Mikor 1994-ben szinte gyermeki izgalommal vártam az első, akkor legendás Mosella epres bojlis csomagomat Rózsahegyi Józsiéktól, esküszöm, nem gondoltam, hogy egy csali, egy módszer, egy halfaj tisztelete, szeretete ennyire meghatározó lesz nemcsak a saját, hanem több ezer horgásztársam életében is.
Szinte varázsütésre megváltozott a horgászatról alkotott véleményem. A módszer fejlődése gyakorlatilag töretlen, bár az alapigazságok megkérdőjelezhetetlenek maradtak. Szinte hetente jelennek meg új cégek a „hatalmas torta” mellett, amelyek aztán valami újdonsággal életképesek maradnak, vagy elvesznek a süllyesztőben. Gyakorlatilag egy iparág fejődött a semmiből rövid 10-12 év alatt, mely ontja a csalikat, botokat, orsókat, horgokat, kiegészítőket, sátrat, kempingcikkeket, ruházatot stb.. De vajon honnan indult, ki-kik törték az agyukat azon, hogy ez a csali, a módszer forradalmasítsa a pontyhorgászatot? E történelmi pillanatoknak szerettem volna utánajárni, hogy megoszthassam veletek. Természetesen teljességre nem törekedtem, de bízom benne, hogy így, szezon végén (vagy éppen az elején?) kellemes időtöltést szerzek a Haldorádó népes olvasótáborának.
Lássuk kutakodásom eredményét. Az alapok természetesen Angliából származnak, ezért nem tükrözik az éppen aktuális magyar szokásokat.
A 60-as évek végén, 70-es évek elején, talán a legegyszerűbb csalifajtákat a pontyhorgászok használták. Ilyen volt a kenyérhéj, a löncshús vagy a természetes csalik közül a földigiliszta és a kukac. De ott volt még a macskaeledel vagy a kolbászból készült speciális pástétom csali, amelyek már akkor nagyon sikeres ponty csalinak számítottak. sikeresnek bizonyult a kései 60-as éveket követően is - akkori meghonosítója Gerry Savage és Jim Gibbinson volt.
Ezek után, a 70-es években két gyökeres és rendkívül fontos átalakuláson ment keresztül a „csali-történelem”, mely átalakulásnak még ma is komoly hatása van a pontyhorgászatot tekintve.
Az első forradalmi hullám elindítója egy dokkmunkás volt - nevezetesen Fred Wilton!
Fred baráti társaságának széles körében óriási sikernek örvendett az általa kifejlesztett új csali. 1972-ben a híres narancsszínű borítású horgászlap, a „The Carp” egyik számában Fred elsőként hozta nyilvánosságra elméletét és azon összetevőket, amelyeket a magas tápértékű (High-Nutritive-Value baits) csalikhoz használt. Ez később magas proteintartalmú csali néven lett elterjedt. Wilton csalijának összetevői tudományos alapokkal igazolhatóak voltak, s kutatásának része volt a tökéletes csali megalkotása. Fred elmélete szerint a ponty ösztönösen felismeri a csali tápértékét, miután megeszi, majd megemészti azt.
Szinte természetes volt, hogy azonnal a támadások kereszttüzébe került! Néhányan az elmélete alapjait támadták, azaz azt, hogy a ponty nem képes felismerni a csali tápanyagértékét hiányos intelligenciája miatt, mások támadásának hátterében az a félelem volt, mely szerint Wilton csalijának köszönhetően a halastavak hamarosan hal nélkül maradnak!
Fred csalijának összetevőit tej- és növényi fehérjék adták. Fő alkotóeleme a kazein volt, amelyet por formájában tejből nyertek. A siker láttán és a támadások ellenére a leleményes dokkmunkás megsürgette kutatásait. A kazein mellett használt még laktalbumint, kalcium kazeinátot, számos növényi fehérjét tartalmazó összetevőt, mint például szójalisztet, búzacsírát és egy TVP néven ismert, növényi szövet alapú fehérjét. Az új csali egy részében még egy összetevőt használt PYM (Philips Yeast Mixture - Philips Élesztő Elegy) néven, amely szaga és tápanyagtartama miatt volt jelentős.
Fred, hogy a mixtúrát vitaminokkal és ásványi anyagokkal is elássa, egy a lovaknál használatos étrend-kiegészítőt használt, az ún. Equivite -et. Fred volt az úttörője a szagos csalinak, ami által a ponty újra meg újra felismerheti a csalit mint egy számára kiemelkedő jelentőségű táplálékforrást. Publikációiban visszafogottan nyilatkozott a szagos csali összetevőiről, hátteréről.
Kérdés nélkül állítható, hogy Fred Wilton volt az, aki feltalálta a kifőzött csalit! Amíg a többiek lágy pasztát használtak, Fred azt tanácsolta a horgászoknak, hogy használjanak tojásokat a masszához.
