Az Izsáki Horgász- és Pihenőpark nagy pontyainak becserkészése, és ezen belül is e kitanult, öreg halak bojlis módszerrel való horgászatát mutatom be ebben a cikksorozatban, amely a négy évszakon keresztül mutatja be azt, hogy miként lehet az Alföld legújabb horgászparadicsomának lakóit az adott időjárási körülmények közepette horogra csalni. Ezenkívül néhány olyan etetési, és csalizási trükköt is bemutatok, amelyeket a későbbiekben érdemes lehet alkalmazni. Az első részben a nyári időszak alatt megszerzett tapasztalataimat foglaltam össze, amelyet élményekkel kiegészítve most megosztanék a Haldorádó Horgászportál olvasóival…
Az Izsáki tórendszer horgásztavai közül a „Nagy-tó” az, amely a leginkább alkalmas a bojlizásra, hiszen az itt élő halak már régóta ismerik a bojlit, és bizony nem túlzás azt állítani, hogy a nagy pontyokat szinte már csak ezzel a csalival lehet megfogni. De ha itt valaki bojlival csalizik, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy fog is vele nagy pontyot! Van néhány olyan „akadály”, amelyet le kell győzni ahhoz, hogy jó eredményt lehessen elérni. Ebből az első és talán legnehezebben legyőzhető a rengeteg kárász és méreten aluli ponty. Ezek a mohó kis élőlények szinte még akkor is azonnal megjelennek, ha minimális mennyiségű etetőanyag kerül a vízbe. E halak támadása azonban több módon is kivédhető. Rengeteget kísérleteztem a nyáron azzal, hogy milyen etetési technikát kell alkalmaznom ahhoz, hogy elkerüljem az apróhalak támadását. Az első és talán leghatásosabb trükk a nagy mennyiségű etetés. Ez azért fontos, mert ha keveset etetünk, akkor a kárászok mindent feltakarítanak a pontyok elől, ezért mire az aranyhasúak odaérnének az etetésre, gyakorlatilag már semmi ehetőt nem találnak ott, és odébbállnak. Ha nagy mennyiségű etetésről van szó, akkor használhatunk szemest is. Én ezzel úgy szoktam etetni, hogy mindig ebből juttatok be többet, a pelletekből meg a bojlikból pedig kevesebbet. Így mire a kárászok felszedegetik a szemes nagyját, addig a pontyok odatalálnak az etetésre, és kitúrják onnan őket. Az első etetésnél mindig használok etetőrakétát is, a helyben tartó etetést pedig bojli-dobócsővel és csúzlival szoktam elvégezni. A másik eredményes trükk az apróhalak elkerülésére a nagy méretű bojlik és pelletek használata. De amikor ezt az etetési technikát választom, akkor magvakat egyáltalán nem használok.
Az itteni bojlizás egy másik nagyon fontos eleme az adott időszakban legjobban működő csali és íz megválasztása. A nyári időszakban gyakorlatilag egyetlen olyan ízesítés van, amelyben teljes mértékben bízom, ezért most már szinte egész nyáron csak ezt használom - ez pedig nem más, mint a Squid & Octopus.
Ezenkívül a fűszeres ízek működtek még a nyár elején, amelyek közül a Source volt az egyik legütősebb. Ennek a bojlinak az volt az érdekessége, hogy egyáltalán nem piszkálták az apró halak! Szinte csak 5 kg feletti pontyot fogtam vele, ugyanakkor egy hátrányát is megtapasztaltam: a többi bojlihoz képest kevés kapás volt rá.
A hihetetlenül nagy halbőség miatt időnként még az olcsóbb bojlikkal is sikerült jó eredményt elérni. Olyan bojlikkal is képes voltam néha pontyot fogni, amelyek sikerére egyáltalán nem számítottam! Ezért most már minden horgászatra úgy készülök fel, hogy több cég bojliját többféle ízesítésben is mindig magammal viszem.
Érdemesnek tartom még megemlíteni az általam használt végszereléket. Mivel Izsák teljes mértékben dobálós pálya (kivéve az etetőhajóval történő behúzás), a megfelelő végszerelék elkészítésekor a legfontosabb dolog, amire oda kell figyelni, hogy olyan szereléket gyártsunk, amely garantáltan nem gubancolódik, és ha kell, nagy távolságra el lehet dobni. Erre a célra a legmegfelelőbbnek a Carp System Long Cast ólmot találtam, amelyet fixre szerelve és egy Korda gubancgátló csővel ellátva használok 16-os, illetve 18-as fonott horogelőkével, valamint 6-os méretű Hayabusa K1-es horoggal. De természetesen mivel szinte állandóan kísérletezem, több olyan szerelék és ólomtípus is van, amelyeket használni szoktam.
A horgászat következő fontos része a helyválasztás. Mivel bojlis horgászatról van szó, valószínűnek tartom azt, hogy senki sem 10-20 métert fog dobni, ezért a bojlis technikához szerintem a legmegfelelőbb szakasz az a „Nagy-tó” hátsó része. A tó bejárathoz közelebbi szakaszán ugyanis annyira közel van a túloldal, hogy egy hosszabb dobással könnyen össze lehet akadni a velünk szemben lévő horgásszal… :) A hátsó részén már elég nagy tér van ahhoz, hogy kényelmesen dobálhasson az ember akár nagyobb távolságra is. Ez a tó legsekélyebb része, de az átlagmélység még itt is meghaladja a másfél métert!
Ha többnapos túrákról van szó, érdemes megemlíteni az éjszakai horgászatokat is. Ez a nappalitól nem sokban különbözik, viszont mindenképp ajánlott naplemente előtt egy nagyobb mennyiségű etetés bejuttatása, ami reggelig helyben tartja a halat - így éjszaka is számíthatunk gyakori kapásokra.
A különböző időjárási jelenségek is erősen befolyásolhatják az itteni halak táplálkozását. Saját tapasztalataim alapján a tartósan frontmentes idő az, amelyben a legjobb eredményekre számíthatunk, de a nyári nagy forróságban egy hidegfront és egy ezzel érkező vihar is beindíthatja a pontyok kapókedvét. Egyáltalán nem ritka jelenség, hogy a legnagyobb viharban van az embernek kapása. :) Viszont az érkező hidegfront előtti napokon kevésbé szokott táplálkozni a hal. Ilyenkor a horgásznak néha minden tudását be kell vetnie ahhoz, hogy kapásra bírhassa a pontyokat.
A tóban élő nagy pontyok közül néhány már többször is horogra került, éppen ezért egyre nehezebb újra horogra csalni ezeket a kitanult, egyre rafináltabb halakat. Így arra a megoldásra kényszerül az ember, hogy új dolgokat is kipróbáljon, és ezek vagy bejönnek, vagy nem. Én is ezt teszem, és ennek köszönhetően remélhetőleg ismét tudok majd új trükköket és eredményes csalizási technikákat bemutatni az olvasóknak a következő részben is, amelyben az őszi időszakról lesz szó…
Végezetül néhány kép a nyáron fogott halaimról:
Eredményes horgászatot kívánok mindenkinek!
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
Fotók: jdcm333
