Ebben a nyári hőségben nehéz olyan horgásztavat találni, ahol akár a 40 °C-os idő ellenére nappal is sikerülhet szép számmal halat fogni. Az ötnapos túra elteltével kijelenthetem, hogy nekem ez most sikerült! Egy számomra teljesen ismeretlen vizet szemeltem ki magamnak, amelyről az Interneten találtam némi információt. A tó honlapján szebbnél szebb pontyokkal, amurokkal és rekordlistás koi pontyokkal is találkozhatunk. A képek láttán elhatároztam, hogy ellátogatok a Zalacsányi-horgásztóra és megpróbálom valamelyik óriást matracra fektetni legalább egy fotó erejéig. Helyet foglalni a tógazdánál lehet, aki sok hasznos tanáccsal látott el a helyfoglalás előtt.
Magunk mögött hagyva a bő kétórás utat végre megérkeztünk a horgásztóhoz. Jól felszerelt, igényes büfé várt minket a parton, ahol mindenki finom ételeket és italokat fogyaszthat kedve szerint. Megvettük a horgászjegyeket, majd a halőr megmutatta az előre lefoglalt helyünket és adott pár jó tanácsot a bójázással és a meghorgászandó területtel kapcsolatban. A helyiek elmondása alapján a duzzasztott víztározó közepén található patakmedret régen kotrógépekkel tisztították meg a bokroktól és sűrű növényzettől. Már izgatottan vártuk a horgászat kezdetét édesapámmal, de előtte a kipakolás és a helykeresés következett.
A bóját kb. 125 méterre helyeztem el a parttól, ahol 4,3 méteres volt a vízmélység. Az etetésre szánt halibut pelletet, bojlit és némi magmixet egy kb. 15 m²-es területen szórtam szét a bója előtt. Az aljzat végig kemény, mondhatni iszapmentes volt. A tó medre hirtelen mélyül, a part előtt 5-6 méterrel már 2 méteres vízzel találkozhatunk. A tavon van lehetőség csónakhasználatra, akár be is hordhatjuk a szerelékeket, de én a dobálós módszert választottam. Ezt a távot spombbal kényelmesen meg tudom etetni, és még horgászni is ideális. Lassan minden a helyére került, így nem volt más hátra, mint a végszerelékek bedobása és várni az első kapásra. A túrára csak SBS csalikkal készültem, mivel ezek a csalik már jól bizonyítottak előző horgászataim során!
Az első kapásig felállítottuk a sátrat és elrendeztünk mindent a horgászhelyünk körül. Szerencsénkre egész nap élvezhettük a fák árnyékát, ami nem másodlagos tényező a nyári kánikulában. A tavon szinte állandóan fújt a szél, ami enyhítette a kibírhatatlan meleget. Már korán reggel, 6 órakor 20-25 °C fölötti hőmérsékletet mértünk.
Nem kellett sokat várni az első kapásra, másfél óra elteltével egy szép kis tükörponty jelentkezett erőteljes, húzós kapással.
A hibátlan, egészséges halak mindegyike remekül küzdött a horgon, a gyönyörű tó és környezete kiváló élőhelyet biztosít számukra. Szebbnél szebb pontyok követték egymást a nap folyamán, amelyek gyors fotózás után hamar visszanyerték szabadságukat.
Késő délután csökkent a kapások száma, de egyáltalán nem aggódtam egy ilyen jó kezdés után. Meglepődtem, hogy ebben a tikkasztó melegben ennyi halat sikerült fognunk. Úgy gondolom, hogy ez leginkább a mély víznek köszönhető, aminek hidegebb rétegeiben előszeretettel tartózkodnak a halak. A korai kelés és az egész napos izgalom, fáradság miatt már este 9 órakor bevonultunk a sátorba aludni. A halak kapókedve azonban nem sokat hagyott minket pihenni az éjszaka során. A félóránként érkező füstülős kapásokra először rohantunk, majd a későbbiekben már nehezebben kászálódtunk ki a sátorból. Érdekes volt, hogy az éjszakai órákban csak pikkelyes pontyot fogtunk.