A csalit illetően azonban akadt egy komoly probléma, mégpedig az, hogy a kazeinhez és laktalbuminhoz csak nagyon-nagyon nehezen lehetett hozzájutni. (Ugye ismerős, kedves barátaim, akik az „őskorban” odahaza próbálkoztatok az otthoni bojlikészítéssel?!)
Felismerve ennek szükségességét, elindult a kereskedelemi csaligyártás. Az első kereskedelmi csalik a HNV elveit követve kerültek forgalomba - ún. Hi-Pro termékként - jól utánozva az eredeti formulát. A Philips Yeats Products fejlesztése révén dobták a piacra, Gerry Savage jóváhagyásával és előre gyártott csomagolásban, kis tubusokban árulták, mérettől függően 100 és 800 gramm között, és az Angling Horgász Magazin 1977 májusában első nekifutásra új „csodacsaliként” hirdette!
A keverék több mint 60% proteinből állt - felhasználva Fred egyik fő aromáját (sajnos nem sikerült kinyomozni, hogy mi volt az!). A csali nagyon hamar óriási karriert futott be, habár számtalan cinikus ellenzője akadt abból a bizonyos kemény magból. Azonban sokan mellette voltak azok közül, kiknek ez volt az első találkozása HNV csalival.
Röviddel ezután egy vállalat, amelyet „Bait 78”-nak hívtak, elkezdte árulni a csali összetevőit, s rövidesen ezt a példát követte Duncay Kay, majd Geoff Kemp. Ezzel postai úton és elfogadható áron megrendelhetővé vált a csali összes olyan alkotóeleme, amelyeket Wilton használt. Ezek a vállalatok új ízesítő anyagokat kínáltak, véget vetve az új ételaromák keresgetésének a szupermarketek polcain.
Fred érdeme még egy kulcsfontosságú dolog! Hasonló alapanyagokból állította elő a megsütött „úszó-pogácsát”, amelyet alap csaliként használt, ám a felhasznált tojás mennyiségét megduplázta, majd a folyékony masszát tepsibe téve, mindezt megsütötte.
A „különös csalik” tükrében van itt még egy említésre méltó találmány. Ez a kereskedelmi forgalomban is kapható aminosav alapú paszta, amelynek eredményességét számos nagy fogás igazolta. Két norforki halász - Dick Weale és Len Bunn - halfogó sikereit egy olyan új összetevőkkel készített csalinak köszönhette, amely - ez tudományos körökben ismert dolog volt - akaratlan táplálkozási viselkedést váltott ki a halakból. Úgy tűnt, hogy azok az összetevők, amelyek tisztán vagy bármilyen kombinált változatban aminosavat tartalmaznak, a többi összetevőhöz adalékként vegyítve drámai hatást váltanak ki. Dick és Len a nagyobb siker érdekében elég megtévesztő elnevezéssel rukkolt elő, így lett a csali neve: Fekete Mágia.
A „csali-történelemben” a 70-es évek végén bekövetkezett másik nagy forradalom Rod Hutchinson nevéhez fűződik. Sokat kísérletezett, és megdöbbentő eredményeket ért el kendermaggal, juharmaggal, dióval és különböző babfajtákkal. Megfigyelte a pontyokat különféle környezetben, tiszta és zavaros vizekben egyaránt, és ettől is függővé tette, hogy gilisztával, csigával, lárvákkal vagy éppen magvakkal eteti őket. Habár tapasztalatainak számos apró részlete ellentmondásos, más részeinek alkalmazásával látványos sikereket értek el Redmire vizeiben és másutt is.
Úgy gondolom, hogy innen datálható az új csalival Angliában, majd a világ más országaiban az a robbanásszerű (igaz, hogy néhol, pl. nálunk is csak jelentős késéssel beinduló) fejlődés is, ami a mai napig tart.
Hatalmas és áldozatos munkájuknak köszönhetően szintén a hetvenes évek elején Lenny Middleton és Kevin Maddock feltérképezték a pontyok étkezési szokásait, megfigyelték a pontyok „porszívó” technikáját, Tim Paisley pedig forradalmasította a csali felkínálásának módját, és e megfigyelések birtokában megalkották a „hajszál” módszert!
A 80-as években olyan cégek jöttek létre, melyek a folyamatos minőségi követelményeket szem előtt tartva, a mai napig uralják a piacot, és méltán váltak legendává. Ilyen a Richwort, a Nutrabaits, ill. az aroma-kollekcióval piacra lépő Rod Hutchinson, aztán sorba a többi világcég: Solar, Mainline, SBS, Mosella-Pelzer stb..
Az egyre népszerűbb módszer felépített maga köré egy ipart, amelynek fejlődése mind a mai napig töretlen.
Dr. Varga István (Doki)
