Sokat gondolkodtam azon, hogyan is kezdjem ezt a beszámolót, hiszen egy nem mindennapi horgásztúrán vagyok túl. De talán kezdjük az előzményeknél…
Egy hosszú nyári kihagyás után alig vártam, hogy újra kedvenc halaimat kergethessem a gyékényesi kavicsbánya tavon, legfőképpen a szeretett időszakomban, ősszel. A lombhullató évszak általában a legjobb eredményekkel kecsegtet, mert a lehűlő vízben a hosszú télre készülve nagyobb mennyiségű táplálékra van szükségük a halaknak. Sőt! A turistaszezon végével újra csak a horgászok birtokolják a tavat, így nem kell harcot vívni a szörfösökkel és a vízi sportolókkal. Sajnos a gyékényesi ősznek van egy hátulütője is, mégpedig a törpeharcsa. A nemkívánatos halfaj, mondhatni egész évben észrevehetetlen, de ahogy hűlni kezd a víz, egyre inkább aktívabbá válnak, megkeserítve a horgászatot. A problémára nem egyszerű a megoldás, hisz ilyenkor az etetésen, a szereléken és a csalin is változtatni kell.
A túrámat szeptember közepére, 6 napra terveztem. Mindenképp egy jól ismert területre akartam leülni, így a nagy sziget keleti csücskére esett a választásom, ahonnan az északi oldalt horgásztam meg. Kihasználva a tó közelségét, a kezdés előtt 3 nappal kijelöltem két horgászhelyet és botonként 3 kg-nyi Hot Chorizo Extract aromában áztatott és főzött tigrismogyoróval előetettem, amit hatalmas területen szórtam szét, gondolván, hogy az ott keresgélő nagyobb testű halak elriasztják a kis ördögöket. Mindkét helyet horgásztam már többször, az egyiknek az eddigi egyéni rekordomat is köszönhettem. Nagyjából egyforma, de egymástól nagyobb távolságra eső púpokról van szó. 5 m-ről indultak a púptetők, és 12 m-ig meg sem ált a törés. Körülbelül 8,5 m-nél volt az átmenet, ahol a kemény, sóderos-kagylós oldal enyhe iszapra váltott. Nekem ez tűnt a favorit helynek, ahol lerakhatom a végszerelékem.
Gyorsan eltelt a 3 nap, így a munka után következhetett a beköltözés, a táborállítás, valamint a szerelékek elhelyezése. Etetni már csak minimális mennyiségű tigrist szórtam, azt is inkább a púpok tetejére.
A nagyobb hangsúlyt a bojlira fektettem, amit a már bemutatott és sokat bizonyított Odyssey XXX mixből készített, Krill adalékanyagokkal felturbózott csali jelentette. A számomra favorit pontycsemege (amiből durván 0,5 kg-ot szórtam botonként) 3 hónapos szárítást követően olyan keménységűvé vált, hogy csak fúrógéppel tudtam átfúrni a hajszálelőkére szánt szemeket. Ezáltal biztos voltam benne, hogy a törpe nem fog elbánni vele. Viszont fontos kérdés maradt a megfelelő előke, ami tökéletesen akad a ponty szájában, de a törpék képtelenek összegubancolni. Választásom éppen ezért a kellően merev Gardner Invisi-Link fluorocarbonra esett. Erre a nagyszerű előkezsinórra az elengedhetetlen 4-es Mugga horog került, ami nélkül soha nem indulnék el horgászni. A lágy Vigilante hajszálra két szem 24 mm-es bojlit helyeztem, amit ezután Flexi Hook Swivels forgóba kötöttem. Ezt a horogszárra húztam, majd mozgását egy Hook Stops ütközővel szabályoztam.
Már az első éjszaka sem telt eseménytelenül. Nagyjából hajnali 2 óra körül meg is érkezett az első jelentkező a közelebbi helyről egy 9 kg-os töves személyében. Nagyon örültem a pontynak, mert csak nagy ritkán szoktam ilyen rövid idő alatt kapást jegyezni. A nappali időszak eseménytelenül telt, viszont ahogy eljött az este, egy meglepetés vendég érkezett, méghozzá egy 13 kg-os növényevő torpedó a rákos-kagylós bojlira. Mivel nem szoktam kifejezetten amurra horgászni, ez a személyes rekordomnak számított. Sajnos azonban kép nem készült róla, mert még fotózás előtt kereket oldott.
Reggel egy erőteljes, húzós kapásra ébredtem. Csónakba pattantam és a hal után eredtem. Amikor ellenfelem fölé értem, nem sejtettem, mivel is állok szemben, viszont a negyedórás fárasztás után, a merítés pillanatában döbbentem rá, hogy mekkora ponttyal akadtam össze. Biztos voltam benne, hogy életem eddigi legszebb halával hozott össze a sors. A gyönyörű töves épphogy belefért a merítőmbe. Kifelé jövet a szomszédjaim, Zoltán és Atilla már látták, hogy segítségre lesz szükségem. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor a mérleg nyelve 25 kg-nál állt meg. Akkor és ott úgy éreztem, megtérült az a sok idő és munka, amit a horgászatba fektettem a sok-sok eltelt év folyamán.
De ekkor még nem sejtettem, hogy a kalandos túra tovább folytatódik. Alighogy visszaengedtem a tövest, az addig némán hallgató távoli szerelékemen is kapást jegyeztem. Sajnálatos módon az ismeretlen ellenfelem akadóba menekült, ahonnan csak a szerelékem tudtam kiszabadítani. A péntek este és a szombati nap nem adott pontyot, még egy csippantásom sem volt. Ezt minden bizonnyal a közelgő melegfront hatása okozta. Vasárnap reggel ébresztőt fújt a jelzőm, de hiába mentem rá a halra, az ismét egy akadót talált. A negatív események miatt úgy döntöttem, hogy a púp másik oldalára helyezem át szerelékemet, hátha elkerülhetek egy újabb „leakadást”. Számításom bejött, hisz az ebéd elfogyasztását egy gyönyörű, 10,7 kg-os tükrös szakította félbe, ami elkerülte a rejtélyes akadót.
Rövid időn belül ismét egy kedves hang szakította meg pihenésem. A kontaktust felvéve éreztem, hogy jó hal küzd a horgomon. Szákolás után ez rögtön beigazolódott, 20 kg körülinek saccoltam a megmerített tövest. A mérlegelésnél kiderült, hogy a pikkelyes pontos súlya 20,3 kg. Szinte felfoghatatlan volt, hogy mennyire a kegyeibe fogadott a tó szelleme, és ezt még e sorok írása közben sem sikerült igazából feldolgoznom.
Az utolsó este már némák maradtak a jelzők, így már csak a pakolás és a hihetetlen élmények maradtak számomra. Összességében életem legjobb gyékényesi horgásztúráján vagyok túl, hisz kétszer is 20 kg fölé jutottam, valamint két rekordomat is sikerült megdöntenem.
