A diákélet egyik legszebb velejárója a nyári szünet. E - relatív - hosszú, két és fél hónapos szabadságomat mindig is igyekeztem a lehető legtartalmasabban kihasználni. Az idei év nyarán elég sokszor nyílt lehetőségem a horgászatra, így aztán sok tapasztalattal, és még ennél is több élménnyel gazdagodtam. A kellemes napok azonban gyorsan elszálltak. Az igazat megvallva, nem is igazán vettem tudomást az idő múlásáról. Csupán augusztus vége felé tudatosult bennem, hogy a szünidőnek mindjárt vége, és az iskola kitárja kapuit. Iskolakezdés előtt azonban mindenképpen szerettem volna megküzdeni egy lehetőleg kapitális vagy ahhoz közeli ponttyal.
Szinte egész nyáron bojlival horgásztam, és fantasztikus fogási eredményeket könyvelhettem el. Sok nagytestű pontyot sikerült fognom. Nem kellet csalódnom a bojlis módszerben, így a legutolsó nagyobb szabású horgászatom alkalmával is - e módszert alkalmaztam. A már jó előre elkészített hallisztes alapú bojlival kezdtem meg az előetetést.
A horgászat előtti napon kb. 1 kg-nyi etetőanyagot (bojlit) terítettem szét a pontyok vélt tartózkodási helyének közelében, amely a két párhuzamosan húzódó akadósor között helyezkedett el.
A körülbelül 15 m-es etetési sáv a parttól 60 m-re húzódott. Az előetetést követően másnap reggel nagy izgalommal kezdtem meg a horgászatot...
Bíztam benne, hogy nem tévedtem a halak tartózkodási helyeit illetően, habár nem voltam magamban 100 %-ig biztos. A kételyeimet hamar eloszlatta az első ponty, amely kereken 1,5 kg-ot nyomott. A hibátlan nyurga olyan elemi erővel küzdött, hogy a fárasztás első szakaszában valami komolyabb ellenfelet sejtettem a horgon. A megakasztott hal természetesen oldalra vette az irányt egyenesen az akadósor felé, de a villámgyors fárasztásnak köszönhetően nem tudta elérni a menekülést jelentő ágakat.
Már nem volt kétségem a hely fogósságát illetően. A kifogott és szabadon engedett nyurga, valamint az etetésen látott kapitális pontyok által okozott hatalmas burványlások, egyértelműen bizakodásra adtak okot. Számos bizonyíték árulkodott arról, hogy a halak az etetésen vannak, így nem ért váratlanul a következő kapás. Délelőtt kilenc óra körül jelentkezett a nap második hala. A kapás rendkívül látványos volt. A kezdetben csigalassúsággal emelkedő karika félúton egy pillanatra megtorpant, majd ezután villámgyorsan a bothoz ért. Az orsó ezután már alig győzte adagolni a zsinórt. A bevágás utáni első pillanatokban az volt az érzésem, hogy akadót fogtam. A tuskónak hitt teher azonban egyszer csak megelevenedett. A megakasztott hal szokatlan módon a tőle távolabbra lévő akadósor felé vette az irányt. Hatalmas terhelésnek volt kitéve a bot, így a fárasztást sajnos nem tudtam a terepviszonyok által megkövetelt tempóban végrehajtani, így ellenfelem kb. félúton elérte a szabadulást jelentő ágakat. A kudarc után rögtön tudtam, hogy az eredményes horgászat érdekében módosítanom kell az etetés helyét.
Másnap reggel már az újonnan kialakított, a parttól kb. 30 m-re húzódó etetés sávjára vetettem be a szerelékeimet. A hétórai kezdést követően három óra tétlenség következett. Kb. tíz óra volt, mikor bekövetkezett az első kapás. A megakasztott ellenfelem kétségbeesetten menekült az akadók irányába, de a rövidebbre vett távolság miatt már nem menekülhetett. Végül tíz perces fárasztás után sikerült megszákolnom a végletekig kimerült gyönyörszép pikkelyes pontyot, amely csupán fél kilógrammal maradt le a rekordlistáról.
Igazán örültem a fogásnak, hiszen az idei utolsó nagyobb szabású bojlis horgászatomat sikeresen fejezhettem be.
