Minden évben legalább egyszer ellátogatok Palotásra, és ez ebben az évben sem volt másképpen. Palotáson tavasszal, nyáron, sőt még a késő őszi időszakban is számítani lehet a nagyobb pontyok megmozdulására, nagy esélyünk van egy-egy szép példány kifárasztására. Ez a túra azért is volt érdekes, mert kizárólag bojlival etettem, sőt kipróbáltam egy folyékony és por alakú aroma nélkül készített bojlit is.
A Palotási tóra barátnőmmel és barátaimmal érkeztem, akik segítőkészen átszállították felszereléseimet a tó túlsó oldalára, a „Berekbe”, amely az évente megrendezendő bojlis versenyen a 26-os helyet jelenti. Eközben én áteveztem egy egyesületi csónakkal a horgászhelyre. Miután megérkeztem, azonnal terepfelderítésre indultam, és próbáltam megkeresni azt a helyet, amit tavaly is sikerült megtalálnom. Ez egy kb. 30 méter hosszúságú és 5-10 méter szélességű kagylópad. Nagy örömömre rövid idő alatt sikerült is újra ráakadni, ezért ide helyeztem az egyik bóját. A másikat egy 90-100 méter távolságban lévő törésnél raktam le, ami szintén biztató haltartó helynek ígérkezett.
A szerelések behordásával folytattam. Mindkét szerelést egyszerre húztam be, illetve raktam le. A szerelések behordásával folytattam. Mindkét szerelést egyszerre húztam be, illetve raktam le. Minkét készség köré fél-fél kg bojlit szórtam be, illetve PVA zsinórral 10 szemet a horog közvetlen közelébe juttattam. A dip aromák használatát elhagytam, hiszen az egyik szerelésnél direkt módon nem alkalmaztam, a másiknál meg nem volt rá szükség, mert a csali maga is megfelelő illattal rendelkezett. A natúr bojli mellett fűszeres ízesítésű anyaggal próbálkoztam.
A várakozás nem tartott sokáig, hiszen a behúzást követően alig fél óra elteltével egy gyönyörű tükörpontyot szákolhattam meg. A ponty súlya 7,4 kilogramm volt, azonban a szépsége ennél sokkal többet ért. Meglepetésemre, a kapás a natúr bojlira volt!
Az elkövetkező, estébe nyúló pár óra a táborhely kialakításával telt. A halőrök folyamatos tájokoztatást adtak, hogy történt-e valami említésre méltó a tavon. A következő egy napban szinte állt a tó, egy-két kisebb ponty fogásáról lehetett csak hallani.
Változtatnom kellett volna, de én bíztam mindkét helyben, és reméltem, hogy a halak hamarosan elkezdenek táplálkozni, illetve visszatérő vendégek lesznek mindkét etetésen. A délutáni órákban egy csippanásra lettem figyelmes, a kapásjelző aprókat mozdult, majd hirtelen teljesen beesett a swinger. Rátekerés után bevágtam, és éreztem, hogy ez már komolyabb ellenfél lesz. Csónakba szálltam, és a horgászhely mellett található nádfal elé eveztem, itt folytattam a fárasztást. A ponty ereje teljében volt, nagy nehézségek árán sikerült csak megszákolnom. A csónakba emelést követően jobban szemügyre vettem a halat, és méreteit látva értetlenül álltam a történtek előtt. A ponty a mérlegelés után 5 kilogrammosnak bizonyult.
Méretéhez képest hihetetlenül küzdött, bőven 10 felettinek éreztem. Azonban mint tudjuk, mindig vannak meglepetések, amelyek sora folytatódott. Ez a hal is a natúr bojlira éhezett meg. Visszahúztam a szerelést, és 30-50 szem bojlit szórtam be a horog mellett található 10 szem PVA-ra felfűzött bojli mellé. Ezután egy nagy ugrás következett. Az elkövetkező 2 nap eseménytelenül telt, mert megfigyelhető volt a reggeli órákban, hogy a halak vízközt tartózkodnak, és táplálkozásuk kevésbé aktív. Ezt a dőlőbóják oldalirányú, folyamatos mozgása bizonyította. Az időjárás változékony volt, kisebb záporok, frontok követték egymást.
