A természet és a horgászat szeretete nagy közös pont az életünkben. Egy tiszakécskei párként egy esztendeje vagyunk csapattársak, s ez idő alatt egy komolyabb bojlis versenyeredménnyel is büszkélkedhetünk. Hogy miként jutottunk el az első házilag készített csalinktól egy rangos nemzetközi viadal legnagyobb kifogott haláig, azt az írásunkból megtudhatják.
2005-ben ismerkedtem meg a párommal, Biró Edinával. Mint kiderült, mindketten gyermekkorunk óta nagyon szeretünk horgászni, így megismerkedésünk óta együtt kergetjük a halakat.
A legtöbb időt feederezéssel töltöttük, majd egyre jobban érdeklődtünk a nagy halak megfogása iránt.
Körülbelül 3 évvel ezelőtt kezdtünk el komolyabban foglalkozni a bojlizással. Akkor kötöttük az első csomó nélküli kötést, filmekből próbáltunk elsajátítani a különböző végszereléket, etetési praktikákat és mindazt, amire szükség lehet a nagy halak becserkészése során. Az első bojlink elkészítésére rendkívül emlékezetes lett. Nagyon egyszerűen kezdtünk neki, csak alapmix, tojás és egy kis aroma volt benne! Nem is kell mondani, hogy sem kinyomó pisztolyt, sem pedig rollert nem használtunk, így mindent kézzel csináltunk. Fantasztikus volt! Persze a bojlik a kiszáradást követően sajnos szétrepedtek, de elsőre nem is volt olyan rossz. Tavaly tavasszal kaptunk egy kis baráti segítséget és legyúrtuk életünk második, de első igazi bojlijait, egy halas és egy fűszeres jellegűt. Remekül sikerült - hiába, ez is egy szakma, amit meg kell tanulni.
A csalik első próbája egyből egy versenyre esett májusban, mezőlaki barátaink invitáltak meg bennünket, és mi elfogadtuk a meghívást. „Ha más nem, akkor legalább a jó levegőn vagyunk és kiszabadulunk a természetbe”, beszéltük Edóval.
A verseny ráadásul nem dobálós, hanem behordós, ez volt az első alkalom, hogy kipróbálhattuk, milyen is az. Sok instrukciót kaptunk, hogy ne keveredjünk saját zsinórjainkba, hogyan fárasszuk a halakat és minden halért menjünk csónakkal, ami azért fontos, mert akadós volt a pálya.
Természetesen mint dobós pecások az első halért nem is mentünk be, ennek pedig meglett - vagyis nem lett meg - az eredménye. Nagyon sokat tanultunk és halat is fogtunk az új csalikkal, ami még jobb érzés volt, hiszen saját bojlinkra volt kapás.
A verseny nagyon jó volt, igaz, végül utolsók lettünk.
Túl voltunk az első közös versenyünkön, rákaptunk az ízére. Elhatároztuk, az ősszel még egy versenyre benevezünk. A nyáron, amikor csak időnk engedte, horgásztunk és teszteltünk, főleg az általunk kreált csalikkal. Kíváncsiak voltunk, hogy tudunk-e nagyobb halakat is fogni olyan horgászvízen, ami nem igazán bojlis víz.
Július közepén egy hosszabb túrát is be tudtunk tervezni, ami 48 óra horgászidőt jelentett. A tiszakécskei II. Holt-Tisza partjára érve kiválasztottuk a szerintünk legmegfelelőbb helyet. Felépítettük a táborunkat, azután megkezdtük a meder feltérképezését markerúszó segítségével, hiszen itt sem csónak, sem etetőhajó, sem radar nem használható. Megjelöltük a meghorgászni kívánt helyet és beetettünk. Felkészültünk a horgászatra és a folyamatos jelzőcsipogásra. Az etetésre saját készítésű magmixet, különböző oldódási idejű pelleteket, no és persze a csodagolyókat használtuk. Megbeszéltük - mivel tesztelni akarunk - nem fogunk más csalit használni, csak bojlikat. Nappal nem igazán volt kapás, egy-két kisebb ponty látogatott el hozzánk, természetesen fertőtlenítés után visszanyerték szabadságukat. Éjjel olyan 11 óra táján volt az első igazi nagy kapás, csak úgy süvített le a damil az orsómról. Kis küzdelem után megszákoltuk a gyönyörűséget, egy 8,25 kg-os töves.
