Az 5 napos túra második felvonása. A borongós 3 nap után már csak 2 nap maradt arra, hogy becserkésszem e tó szebb példányait. Ugyanaz a felszerelés, a csali és etető bojli dettó, mint az előző napokban. Ami változott, az a helyszín, és hogy a hőmérő újra nyári meleget mutat.
Pazar látkép fogad, amikor a számozott horgászálláshoz érkezem. Harsány zöld nád tarkítja a partot, amíg a szem ellát. Feszített víztükör, felhő közel s távol nincs a láthatáron. Bárcsak minden reggelem ilyen hangulatosan kezdődhetne!
A helyszín teljesen ismeretlen, de két-három ígéretes helyet már első ránézésre is találtam. Az egyik a jobbra elhelyezkedő nádas öböl. Belógó nádlevelek, háborítatlan víz, innen szép amurokat vártam, ezért az előző napokban használt CXP tigrismogyorós Benzar Sweet Green pellet mixet alkalmaztam továbbra is.
A Benzar Fish etető bojli adta továbbra is a bázist a másik szereléknek, melynek egy mélyebb, 2,2 m-es részt találtam szemben, nagyjából 60 méteres távon. Így megadtam a lehetőséget a partszéli nádrágóknak és a messzebb úszkáló bajszosoknak is.
Behúzások előtt a tigrist Benzar ananász vajsav spray-vel, a halas bojlit pedig halibut spray-vel fújtam le. A hőmérő szépen 30 fokig kúszott, állt a levegő, sütött a nap, a kapásjelzők pedig mozdulatlanul konstatálták, hogy a víz hallgat, mint a sír.
Délutánig várni kellett az első csipogásokra, de ahogy ment le a nap, úgy jöttek egyre gyakrabban a nádszéli kapások. A 3 kg-os pontyoktól kezdve haladt a mérlegelő egyre feljebb 4-5, majd egy szebb, 6 kg-os pontyig, és végre egy amur is horogra akadt.
Az éjszaka ezekkel az átlag 4-5 kg-os bajszosokkal telt. Nem sokat hagytak aludni, ezért a reggeli újrahúzást követően tértem nyugovóra. Egészen 11 óráig sikerült pihennem. Mivel ez idáig eseménytelenül ázott a mélyebben elhelyezett halas csali, újra radaroztam és találtam egy hosszabban elnyúló platót. Változtatást követelt a napközbeni kapástalan állapot, ezért erre a platóra helyeztem el 4 maréknyi bojlival a csalit, melyet két egész pop-up közé fűzött süllyedő bojli alkotott. A nap tetőzött az égbolton, elkezdődött a visszaszámlálás, de nem kellett sokat malmozni! A helyváltoztatásnak köszönhetően a napközi pihenő véget ért. Egyértelmű akadás után megindult a fárasztás. A huncut, tapasztalt bajszos az ellenállást érezve vett egy jobbkanyart és a nádfal mögé menekült. Onnan kellett visszakanyarintani.
Bármilyen lehetőséget érzett, próbálta kihasználni. Célba vette a stég lábait, a kikötött csónak alatt is látta a kiutat. Tényleg méltó ellenfélnek bizonyult.
A vízből is olykor kibukkant, de a parton már tisztán láthatóvá vált, hogy a szép küzdelem minek is volt köszönhető. Akkora farokúszóval volt megáldva, mintha folyóból szalajtották volna. A mérleg is 10 kg fölé mászott, így őt már teljes elégedettséggel emeltem kamera elé, hiszen hasonszőrű halak miatt veszem elő a bojlis készséget.
Kisvártatva ugyanarról a platóról újabb és újabb húzó, illetve ejtő kapások érkeztek, mind ugyanarra a csalikombinációra. A soron következő egy 9 kg-ra nőtt tükrös volt, de a legnagyobb meglepetést a halas bojlit felvevő 12 kg-os torpedó okozta. Alig hittem a szememnek a szákolás pillanatában. Erre nem számítottam, viszont az örömöm annál nagyobb volt!
Ezek után nem volt okom panaszra, a túra másnapja igazán szép halakkal gazdagodott. Lassan kezdetét vette a pakolgatás, készítgettem össze a holmikat a hazaútra. Mindig utolsóként teszem el a halfogás eszközeit, hiszen bármikor jöhet a befutó. Ezt most sem történt másként. Már szinte csak a merítő és a botok voltak élesítve, amikor le-fel-le-fel mozgó jelzővel egy maszatolós kapás érkezett.
A ponty nekem általában elszalad a szerkóval, ha megszúrja a horog (kivéve a bányatavi kagylón élők) . Az amur szokott még ilyen maszatolós kapást produkálni, mert érzi, hogy valami nem oké, de a vastag ajkaiban nem okoz még akkora ingert a horog, hogy elinaljon. A tok szintén képes tovább járni-kelni és beszívni-kifújni az élelmet. Ezek okozzák a pár centis le-fel mozgatást a jelzőn. Van, aki vár egy erőteljes húzásra, ezekre a finom mozgásokra fittyet sem vet, én viszont mindig figyelembe veszem és a húzás pillanatában emelek rá a botra. Most is így tettem, gondoltam, amur vagy tok lesz a tettes. Az akasztás pillanatában azonnal csobbanás hallatszott, illetve egy hosszanti halforma pattant ki a víztükör fölé. Ez tok! Küzdelmének tipikus velejárója, hogy akár teljes testhosszban is „kiugrik” a vízből plusz élményt adva számunkra.
A túra e kétnapos részének alakulását már nem is kívánhattam volna sikeresebbnek. Meglett a befutó halam is egy 13 kg-os, ereje teljében lévő tokhal formájában. Ezzel megerősítve, hogy vannak babonák, amelyekhez jó, ha ragaszkodunk – beadhatja, amire várunk. Illetve érdemes azt is kiemelni, hogy a merész helyváltoztatás hozta meg az igazi sikert mindössze néhány óra alatt. Nem gondoltam volna, hogy a 30 fokos melegben a mindössze 160 cm-es vízben elterülő plató fogja adni ezeket a szép, nagytestű halakat.
Forrás: Heincz András
EnergoTeam
