A horgászatot 6 éve űzöm. Kisebb tavakon kezdtem pontyozással, egyszerű szerelékekkel és felszereléssel. Ez pár évig kikapcsolódásnak, munka utáni fáradalmak kipihenésére kiváló volt, míg meg nem tapasztaltam a bojlizás adta élményeket és a Velencei-tó csodáját!
2009 tavaszán egy ismerősöm meghívott bojlizni a Velencei-tó déli partjára, amit persze el is fogadtam, hiszen a Velencei-tó a Balaton után Magyarország második legnagyobb természetes tava sajátos élővilággal, növényekkel. A nádasok mentén a tó szinte valamennyi halfaja megfordul. A víz természetes halprodukciója nagyobb, mint egy átlagos bojlis tóé, itt sokkal nagyobb a kihívás, sokkal több tudást és időt igényel a halfogás!
Mivel nem ismertem a helyi sajátosságokat, egyszerű módszereket választottam, de ezek nem igazán jöttek be, így még egy kapásom se volt. Nagyon elkeserített a kapástalanság. Még az is megfordult a fejemben, hogy soha többet nem fogok horgászni… Egy hét múlva lementem a partra csak kérdezősködni a tapasztaltabb horgászoktól, de nem sok sikerrel, mivel elmondásuk szerint a bojlizás a Velencei-tavon gyerekcipőben jár vagy még talán abban sem. Azt is megtudtam, hogy nagy halakat nagyon ritkán fogtak, de azt is csak véletlen. Ekkor elhatároztam, hogy ha valaki már fogott itt nagy halat, akkor én is tudok! Itt kezdődött el az én hobbim. Elkezdtem a Velencei-tó felderítését.
A méretét tekintve (a területe 2.300 hektár) a tó hossza 10 km, legnagyobb szélessége 3,5 km, míg átlagos vízmélysége 1,6 méter, partvonalának hossza 28,5 km. Ebből is látszik, hogy a halakat elég nehéz lehet megtalálni, így azt kellett elérnem, hogy a halak találjanak az etetésemhez! Nagyon sok időt töltöttem radarozással, a fenék feltérképezésével, hogy a kapitálisokat a horgomra tudjam csalni.
Ebben a cikkben most elmondom, hogy hol, hogyan és milyen felszereléssel csaltam a halakat az etetésemre. A terület, amiről szó van, a Velencei-tó déli részén található. Itt a mederben 2 db kotrás található, amit meg is horgásztam, de a halak valamiért nem itt, hanem a horgászhellyel szemben lévő nádas előtt vonultak el. Ez nem is lett volna gond, de ez a rész a horgászhelyemtől kb. 400-500 méter távolságra volt.
E túl nagy távolság miatt el kellett érnem, hogy a halak meghorgászható távolságon belül táplálkozzanak, ami persze nem volt olyan egyszerű, hisz elsőként egy etetést kellett csinálnom a halak útvonalától, ami kb. 150-200 méterre volt - persze az etetést és a nádast összekötöttem! Nem volt könnyű dolgom, mert minden második nap mentem etetni 5 óra körül, de addigra már sokan voltak a vízen. Ezt kb. 1 hónapig csináltam, míg észrevettem, hogy a halak végre az etetésemen tolják a vizet. Nagyon örültem ennek, hisz tudtam, ha oda tudtam őket csalni, akkor meghorgászható távolságon belülre is menni fog. Így is tettem. További egy hétig etettem, persze úgy, hogy a nádashoz közeli etetett helyet összekötöttem a meghorgászni kívánt etetéssel.
Mint említettem, több mint 1 hónapig csak etettem mire elkezdtem horgászni. Mindezeket, amiket elmeséltem nem feleslegesen tettem, mert már az első órában fogtam egy 11 kg-os pontyot majd rá 10 percre egy 15 kg-os amurt! Volt még három kapásom, de ezek a halak vagy a mellettem lévő nádasokban kötöttek ki, vagy a szerelékem nem bírta, ezért a felszereléseimet és a szerelékeket is variáltam a következő módokon:
Az első szerelékem egy ólombetétes dobóelőkén 90 g-os ólom, majd 15 cm fonott előke.
A második szerelékem szintén ólombetétes dobóelőkén egy 120 g-os ólom, majd 15 cm fonott előke.
Amikor már ezek sem vezettek eredményre, akkor az ólmot lecseréltem egyszerű kövekre, amiket az utcán találtam.
Amikor már úgy éreztem, hogy semmi nem jön be, akkor visszamentem az alapokhoz, ami igazából nagyon egyszerű és egyben sikeresebb is volt.
Utóbbi szerelékhez nem használtam sem ólombetétes dobóelőkét, sem fonott zsinórt, egyszerűen csak monofil főzsinórt és 25-ös monofil előkét, ami szinte mindig bevált!
Bízom benne, hogy mások is rájönnek, nem mindig a hipermodern felszerelések hoznak sikert, az egyszerű felszereléssel néha sokkal sikeresebb lehet a horgászat!
Tisztelt horgászok! Remélem, hogy a tapasztalataim segítik a természetes vizek sikeres meghorgászását, de ha esetleg mégsem fognák meg a kapitálisokat, akkor se adják fel, hisz tudják, a természetben eltöltött időnél nincs szebb!
Írta: Horváth József (Ozsdy)
A fotók a Velencei-tó déli partján készültek