Ezzel már meg is dőlt az egyéni rekordom, ami 7 kg volt. Nagyon örültem, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar fogok egy ilyen szépséget. Félóra elteltével Edó botján is kapás jelentkezett, ez a halacska is meglett egy 7 kg-os potyesz személyében. Ezzel a hallal Edó is megdöntötte addigi rekordját, ami egy 5,5 kg-os amur volt.
Hajnal 1 körül ismét csipogott a kapásjelzőm, s megint egy szép ponty… ÚR ISTEN, mekkora! A mérleg 10,5 kg-ot mutatott, majd kiugrottam a bőrömből, hiszen sikerült újból egy nagy pontyot fognom.
Az este hátralévő részében nem sikerült több halat fogni, de ez így is fantasztikus volt. Nappal ismét volt egy-két kisebb hal, de a nagyok még várattak magukra. Nagyon bíztunk benne, hogy az este hasonlóképpen fog eltelni, mint az előző. Mielőtt besötétedett volna etettünk még egy kicsit, hogy éjszakára is legyen elegendő kaja a halak számára. Éjjel 10 óra körül jött az első jelentkező, egy gyönyörű, 3 kg körüli nyurga.
Ezután párom fogott egy 8,2 kg-os pontyot. Éjfélig csend volt, majd ismét kapás, amit egy 7,40 kg-os halacskára váltottunk, félórával később pedig egy 9,7 kg-os tőponty tette tiszteletét nálunk. Izgalmas volt az este, az adrenalintól nem is tudtunk aludni. Reggel 6 óra tájban megszólalt az egyik jelzőnk és így megfogtuk a túra utolsó halát, ami kereken 9 kg-os volt. Nagyon jó kis horgászat volt, a csali jól működött, az etetés bevált.
Eljött a szeptember és vele a verseny is. Nagyon jó helyet sikerült kihúzni, bár mellettünk egy „gyári” csapat ült és gondoltuk, hogy nagyon meg kell harcolni minden egyes halért.
Felépítettük a tábort, markereztünk, mint ahogy a nyáron is csináltuk. Elhangzott a dudaszó, etetés és indulhat a horgászat. Az első kapás hamar jött, a kezdés után 2 órával, sajnos a hal nem lett meg, csak egy kis részét mutatta ezúttal. Sebaj, majd lesz másik, van még hal a vízben! Az esti mérlegelésnél 3 db 2 kg körüli pontyot tudtunk felmutatni. Vártuk az éjszakát, amire a nyáron bevált taktikával készültünk. Sajnos egy kapás nélkül megúsztuk, ami kicsit letört minket, de utána kiderült, más sem fogott halat azon az éjjelen. A reggeli mérlegelés 8 óra körül volt, reggel 5-kor jelentkezett az első halunk és 8-ig még 4-et sikerült fogni 3 kg-os átlaggal, nem is olyan rossz. Az esti mérlegelésig 13 pontyot fogtunk, igaz, nem voltak nagyok, de ahhoz elég volt, hogy az összetett 2. helyre kerüljünk. A mellettünk lévő „gyári” csapat ezután kezdett belelendülni és fogták ők is sorjában a halakat. A verseny utolsó éjjelén reménykedtünk, hogy bejönnek a nagy halak és előrébb léphetünk. Csak egy hal jött hajnal 3-kor, s ez a halacska 8,28 kg-ot mutatott a reggeli mérlegelésnél, ami abban a pillanatban azt jelentette, hogy miénk lehet a legnagyobb hal. De a verseny még tartott! A végeredmény: összetettben a 6. helyen végeztük a 24 csapatból. Az előttünk lévő csapattól 50 dkg-mal, a 4. helyen lévő csapattól 5 kg-mal maradtunk le. A legnagyobb hal viszont a miénk lett!
Idén is szeretnénk jókat horgászni, tapasztalatokkal gazdagodni, és természetesen versenyekre eljutni.
Ha a hidegebb évszakok következnek, és megfogyatkoznak a horgászok a vízparton, minket akkor is meg lehet találni, hiszen imádjuk a természetet.
Búcsúzóul pár kép:
Írta: Biró Edina és Filyó Tamás
Fotók: Biró Edina, Filyó Tamás és Bíró András