Ezenkívül figyelmesek lettünk a két bója között mozgó ismeretlenre is. Folyamatosan, szinte mindkét nap délutánján tolta a vizet, és azonnal egy harcsára gondoltam. Gyanúm nem volt alaptalan, ugyanis nem sokkal később érkezett az ügyeletes halőr, és tájékoztatott, hogy az etetésemen egy hatalmas harcsát látott. Csak reménykedtem, hogy hamarosan odébbáll a jelen állapot szerint nemkívánatos ellenfél. Szerencsére nem sokkal később látható volt, hogy folyamatosan a víz tetején tartózkodva a horgászhely mellett található öbölbe húzódott vissza, valószínűleg a fészkéhez.
Ekkor döntöttem el, változatni fogok, és megpróbálom a halakat erőteljesebb táplálkozásra ingerelni.
A szereléseket az etetések elé, illetve mögé helyeztem el, az iszaposabb részekre, óvatosan leengedve a horgot. A változtatást követően egy kapás következett, amely szintén apró mozgásokból állt, jelezve, hogy óvatosan táplálkoznak a halak. A bevágást követően, szintén csónakból fárasztva, mintegy 5 perc után, egy 13 kilogrammos tőpontyot sikerült megszákolnom. Ez a ponty a fűszeres bojlit részesítette előnyben. Ez jó eredménynek volt mondható, hiszen az információk alapján ez volt az első komolyabb hal a tavon, a 3 nap alatt.
Ekkor ismét döntést kellett hoznom: végül maradtam ennél a koncepciónál, és nem változtattam a bóják helyén, a már több napja etetett helyeken horgásztam tovább. Ezt követően beálltak a pontyok mindkét etetésre, és időre szinte pontosan, reggel 8 és 11 óra között folyamatosan kapásaink voltak. Ezen az időszakon kívül azonban egyetlenegy mozdításunk sem volt. Mindkét bojlira jelentkeztek a halak, de érdekes volt, hogy a fűszeres bojlira szinte kizárólag 10 kilogramm feletti pontyok jöttek, míg az aromát nem tartalmazó bojlira csak kisebb példányok, melyeknek felső súlyhatáruk 7 kilogrammnál állapodott meg.
Ennek ellenére történtek érdekes események, egy gólyapár látogatott a horgászhelyünk közelébe, és egész nap ott tartózkodtak. Az utolsó reggel viszont minden várakozást felülmúlt. Hajnalban ébredtünk, és már nem tudtunk pihenni, mert a reggeli készülődést el kellett kezdenünk, hogy 10 óra magasságában hazaérkezzünk.
Hajnali 5 óra után egy erőteljes kapás következett, majd a bevágást követően hihetetlen erővel szembesültem. A fárasztás érdekesen zajlott, ugyanis ismeretlen ellenfelem elindult felém, szinte alig bírtam utolérni az orsó folyamatos tekerésével. Végül a nádfal előtt sikerült kontaktust teremtenem vele, és már éreztem minden egyes mozdulatát. A fék keményre volt állítva, ennek ellenére megállíthatatlanul húzott. Közel negyed óra után éreztem először rajta a fáradtság jeleit, ekkor vettem át az irányítást, és elsőre felhúzva a víz felszínére, nyugodtan tűrte a szákolás mozzanatait. A partra érve, meglepődve láttam, hogy népes nézősereg gyűlt össze a horgászhelyünkön. A pontymatracra helyezve többen megjegyezték, hogy bőven 20 feletti lesz, de én nem találgattam, és azonnal lemértem a pontyot. A mérleg 21,50 kg-nál állt meg, azaz a pontymatrac tömegét levonva a hal 19,10 kilogrammosnak bizonyult. Boldog voltam, mert ismét egy olyan érzésben volt részem, ami nem hasonlítható semmihez. Ezek után azonban nem gondoltam volna, hogyan folytatódhat a túra… A kapások egymást érték, és döntően 15 feletti pontyokat fárasztottunk ki sikeresen, szám szerint 16 db-ot, mindössze röpke 4 óra leforgása alatt.
A pontyok kizárólag a fűszeres bojlira jelentkeztek, ez esetben a natúr etetés nem adott halat. Végül az aroma nélküli bojli is vonzó lehet a pontyok számára, de nem kelhet versenyre az aromásított bojlikkal, bár ha kizárólag natúrt használtam volna, talán jobb képet kaphattam volna a létjogosultságáról.
Az időjárás teljesen megváltozott, erőteljessé vált északi szél, és beborult az égbolt. E változás hatására hihetetlenül elkezdtek táplálkozni a pontyok, és folyamatos etetéssel sikerült is a hazaindulásunk pillanatáig ott tartanunk őket.
Fájó szívvel, de mégis boldogan indultunk haza. Ez a pár óra varázslat az egész hétért kárpótolt, de még szívesen élveztem volna a halakkal való küzdelmet.
