Régóta dédelgetett tervem volt a Diana-tóra ellátogatni és méltán híres amurállományát becserkészni. A tó ritka kincse a fekete amur, mely persze az én kívánságlistámon is első helyen szerepelt. Ember tervez, a körülmények viszont döntenek. Be kellett érnem egy fehér amur parádéval és bónuszként egy tórekord ponttyal. Tartsatok velem erre a mozgalmas nyári kalandra!
Sok hazai vízen megfordultam már, azonban ez a Budapesthez közeli eldugott gyöngyszem kiesett a pikszisemből – eddig. Vogel András kedves invitálását azonban nem halogattam tovább, nem csupán azért, mert illetlenség lett volna, hanem azért sem, mert én is szerettem volna végre eljutni a Diana- és Zoltán-tóra.
Ez egy olyan eldugott komplexum, mely elsőre magával ragadja az ide érkező pecásokat, kirándulókat egyaránt. Itt a család minden tagja jól érezheti magát, hiszen igazán kulturált környezetben lehetnek. Kevés olyan víz van hazánkban, ahol nemcsak kiveszik a pénzt az adott vízből, hanem vissza is forgatják azt. A folyamatos fejlesztéseknek hála itt igazán otthonosan érezhetjük magunkat a vízparton, miközben a környezet szépségéből, vadságából semmit sem vesz el.
A részletes szabályzatokról és egyéb információkról, itt tudtok tájékozódni:
https://dianaeszoltanhorgaszto.hu/
Eredetileg Putz Tomi barátommal terveztünk nekivágni ennek a kalandnak, azonban sajnos egy nem várt baleset érte Őt, sajnos magam maradtam, így egyszemélyes hadseregként érkeztem meg.
Úgy gondoltam, ha már így alakult, nem egy „sörpeca” lesz, mindent beleadok és kimaxolom a helyet. A tó papíron legjobb helyét, az 5-öst foglaltam. Bár nem túl jó hírekkel fogadtak és a halak gyengébb kapókedvéről beszéltek a tavon, úgy gondoltam, ez csak plusz motiváció nekem. Nagyon ígéretes volt az előttem elterülő sziget és a szemben található ősnádas, amolyan igazi ponty- és amurtanya. Ezen a helyen van a legtöbb lehetőségünk, de minden helyen van több ígéretes haltartó hely. Taktikám az volt, hogy a sziget közvetlen közelét és a szemben található nádast vallattam.
A pontosság végett és az időm rövidsége miatt Ventus Carpo etetőhajómat használtam, mely most is tette a dolgát. Csalik terén egyértelműen a fűszeres vonalnak szavaztam bizalmat, mely úgy gondolom, amolyan mindenes, ponty és amur is egyaránt imádja. Keverékem alapját a C21 Fűszeres kolbász bojli és a C6 pellet alkotta, ezt egészítettem ki Chilis fahéjas tigrismogyoróval. A keveréket tovább bolondítottam folyadékokkal, melyek a Fűszeres Vörös Máj Spéci Additive és a Halolaj komplex voltak. Az egészet kevés Bumbleberry és Spicy Squid Goo adalékkal tettem teljessé.
Tipp: A Spinner rignél a merevség fontos a gyorsabb és biztosabb akadás érdekében, ehhez a Korda Boom előkezsinórja az egyik legjobb!
Fontos: A halak védelme itt is kiemelten fontos! A tógazda nagyméretű mérlegelőt és pontybölcsőt biztosít minden helyhez, így azt vinni sem kell. Ez egyrészt nagyon hasznos a vendégeknek, másrészt az esetleges fertőzések behozatalától is megvédi a halállományt.
Az amurparádé lecsengőben volt, pontyra gyakorlatilag esélyem sem volt a torpedók kereszttüzében. Bíztam az estében és az éjszakában, hiszen ez az időszak a legjobb esély egy szép pontyra. Az etetést csökkentve és találomra Kókusz & Tigrismogyi bojlival behúzva egy komótos kapás jelentkezett éjfél előtt. A botot felemelve éreztem, hogy Ő valaki más lesz. Nagyon jó fárasztásban volt részem, melynek végén egy kedves sporttárs, Yurt Attila szákolta ellenfelem. Innen is köszönöm Neki és azt is, hogy megismerkedtünk a vízparton. Boldogan fotóztuk halam, íme, a képek:
A szép pikkelyes ráadásul a tó jelenlegi legnagyobb pontya is egyben. Az itteni nagy halakat chipelik és neve is van párnak, neki azonban még nem volt. Jellegzetes hátúszója után a „Sting” vagyis a tüske nevet kapta tőlem.
Egy szó, mint száz: mindenkinek jó szívvel ajánlom a Diana- és Zoltán-tavat kikapcsolódásra, itt tényleg minden adott, hogy pihenjen az ember. Elsőre kegyeibe fogadott a tó, parádés peca volt, még ha egyedül is érkeztem, segítő cimborákra találtam. Köszönöm a szíves vendéglátást, jövőre visszatérek a nagy „fekáért”!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Bank Bálint, Vogel Marci, Yurt Attil