Elsősorban a halibut pellettel csalizott szerelékre volt kapás, ezért éjjel átcsaliztam a botokat és visszafeküdtünk egy kis időre a sátorba. Körülbelül 20 perc elteltével ismét a kapásjelző „píííííííííííííí” hangjára ébredtem és már ugrottam is ki az ágyból.
Visszaengedés után abban a reményben feküdtem vissza ismét az ágyamba, hogy most talán 20 percnél picivel többet sikerül pihennem. Valóra is vált az álmom, mivel a következő kapásig 28 perc telt el…
Az éjszaka továbbra sem telt nyugalomban, hiszen még öt kisebb pikkelyest sikerült a szákba terelni. Hajnalban ritkult a kapások száma és sikerült pár órát aludnunk. Reggel megetettem a meghorgászandó területet és frissítettem a csalikat is. Muszáj volt kipihennem magam, gondoltam, ha még egy ilyen éjszakának nézek elébe, nehezen fogom bírni a tempót. Délután 1 óra körül finom, maszatolós kapás zavarta meg a csendes pihenőt. Ismét egy gyönyörű tövest sikerült becsapnom és egy fotó erejéig a partra segítenem.
Miután visszaengedtem a halat, már nem sikerült visszaaludnom a hőség miatt. Már említettem, hogy hirtelen mélyül a partszakasz és egész közel már 2 méteres vízzel találkozhatunk. Ezt kihasználva minden nap sikerült lehűtenem magam, ami kellemesebbé és elviselhetőbbé tette a nagy hőséget.
A délután csendesen telt, ezért úgy döntöttem, hogy a pasztás ólommal szerelt végszerelékemre gyúrok egy kis method mixet. Úgy gondoltam, hogy ez a kimondottan koncentrált etetés jobban kapásra bírja majd a halakat. A keverék a következő összetevőkből állt:
- Nitro Method Mix
- High Oil Halibut Pellet
- Attract Betain Carp Pellets - Green Crab ízben
- Premium Spod Juice - Ace Lobworm ízben
- Kukorica
Úgy tűnt, jól döntöttem, hiszen rövidesen enyhe ejtős kapást jelzett a method mixes keverékkel bedobott szerelékem. Szerencsére bevált a technikám, a változtatásnak köszönhetően több szebb példányt is sikerült horogra csalnom. A horog mellé, a hajszálelőkére kis, 10 mm-es halibut pelletet fűztem, amit egy kis lebegő kukorica imitációval könnyítettem ki.
Amellett, hogy a halak rendkívüli erővel és szinte hibátlan külsővel rendelkeztek, számtalan olyan példányt sikerült fognunk, amelyeknek a szája is hibátlan, szép állapotban volt.
Az eseménydús délutánnak köszönhetően hamar eljött az este. Estére kicsit lehűlt a levegő, ismét megetettem a bója előtti területet és készültem a következő éjszakára. Mivel a büfé közelében voltunk, nehéz volt ellenállni az ínycsiklandozó illatoknak. Gyorsan el is fogyasztottunk egy-egy jó nagy hamburgert sült krumplival. Már nem is hiányzott más, mint egy jó kiadós alvás. Az éjszaka folyamán csak egy kapás ébresztett, egy szép, termetes tükrös vette fel a csalit. Mivel a halak iszonyatos erővel küzdenek ezen a tavon, akár egy 5-6 kg-os pontyot is sokszor 10 percig kell fárasztani. Mikor már több mint negyed óra telt el, és még mindig nem láttam a halat, gondoltam, hogy egy szebb példánnyal ajándékozott meg a sors. Többször is letört a mélybe, agresszív kirohanásait alig bírtam visszafogni. Eltelt 20 perc, mire sikerült a halat annyira kifárasztani, hogy be tudtam vezetni a szákba. Ez az! Végre megvan!
Boldogságom határtalan volt, hogy sikerült pár kép erejéig megtartani ezt az erőtől duzzadó tükröst. Amint visszaengedtem, lefeküdtem aludni, mivel nyugodtan mondhatom, hogy én is nagyon elfáradtam. Jólesett kialudni magam és reggel tisztán, kipihenve kelni. Reggel ismét megettem a bója környékét és frissítettem a csalikat.
