Személy szerint nagyon szeretem a nagy bányatavakat, ám ezúttal egy kicsi, néhány hektáros tavacskát deríthettem fel. Mindig nagy izgalommal tölt el, ha olyan vízen horgászhatok, ahol azelőtt senki nem próbálta bojlival becsapni a halakat. Mint később megtudtam, a tulajon és egy-két ismerősén kívül nem is horgásztak még a vízen eddig.
Tavaly áprilisban Dávid barátom vezetett körbe először a tavon. Ő már néhányszor volt kint azelőtt kirándulni, illetve úszóval néhány kisebb pontyot is sikerült fognia. Elmondása szerint többször látott nagytestű halakat mozogni. Első pillantásra megtetszett a kis tó, hiszen viszonylag eldugott helyen van, körbe egybefüggő nádassal, a tó egyik végén erdős, ligetes résszel, néhány vízbe dőlt fával.
Az első alkalommal mindössze 24 órát tudtunk a horgászatnak szentelni, ami főleg egy új helyen, a tó méretének ellenére nagyon kevés időnek bizonyult. Persze nem akartunk semmit vakon, a véletlenre bízni, így nekiláttunk radarral feltérképezni a vizet. Nagyon nagy mederkülönbségeket nem találtunk, a vízmélység javarészt 6-7 méter körül váltakozott kemény kavicsos aljzattal, illetve néhol pár centis iszappal. A part menti részek voltak igazán érdekesek, hiszen mindenhol gyorsan, szakadékszerűen tört le, akadókkal, és némi hínárral tarkítva, így ezeket a részeket kezdtük el horgászni elsőnek.
A viszonylag tiszta víz miatt fluorocarbon zsinórból kötöttük előkéinket. Kezdésnek egy boton mindketten kis pop-up bojlikkal csaliztunk, míg a többi boton 16-os, 20-as süllyedőkkel. Nagy meglepetésünkre az egyik behúzás alkalmával egy narancssárga koi pontyot pillantottunk meg a part menti nádas tövében, de mielőtt jobban szemügyre vehettük volna, gyorsan lebukott a mélybe.
Az idő rövidsége miatt és mivel nem ismertük a halállományt, az etetéssel óvatosan bántunk. Mindössze pár marék tigrismogyoró és néhány szem bojli került a szerelékek köré. Az első kapásra nem is kellett sokat várni. Dávid fehér, rákos ízesítésű pop-uppal csalizott szerelékével menekült az ismeretlen jelentkező. Az akadók miatt úgy döntöttünk, csónakkal a hal fölé megyünk. A közel 15 perces fárasztás végén egy gyönyörű tövest meríthettünk meg. A mérlegen 14 kilót nyomott a pocakos tőponty, mely barátom új egyéni rekordját is jelentette.
Nagyon örültünk a gyorsan jött fogásnak, ám a jelzők ezután sokáig némák maradtak. Sajnos az éjszaka is hal nélkül telt, hajnalban viszont sikerült néhány kisebb pontyot elejtenünk. Már pakolásztunk, mikor újra megszólalt a jelzőm. Néhány perces küzdelem után egy gyönyörű, 7-8 kiló körüli spanyolpikkelyes, hosszúkás pontyot szákolhattam.
Kellemes meglepetést okozott a gyors eredmény és a különleges halak jelenléte, biztos voltam benne, hogy ide még visszatérek.
Május elején úgy gondoltam, újabb próbát teszek, ám ezúttal Dávid nem tudott elkísérni, helyette Roland és Ricsi barátaim csatlakoztak mellém három napra. Kezdésnek ugyanazt a taktikát választottam, mint áprilisban, így kevés maggal és pár szem bojlival kezdtem el etetni és kis csalikkal horgásztam. Így tettek a srácok is. Az első 24 órában sikerült is néhány kisebb pontyot fognunk, de ezzel nem voltunk megelégedve, ezért növeltük a csali méretet 24-esre és kizárólag bojlival etettünk.
