Régóta vágytam már egy igazi vadvízi kapitális amur megfogására, aminek ideje most jött el! A Kiskunsági Nemzeti Park szívében eredtünk a csatornalakó amurok nyomába. Kedves cimborámmal, Sziszek barátommal horgásztam, aki egy igazi megszállott vadvízi horgász. A vadvízi amurhorgászat nem egyszerű műfaj, ezért sokakat érdekel, milyen praktikákkal lehet sikeres az ember. Hasznos tapasztalatainkat osztjuk meg Veletek ebben a nem hétköznapi írásban és filmben.
Helykeresés, jelek, taktika:
A csatorna azért hál’ istennek nem egy térkövezett vidék, így csak az induljon neki, akinek ilyen terepre való autója van, vagy nem félti azt! A helykeresés során érdemes figyelni a különféle jeleket, és az sem árt. ha van nálunk egy Deeper halradar, mely nagyban megkönnyíti életünket. Örök dilemma és sarkalatos kérdés: hol és hová érdemes horgászni? Törés alja, teteje, éjjel a partszélek is eredményesek, kijön az amur „legelni”, főleg ha magas a víz, de meg kell említeni, hogy akkor a legnehezebb megfogni, mert még több a természetes tápláléka. A helynél sokkal fontosabb azonban a jeleket meglátni! Szinte bárhol, ha látjuk ezeket a jeleket (lerágott nád, amurok megugrása, tolóhullám), jó helyen járunk, érdemes próbálkozni. Az amurok gyakran változtatják helyeiket, így nekünk is alkalmazkodni kell ehhez. Nagy területeket járnak be, és e váltásokat gyorsan le kell reagálni, azaz helyet kell változtatni, ezért mi is több helyet vallattunk. Májustól októberig, ha az időjárás is partner – itt nem az idei szeszélyes tavaszra gondolok –, akkor jó eséllyel fogható az amur, de egész évben állandó jó hely, na, olyan NINCS!!!!
Etetés:
Mivel etettünk? Hová? Mennyit? Helyek felépítése, szoktató etetés. Ez mind nagyon lényeges szempont, hogy sikerrel járjunk.
Próbáltuk, hogy kijöttünk 2 napra és szűz helyre leülve horgásztunk, előetetés nélkül, de a siker elmaradt. Bár az időjárás sem kedvezett nekünk, meg úgy nagyjából semmi akkor, de megpróbáltuk. Mindenképp érdemes tehát egy kiválasztott helyet célzott etetéssel felépíteni. A „szoktató” mennyiség 5-5 kiló Haldorádó N-butyric Acid Tigrismogyoró Mix és Natúr édes tigrismogyoró volt etetésenként. Közvetlen a peca előtt ebből 1 kg/bot ment be, melyet halanként szintén ilyen mennyiségben pótoltunk.
Felszerelés:
A csatorna nem igényel különösebb, extra cuccokat, ami a botot, orsót illeti. Véleményem szerint jó a hosszabb, 3,6-as bot is, főleg ha benyúlik a növényzet és nincs lehetőség melles csizmában a vízbe gázolni a hal után, de nekem a lágy karakterisztikájú, 3 méteres botok váltak be a legjobban, melyekkel a fárasztás élménye is páratlan. Ami fontos, hogy az orsó egy kifogástalan fékrendszerű, erős szerkezet legyen, mert az amur bizony nem kérdez kétszer, ha megindul.
Végszerelék:
A végszerelék tekintetében a klasszikus Korda Hybrid Lead clip elhagyós szerelék vált be nekem, az ólom nagyságát pedig a sodráshoz mérten variálom 100 és 160 gramm között. Ennél nagyobbra nem volt szükség.
Tapasztalataink szerint a bevonatos előkezsinórok mellett a fluorocarbon jöhet szóba (de nem volt különbség kapásszámban egyik vagy másik javára, mindkettő jól működött). Horgok tekintetében bevált a Hayabusa K1, Korda Wide Gape X – ami lényeges, az a 2-4-es méret és az erősség. Meg kell említenem, hogy amurozás során döntő tényező lehet az előkén a rövid hajszál. Az amur ugyanis a közhiedelemmel ellentétben igen óvatosan táplálkozik, főleg a nagyok. Szemenként csipegeti fel a magszemeket, sokszor a csalira is csak éppen rácsíp. Ha rövidebb a hajszál, nehezebben fújja ki a csalit, és hamarabb is fordul, akad a horog. A merev előkezsinór és a jó kötés mind-mind ezt a célt szolgálják. Ezek is olyan apró részletek, melyek gyakran számíthatnak, érdemes észben tartani!
Csalik:
Ami a legjobban működött, az a 2 szem tigrismogyoró vagy egy nagyobb szem tigrismogyoró és egy ananász pop-up. A Turbo Tigris natúr tigrismogyoró és a Tornado Pop Up XL Mangó volt még az egyik legsikeresebb kombináció. Amurozás során a natúr, édes ízek általánosságban jól működnek a csatornán, ez a tapasztalat, esetleg még a vajsavas vonal hozhat sikert nyáron.
Tapasztalatok:
A kapások 90%-ban reggel érkeztek, és a pontyokhoz hasonlóan a hidegfront, északi szél tetszett az amuroknak is, jó hatással volt rájuk. A halak zöme a folyással megegyező irányból érkezett és arra is menekült akasztás után. Érdemes a botoktól messzebb, mondjuk a nádas takarásában tábort verni, nem hangoskodni, lámpázni, sőt a kapásjelzőt is lenémítani, elég, ha a vevő jelez, amikor hal van! A zsinórt érdemes süllyeszteni, de nem mindegy, mivel!!! Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam, 2 vesztett hal lett a rossz zsinórsüllyesztő áldozata. Elhagyós végszerelékemen a hagyományos zsinórsüllyesztő egész egyszerűen lecsúszott a hal szájához, majd kiütötte a horgot. A tanulópénz bizony megvolt nekem is! A Fox zsinórsüllyesztője vált be végül leginkább.
Halvédelem:
Ezek a halak olyan trófeák, melyeknek a vízben van a helye, az amur a legfenségesebb vadvízi halak közt van, még ha nem is őshonos. Elszomorított, amikor egyik 20 feletti fogásomon egy sajnálatos és Szilárd elmondása szerint nem egyedi sérülés volt látható. Mi okozhatta? Fonott zsinór, nem megfelelő fárasztási technika. Fonott zsinór helyett vastag monofil zsinór az ajánlott, vagy ha semmiképp nem mellőzhető a fonott – bár ilyen vízen még nem horgásztam pályafutásom során –, akkor érdemes kötni egy vastag, mondjuk harcsázó monofilból egy előtétet.
Sikereink:
Felejthetetlen pecákon vagyunk túl a csatornán, volt tanulópénz bőven, de a kitartás rendre kifizetődik. Gyönyörű, 20 kilogramm feletti amurokat is sikerült zsákmányolnunk. Remélem, tudtunk segíteni Nektek, hogy megfoghassátok álmaitok amurját és kérjük szépen, vigyázzatok rájuk és helyezzétek vissza őket a vízbe, hiszen ezeknek a nem hétköznapi halaknak ott a helyük!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Pásztor Szilárd, Rokolya Péter