Reggel úgy döntöttem, hogy a nagy meleg előtt szétnézek a tavon és elsétálok az egyik végébe. A szebbnél szebb helyeket látva már a következő túra helyszínét tervezgettem magamban. Mire visszaértem, apukám éppen fárasztott. A hal a part közelébe érve mutatta meg igazi erejét, hamar visszanyert 15-20 méter zsinórt erős kirohanásaival. Több ilyen kirohanás után sikerült először megpillantani a gyönyörű pikkelyest, majd nem sokkal később sikerült szákba terelni.
Ahogy visszaengedtünk apukám halát, lassú, húzós kapásra lettem figyelmes a bal oldali botomon. Ismét egy jó 15 perces fárasztás következett erős kirohanásokkal és fejrángatásokkal. Végül megadta magát a képen látható szép tőponty:
Egy-egy kapás utána dobócsővel pár szem SBS Soluble C2-es bojlit juttattam az etetésre, hogy ezzel is ott tartsam a halakat. Ez a technika be is vált, mivel a délelőtt és a délután folyamán is rengeteg halat sikerült fognunk. Nem gondoltam volna, hogy ebben a nagy melegben ennyit fogunk, főleg a nappali órákban. Úgy gondolom, kevés hasonló tó van, ami ilyen képességekkel bír! Alig fejeztük be az ebédet, egy füstölős kapásra emelhettem rá és alig tudtam megfékezni a kirohanó halat. Nehezen sikerült megfordítani, de 10 perces erőteljes fárasztás után már a bölcsőben pihent a hal. Gyors fotózás után kíméletesen visszaengedtem, nehogy megártson neki ez a nagy hőség.
Dobócsövezés közben 1-1 pittyegésre lettem figyelmes. Gondoltam, beleúszás… Amikor befejeztem a csövezést, ismét 1-1 pittyegést jelzett a jelzőm, ekkor már láttam a swingeren is, ahogy fel-le mozgott. Azonnal bevágtam, éreztem is az ellenállást, megvan a hal! Egy újabb sikeres fárasztás után már fotózhattuk is. Szinte hihetetlen volt ez az intenzív kapássorozat, ilyet még sehol nem tapasztaltam, hogy rövid időn belül ennyi és ilyen szép halat fogjak.
Ismét gyorsan eltelt egy nap, szokás szerint ismét megetettem a bójám és felkészültem az éjszakára. Mivel ezen az éjszakán nem volt légmozgás, a szúnyogok és egyéb rovarok is aktivizálták magukat. Kénytelenek voltunk bevonulni a sátorba a vérszívók elől, a szabadban sajnos nem lehetett megmaradni. Az éjszaka mindössze két kapás ébresztett, mindkettő okozóját sikerült sikeresen partra segíteni.
A hajnal és a reggel csendesen telt, amit nem is bántam annyira, így sikerült kialudni magunkat. Délelőtt a szokásos procedúra, ismét megszórtam a bójám és frissítettem minden botot. Épp reggeliztünk, amikor ejtős kapást jelzett a kapásjelzőm…
Amint befejeztem a reggelit és belekezdtem a dobócsövezésbe, ismét ejtegette a swingert egy újabb jelentkező. Kisebb ellenállást éreztem a szokásosnál, ezért sejtettem, hogy egy kisebb ponttyal van dolgom. Hamar sikerült a szákba terelni a kicsi, de annál szebb pontyot.
A nap további része sajnos kapástalanul telt. Megállt a víz, nem láttunk sehol halmozgást. A szél is alábbhagyott, csak néha mozgatta át egy-egy gyenge szellő a fülledt, meleg levegőt. Eddig nem volt szükség semmiféle változtatásra csalik tekintetében, működtek a jól bevált kombinációk. Ekkor jött el az a pillanat, hogy arra gondoltam, valamit tennem kell! Elkezdtem dipbe mártani a horogcsalikat, volt, amelyiket a saját ízvilágával, de volt olyan is, amit ellentétes ízzel próbáltam fogósabbá tenni. Például egy szem C2-es bojlit (ami egy hallisztes alapú, tintahal-áfonya ízesítésű bojli) Phaze1-es, édes gyümölcsös-fűszeres dippel vontam be. Úgy gondolom, hogy érdemes ilyen kombinációkkal is próbálkozni, sokszor a kreatív, szokatlan megoldások hozzák meg a várva várt sikert.