Estére hidegfrontot jósolt a meteorológia, így bizakodva vártuk az éjszakát. Az egyik szerelékemet átraktam a túlpart elé, egy bedőlt fa mellé, amelynek ágai egészen 6 méteres mélységig leértek. Ez jó választásnak bizonyult, hiszen 2 órán belül egy hibátlan, 13 kg-os, sötét színű nyurgát sikerült fogni az új helyről.
Éjszaka megérkezett a front is, melynek köszönhetően felélénkült a víz. Reggelig sikerült pár 8 és 12 kiló közötti pontyot fognunk.
Az utolsó 24 órában viszont megszálltak minket a kisebb pontyok, és egyszerűen nem tudtunk szelektálni, akárhogy próbáltuk. Az egyik akadónál viszont többször is láttunk szebb halakat forogni. Gondoltam, körbesétálok és óvatosan körülnézek a bedőlt fánál, ahol a mozgásokat láttuk. Amikor benéztem az egyik kis nyiladékba, alig hittem a szememnek. Ha nem lett volna elég a múltkori narancssárga koi, most három darabot pillantottam meg.
Mikor visszatértem és elmeséltem, mit láttam, egyszer csak egy kapásjelző hangjára lettünk figyelmesek. Ricsi könyvelhetett el újabb kapást, ám a lassú, komótos mozgás ezúttal jobb halat sejtetett. Több halunk is megpróbált a nádjáratokba menekülni, így tett ez a hal is. Szó szerint belőtték magukat a nádszálak közé, valahol kijöttek, majd egy másik helyen újra be, így szép tornamutatvány volt egy-egy hal kiszabadítása. Megküzdöttünk ezért a halért is, és szerencsére mi győztünk, így egy gyönyörű, sötét tövest meríthettünk. A 12 kilós pikkelyes a túra utolsó halának bizonyult, ezáltal egy szép fogással zárhattuk a 3 napot.
A koi pontyok viszont nem hagytak nyugodni. Többször próbálkoztam rövid, 1-2 éjszakás horgászatokkal, melyeken szép halakat sikerült fogni, de a koikat még csak nem is láttam.
Ám augusztus közepén, egy hidegfront előtti fülledt éjszaka végre eljött az idő. Délután éppen frissítettem a csalikat, amikor a sarokban lévő hínármező szélén egy narancsos, vöröses foltra lettem figyelmes, majd ahogy közelebb mentem, egy nagy burványt maga után hagyva eltűnt. Tudtam, hogy újra őt láttam. Nem is volt kérdés, hova helyezzem a szerelékemet. Nagy reményekkel vágtam neki az éjszakának, ezért sokáig kint ültem a botok mellett, a már szinte elviselhetetlen párás meleg miatt úgysem tudtam aludni. 11 óra után nem sokkal egy nagyon furcsa kapásra lettem figyelmes a sarokba elrakott botomon. A swinger szinte kopogott a boton, miközben az orsóról egy centi damil sem fogyott. Nem tudtam másra gondolni, mint hogy a hal egy helyben rázza a fejét és így próbál megszabadulni a horogtól. Nem tétlenkedtem tovább, gyorsan elindultam a hal felé. Ismeretlen ellenfelem többször is beugrott a hínárba, de szerencsémre mindig sikerült kiszabadítani. Fejlámpám fényében egyszer csak egy narancssárga ponty jelent meg a csónak mellett. Nem hittem a szememnek! Végre sikerült az egyiket megfogni! A színes pikkelyes feltette az i-re a pontot, és úgy éreztem, a kellő kitartással sikerült elérni a célt.
Gyönyörű, különleges halakkal ajándékozott meg ez a kis víz. Örülök, hogy vannak még ilyen eldugott helyek, és hogy elsők között vehettem üldözőbe pontyait.
