehetetlen ívet felvéve kezd görbülni, és már-már a földbe szúrt menetes szár is oldalra feszül. A hal olyan gyorsan tépte le a zsinórt a dobról, hogy elérte a klipszet! Bevágásról szó sem lehetett, hiszen az azonnal szakadt volna az így is nagy terhelést kapó vékony zsinór. Óvatosan felemeltem és kiakasztottam a zsinórt, amire a megkönnyebbült dob olyan sebességgel kezdett forogni, hogy lassan füstjeleket várhattunk volna tőle. Mikor megéreztem a kontaktust új ellenfelemmel, már lassult a mozgása. A masszív, nehezen húzható súly újra kapitális példányt sejtetett, a bot időnkénti lomha lüktetése és a hirtelen jövő vad kitörések pedig egyértelműen amurra utaltak. Néhány perc múlva láthattam meg először a halat, elképesztően adrenalin-toló látvány volt, ahogy a halványzöld vízben egy hatalmas, fehér test sejlik fel és úszik tovább egy pillanat alatt. Volt még benne erő bőven, jó néhány kitöréssel próbált menekülni, de türelmes fárasztásom ezúttal is célra vezetett: Sikerült megnyernem a csatát! Leírhatatlan öröm áradt szét minden porcikámban, amikor odaértem a második halammal a matrachoz, és az előző amur mellé fektetve egyértelművé vált, hogy bőven nagyobb nála!
Brutális látvány volt, ahogy a két óriási hal elterült az extra méretű pontymatracomon, csaknem végigérték a 120 cm-es hosszát. Bencével rögvest megkezdtük a fotózás procedúráját, természetesen az elsőként kifogott amurral. Egy perccel sem akartam tovább a parton tartani, mint ahogy szükséges, ezért nem mértem le, néhány kattanás után örömmel adtam vissza szabadságát. Jó lett volna tudni a súlyát, de nem ért annyit, hogy a gyönyörű, öreg hal egészségét kockáztassam. Nem is számított igazán, hiszen az igazi nagy öreg még előttem volt.
A mérlegelés során 17,05 kilogrammnál állt meg a kijelző, leírhatatlanul boldog voltam, hogy ekkora nettó súllyal köszönthetem új egyéni amurrekordomat. Hozzá méltó módon szerettem volna megörökíteni és elbúcsúzni tőle, ezért a vízben készítettünk néhány fotót, mielőtt elengedtem. „Ússz szabadon és vigyázz magadra, barátom!”, suttogtam halkan, majd fülig érő szájjal néztem, ahogy a fenséges állat a mélybe merül. Azon a napon több esemény már nem történt, amit nem is bántam, hisz ennél szebb pontot nem lehetett volna tenni második amurvadászatom végére.
Összegzés:
Első látogatásom előtt álmomban sem mertem volna hinni, hogy ilyen eredményekkel és élményekkel fog megajándékozni a kis víz. A második alkalommal hajszálpontosan ugyanott, ugyanazzal a felszereléssel, ugyanazzal a taktikával és ugyanazokkal a csalogatóanyagokkal horgásztam, mint előtte. Ezek összessége kétszer is megmutatta, hogy tökéletesen működik, amit kigondoltam. A két horgászat alatt összesen 10 db amurt fogtam és számos átlagos méretű pontyot. Az amurok között 5 db volt 10 kilogramm feletti példány, melyek közt háromszor dőlt meg az egyéni rekordom. Szembetűnő volt, hogy az alapozó etetések után minden esetben az amurok álltak rá elsőként a helyre, kizárólag akkor sikerült pontyot fogni, amikor már jó ideje nem érkezett amurkapás. Emellett említést érdemel, hogy a nappali időszakban lényegesen aktívabbak voltak a halak, ezért eredményesebbként könyveltem el a világos órákat. Mit is mondhatnék ezek után? Mindenkinek kívánom, hogy legalább ilyen élményekben legyen részre, azt viszont minden kedvet kapó horgásztól szeretném kérni, hogyha megadatik számára egy ilyen csodálatos hal kifogása, vigyázzon rá és méltóan bánjon vele, mert ezek a csendben megöregedett példányok ritka kincsei a víznek, megérdemlik a tiszteletet!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Császár Bence, Putz Tamás