Szerencsére be is jött az utóbbi kombináció, a nap hátralevő részében 3 db halat köszönhettem ennek a csalinak. A kora délutáni órákban lassú, komótos kapásra lettem figyelmes fürdőzés közben. Gyorsan kiugrottam a vízből és fel is vettem a kontaktust a hallal. Éreztem, hogy egy jobb hallal van dolgom, mivel a fárasztás ismét több, mint 15 percembe tellett. Párszor visszatört a mélybe és eloldalazott, de végül ismét én nyertem, így sikerült pár szép képet készítenünk róla.
Még két társa követte, akik szintén ezt a csalikombinációt kívánták meg.
Sajnos eltelt még egy nap és ismét este lett. Örültem, hogy ezt a napot is sikeresen zártuk, mivel sikerült ismét pár szebb pontyot becsapni. Amint lement a nap, ismét megerősödött a szél, így szerencsére szúnyogmentes éjszaka állt előttünk.
Az éjjel mindössze két kapásunk volt, sajnos mindkét hal lemaradt. Ismét nyugodtan aludtuk át az éjszakát és frissen kipihenve néztünk egy újabb nap elé.
A reggeli szokásos etetés után délig némák maradtak a jelzők. Ekkor újabb csalikat kezdtem el próbálgatni. Közülük kiemelném azt a kettőt, amelyeknek újabb halakat köszönhetek. Az Eurostar Ready-Made Boilies Pineapple & Banana ízesítésű 16 mm-es és a Soluble-Oldódó Premium Ready-Made Boilies C1-es ízesítésű csalikat használtam Premium pop-uppal kikönnyítve.
Az új csaliknak köszönhetően több amurt is sikerült fogni, ismét bebizonyosodott, hogy érdemes próbálkozni, ha eredményesek szeretnénk lenni.
Több kisebb amurt sikerült fognom, de a nagyok sajnos elkerültek. Délutánra csökkent a kapások száma, de legalább nyugodtan el tudtuk fogyasztani kései ebédünket. Ismét a tóban hűsöltem, amikor a jelzőm hangjára lettem figyelmes. Siettem a botokhoz, amikor láttam, hogy lassú, húzós kapásom van azon a boton, amelyiken a C1-es csalikombináció volt. Amint ráemeltem, a bot karikába hajlott és kénytelen voltam engedni a féken. Nehezen, de sikerült visszafordítani és kivezetni a part közelébe a halat. Közel 20 perces fárasztás után sikerült megpillantani a szép tövest. Izgultam, hogy el nem menjen, mivel úgy gondoltam, ez lesz a túra eddigi legnagyobb hala. Mikor sikerült megszákolni és a bölcsőbe fektetni bebizonyosodott, hogy igazam lett! Boldog voltam nagyon, hogy sikeresen a szákba tereltük és pár fotó erejéig a partra segítettük.
Aznap sajnos nem sikerült több halat fognunk. Estére megérkezett a már régóta beígért vihar előszele. Éjszakára csak fokozódott a szél ereje, néha már viharos erősségűvé vált. Éjjel dörgés és villámlás kíséretében megérkezett az eső.
Egész éjjel szakadt az eső, ami lehűtötte a levegőt. A reggeli órákban sajnos véget ért a horgászatunk. Csepergő esőbben csomagoltunk és pakoltunk az autóba. Délelőtt fél 11-kor az autó hőmérőjére már csak 16 °C-ot mutatott. Biztos vagyok benne, hogy ez a 20 °C-os hőmérsékletváltozás erősen befolyásolhatta a halak kapókedvét.
Elégedetten indultunk el hazafelé, hiszen átlagon felüli eredménnyel zártuk a túrát. Idén szeretnék még egyszer ellátogatni erre a tóra az őszi időszakban, bízom benne, hogy sikerül a tó nagyobb lakóiból ismét egyet-kettőt becsapni.
Írta: Pál Norbert
Fotók: Pál László, Pál Norbert
