Hol máshol indíthattam volna az évet, mint kedvenc vizemen, a Balatonon. Mindig a Balatonon kezdem a szezont, nálam ez már hagyománynak nevezhető. Idén a szokásosnál is korábban neki vágtunk a magyar tengernek. A téli körülmények és a mínuszok ellenére álomszerűre sikerült az egyhetes horgászatunk. Nehéz horgászat volt, kevés kapással, de az utolsó este értelmet nyert minden fáradtság, és valóra vált az álmom…
Az enyhe februárnak köszönhetően viszonylag hamar elindult a halfogás a Balatonon. Több nagyszerű fogás is született, de a 20 kilót ekkor még senkinek nem sikerült átlépnie. Boga barátommal nem tétováztunk, amint lehetőségünk adódott, már szerveztük is az év első közös pecáját. A naptári tél utolsó hónapjában vágtunk neki egyhetes téli túránknak. Horgászatunk helyszínének Ábrahámhegyet választottuk, ez számomra már nem volt ismeretlen terep. Korábban sokszor horgásztam már erre, szinte hazai pályának is nevezhető.
Hosszas és alapos előkészületek után végre eljött az indulás ideje. Az időjárás sok jóval nem kecsegtetett, minden éjjelre -10 fok körüli hőmérsékletet jósoltak. Ehhez párosult a borzasztóan magas légnyomás is, ami még kedvezőtlenebbé tette a körülményeket. Minket azonban ez sem állított meg, és túránk első napján már kora reggel a vízparton voltunk. A helyszín egészen pontosan a CFB Natura Camping volt. Mint említettem, többször is horgásztam már itt, ezért a helykeresésnél tudtam, hogy mit kell keresni, és mire számíthatunk. Ennek ellenére rászántuk az időt a meder alapos feltérképezésére. Halradar és tapogató rúd segítségével néhány óra alatt megtaláltuk mind a négy botunknak a jónak vélt helyeket. Mivel a Balatonnak nagyon egyenletes ez a része, próbáltunk olyan helyeket találni, ahol más az iszap szerkezete vagy nem annyira egyenletes a meder. Ezeket mindig előszeretettel keresik fel a pontyok. Végül a jónak vélt helyeket dőlőbóják segítségével jelöltük meg és nagyon keveset etettünk. Csalik tekintetében nem bonyolítottuk túl a dolgot, két ízvilággal kedveskedtünk a pontyoknak. Ezek a Balatonon egész évben jól működő Big Fish és a Spicy Red Liver golyók voltak, 24mm-es méretben.
A csalikat a tó vizében előáztattuk a megérkezésünket követően, így az óvatosan táplálkozó halakban sem keltettünk gyanút. Minden bójára fél dobozzal, azaz körülbelül 400 gramm csalit szórtunk, szétpötyögtetve néhány négyzetméteren. Miután végeztünk a helykereséssel és az etetéssel, felállítottuk a sátrainkat. Készen állt a táborunk is, nem maradt más hátra, mint a botok összerakása. Kötöttem néhány előkét és összeraktam a szerelékeket.
Ezt követően behúztuk a szerelékeket, és helyükre kerülte a botok is. A rengeteg pakolás miatt hamar ránk sötétedett. Szép este volt, a hideg ellenére élveztük, hogy a hosszú kihagyás után végre újra a vízparton vagyunk. Már hiányzott ez a nyugalom és az az érzés, hogy bármikor megszólalhatnak a jelzőink. Egyszerűen megunhatatlan.
Sok kapásra nem számítottunk, a víz hőmérséklete épphogy karcolta a 3 fokot, a légnyomás pedig 1035-1040 hPa között mozgott. Annak ellenére, hogy nem érkeztünk irreális elvárásokkal, kis csalódásként ért minket, hogy négy napot kellett várnunk az első kapásra. A negyedik nap hajnalán viszont megérkezett az év számomra első pontya, amely rögtön meghaladta a 10 kilót. Ez feledtette velem az első pár nap fáradalmait, örültem neki nagyon, még ha nem is volt nagy.
Bíztunk benne, hogy elindulnak a kapások, de hiába. Nagyon lassan épültek fel a helyek. Kevés ponty volt előttünk, és azok sem táplálkoztak még igazán. Épp ezért idővel az etetést is abbahagytam, már csak a szerelék köré szórtam pár szem csalit. A helyekben nagyon bíztam, ezért nem változtattam. A Balatonon gyakran sok időnek kell eltelnie, mire felépülnek az etetések. Bíztam a helyekben és a csaliban, nem maradt más, mint a türelmes várakozás.
A túra második felére megváltozott a szélirány, és az éjszakák is valamelyest enyhébbek lettek. Ennek köszönhetően elkezdtem egész jó ütemben fogni a halakat. Nagy meglepetésemre a nappali órákban is érkeztek kapások. Úgy látszott, megvan a megoldás, de a halak mérete eléggé elaprózódott. Néhány szebbet azért sikerült fognom egészen 15 kilóig, de sok hal nem érte el a 10 kilót sem.
Legbelül bíztam egy igazi óriásban, ezért annak ellenére, hogy működtek a helyek, és sorra érkeztek a kapások, úgy éreztem, egy lapra feltéve mindent változtatnom kell a taktikán…
A kisebb halak után ismét előkerültek az előáztatott golyók, ezúttal viszont a csalik méretét drasztikusan megnöveltem. Képbe kerültek a palettánkról a még újdonságnak számító 30 mm-es bojlik. Azokat a halakat, amelyeket nem kívánok megfogni, nem szeretném az etetésem közelében sem tartani. A taktikám az volt, hogy az etetéseimet horgászom körbe. Messzebbre raktam a szerelékeket a bójáktól, mint korábban, ezúttal legalább 50 méterrel arrébb. A hajszálelőkéken kizárólag 30-as csalik voltak már, és az etetésemet is ezek a nagyméretű golyók képezték. Már amennyiben azt a 10-15 szem csalit etetésnek lehet nevezni, amelyeket a szerelékek köre pötyögtettem. Ízvilágot tekintve csak a Spicy Red Livert erőltettem már. Nekem ez egy sokkal szelektívebb csalinak bizonyult a Balatonon, mint a Big Fish.
Ez a változtatás az első napon nem eredményezett egy kapást sem, de kitartottam mellette a túra végéig. Bogának sajnos a tervezett egy hét után haza kellett mennie, nekem viszont még volt lehetőségem egy estét maradni, így azt kihasználva számomra 8 napos lett a túra. Utolsó estére a légnyomás újra az egekben volt, enyhe keleti szél borzolta a vízfelszínt, és ismét bőven fagypont alá esett a hőmérséklet. Sok okom nem volt a bizakodásra, mégis úgy éreztem, valami van a levegőben, valaminek történnie kell. Sötétedés előtt ellenőriztem mindkét végszerelékem. Mindent rendben találtam, ezért vissza is raktam a csalikat. Elégedetten léptem ki a csónakból, miután visszahúztam a szerelékeket. Megfeszítettem a zsinórokat, lecsúsztattam a vízig a „bohócokat" és felraktam a swingereket. Picit még néztem a tájat és a naplementét, az utolsó estéknek mindig van egy varázsa. Elégedetten sétáltam ki a stégbejárón, újra a helyén volt minden. Valamivel 20 óra után épp a parti táborunk körül tevékenykedtem, amikor egy lassú, húzós kapásra lettem figyelmes.
Meg is lepődtem, ilyen hideg vízben, ilyen távolról nagyon ritka a húzós kapás és általában jó halat sejtet. Gyorsan belebújtam a thermo gatyába és indultam is a hal elé. A sok kagyló miatt minden halat csónakból fárasztottam. Így sokkal kíméletesebb, és a halvesztés esélye is jelentősen csökken. Kényelmes tempóban igyekeztem a hal felé. Nyugodt, holdfényes este volt, szinte fejlámpa sem kellett. Miután beért az előtét zsinór, kezdetét vette a fárasztás java része. Ellenfelem lassan oldalazott és hamar megadta magát. Először csak a hátát láttam meg – hatalmas volt. Egyből remegni kezdett a lábam és a torkomban dobogott a szívem. Nem vártam meg, hogy felfeküdjön a felszínre, amint következőre közel tudtam húzni a csónakhoz, egyből alátoltam a merítőt. Nem volt több kérdés. Tudtam, hogy sikerült, egy 20 kiló feletti hal pihen előttem a merítőben. A legjobban viszont akkor lepődtem meg, amikor megpróbáltam beemelni a csónakba és csak másodjára sikerült. Itt már láttam a halat teljes pompájában, és azt is, hogy ekkorát még sosem fogtam. A part felé potyogtak a könnyeim örömömben. Ennyit egy halért sem küzdöttem még. A hivatalos mérlegelésnél a tárázás után 25,3 kilót mutatott a mérleg. Leírhatatlan boldogságot éreztem. Az óriást a hitelesítéshez és a reggeli képekhez az eljárás szerint letároltam egy mérlegelőbe. Bementem a bójákért és kivettem a másik botomat is estére. Nem voltam telhetetlen, teljesült az álmom. A reggeli fotózást követően egyből útjára engedtem az óriást, nem akartam egy perccel sem tovább mérlegelőben tartani.
Sokszor írtam már, hogy számomra a Balaton jelenti a pontyhorgászat csúcsát. Nekem ez a víz az örök szerelem, és egy újabb mérföldkőhöz érkeztem ezzel a fogással. Külön öröm, hogy az előző évben is én fogtam az év első hitelesített 20 kiló feletti pontyát a Balatonon, és ez ismét nekem sikerült először. Álmodoztam már sokszor egy balatoni 25 kiló feletti ponty megfogásáról, de nem hittem, hogy ez ilyen hamar megadatik számomra. Nem tudom, mennyi idő lesz ezt felülmúlni, de nem is érdekel. Még mindig az utam elején járok, és a cél továbbra is minden alkalommal ugyanaz. Hatalmas élmény volt egy ekkora halat kézben tartani, majd visszaadni a magyar tengernek. Azt hiszem, az új csalik debütálása jobban nem is sikerülhetett volna.
Köszönöm a felejthetetlen élményeket, Balaton!
Írta: Szoják Benedek
Képek: Nagy Olivér, Bocskai Marcell, Fehér Boga Pál
