Van egy lány, aki néha-néha már tiniként is horgászbotot ragadott a barátaival, majd kifogta élete legemlékezetesebb békáját. Mivel nem az ominózus herceg volt, ezután le is tett a nagy horgászkarrierről. Eltelt 10 év, és úgy hozta a kiszámíthatatlan sors, hogy az Igazi oldalán ismét a halak kergetésére adta a fejét. És az örömpeca szenvedéllyé vált.
Ilyen viccesen indult az én „horgászkarrierem”! Ha már lúd, legyen kövér alapon néhány évvel ezelőtt nem éppen a nők által oly kedvelt finomszerelékes horgászat felé fordultam, hanem a nagyobbacska halak birodalmát próbálom időről időre bevenni. Természetesen nem egyedül, hanem a férjemmel együtt rémisztgetjük a halakat általában bojlis módszerrel vagy éppen aktív pergetéssel.
Speciális eset vagyok. Nem a lelkes kísérő kategóriába tartozom a parton, hanem a kísérletező, önálló nőket képviselem. Készítettem már saját bojlit, határozott véleménnyel vagyok bizonyos termékekről, folyamatosan tesztelem az újdonságokat, találkozhattam a horgászkiállítások során a bojlis horgászok nagyjaival, rendszeresen olvasok hazai és külföldi szaklapokat és természetesen folyamatosan tanulok a páromtól is.
Mára a horgászat az egyik olyan hobbimmá vált, melyet életem végéig űzhetek és a legjobb, hogy azzal, akit igazán szeretek.
Szeretnék megosztani veletek egy emlékezetes hétvégi horgászélményt, amely során mesés környezetben sorra fogtam a 7 kg-os pontyokat. Egy kis ízelítőt adok most abból, hogy egy nő is szerepelhet eredményesen a parton.
Utunk a Vadkan-tóhoz vezetett, a Nógrád megyében található Cserhátsurányba. Budapesttől kb. 80 km-re található a 2-es úton észak (Rád - Acsa - Becske) felé haladva az aprócska település.
Péntek kora délután hátrahagytam az irodát, útközben találkoztam Fecómmal és jó bojlis horgászokhoz híven roskadásig megpakolt autóval elindultunk. Megérkezés, találkozás a tó egyik készséges kezelőjével, majd irány a part. Már tavasszal felderítettük a Vadkan-tavat a tógazda kalauzolásával és eldöntöttük, hogy mindenképpen kipróbáljuk ezt a vizet. Mondhatni, szerelem volt első látásra.
A tóról röviden:
19 hektáros területű vízfelület a Cserhát egyik völgyében fekszik, egy 400 hektáros bekerített vadászterület ölelésében. Nem kell megijedni, éhes farkas és emberhúsra éhező barnamedve nem került az utunkba. A tó állandó friss vízellátásáról egy patak gondoskodik. Körülkerített, igényes hely. Igazi béke és nyugalom szigete távol a város zajától. 10 évig a nagyközönség elől rejtve maradt a tó, csak nem olyan régen nyitotta meg kapuit!
A horgászhely:
A tökéletes horgászhely kiválasztása mindig nagy dilemma. Főleg úgy, ha az ember fia és lánya mást akar. Közös megegyezéssel esett a választás a 3-as stégre. Utólag bebizonyosodott, hogy nem is lőttünk akkora bakot.
Jelen pillanatban 9 hivatalos horgászhely létezik a parton és egy VIP rész is a sporthorgászok rendelkezésére áll, de versenyek alkalmával természetesen kibővül ez a szám. Miért pont ez a hely lett a befutó? Mert innen sekélyebb és mélyebb részek is könnyen elérhetőek, és az amurvadászoknak kedves nádfal is van a közelben. Az már csak bónusz, ha valaki - mint én - éppen pergetni is szeretne, mert egy kis öböl is rendelkezésére áll. Tehát egy nagyon komplex kis horgászhelyet sikerült kiválasztani. A hármas hely a tó túlpartján található, így a gáti szakaszon áthaladva kocsival teljesen a helyünkig behajthattunk.
És mi várt a helyszínen? Rendezett hely, gondozottan kialakított környezet, nyugalom és festői táj. Horgászhelyek kellően nagy távolságra vannak egymástól, így senki sem zavarja horgásztársait. Új stég, csónak, tűzrakó hely, előkészített tűzifa, vécé, murvával felszórt horgászhely várja a lelkes horgászokat. Az utóbbi esőben igen hasznos, mert nem kell a sárban dagonyázni, de ezt nem is kell mondanom a gyakorlott horgászoknak. Változatos társaság vert tanyát a parton. Voltak, akik versenyre készültek, voltak, akik külföldről jöttek, baráti társaságok és családok egyaránt. Aktív horgászként én képviseltem egyedül a nőket.
Felszerelés, etetés, csalizás:
Nálunk a táborállítás mindig másodlagos történet. A meder feltérképezésével, etetéssel kezdünk, majd a botokat élesítjük be, végül a csali kerül vízbe. Szeretem magam kiválasztani a felszerelésem darabjait, de nem vagyok éppen költekező szellemű ezen a téren. Két bottal horgásztam, Az egyik egy FOX Warrior S 3 librás, a másik egy Shimano Alivio 3 librás bot. Orsók terén pedig a szerencse mellém szegődött. Az egyik Pontyshow-n egy Shimano Big Baitrunner Long Cast orsót nyertem a tombolán, így egy nagyon jó minőségű szerkezet került a botra. A másik botomra is ugyanilyen orsót helyeztünk fel (melyet a Haldorádó üzletében vásároltunk egy igen kedvező akcióban). Ezek könnyen kezelhető, strapabíró szerkezetek, melyek még nem vallottak szégyent sem esőben, sem nagy terhelés alatt. Persze én sem így kezdtem. A nagy spórolásra tekintettel első parafanyelű szettemet az egyik üzletlánc ajánlatában vettem meg. Szegény az első nagyobb eső alkalmával szépen kudarcot is vallott. Tehát nem mindig jó, ha az ember annyira a fogához veri a garast. Hölgyeim, engedjék az urakat egy-egy drágább felszerelésbe beruházni, mert ha duplán kell vásárolni, akkor még nagyobb kiadást jelent!
Shimano Technium Tribal 0,30 mm-es főzsinórt, gubancgátló csővel kiegészített 71 g-os pasztaólmot használtam a következő végszerelék-alkatrészekkel: 20 cm-es Fox Cortex 25 lbs bevonatos előkezsinór, Fox Arma Point XSC és SSC 4-es és 6-os méretű mikroszakállas horgok Fox Line Alignerrel kiegészítve. Tudni kell, hogy a horogelőkéket általában közös programként ketten kötözgetjük meg előre Fecómmal. Így a szerelékek készítésében sem vagyok annyira elveszett, de nagyon sok tanulnivalóm van még.
Nem vagyok a túlzott etetés híve. Így most sem estem túlzásba. 1 kg SBS F-Code Groundbait etetőanyag, kb. 30 dkg magmix (spéci, házi készítésű), 30 dkg Multimix pellet és 1 liter Flumino Groundbait mixer Undercover ízesítésben. Jól összekevertem és pasztaólomra tapasztottam. Ahogy látjátok, ha bojlizás, akkor én általában az SBS termékei mellett teszem le a voksomat, ám örömmel kísérletezem más gyártók termékeivel is. Az újdonságokra mindig lecsapok, de sokszor a jól bevált csalikkal játszom. Jól bevált, sikert hozó csalizási módszerem a következő volt: hajnalban 1 db 30-as M2-es wafter (picit megfaragva) M2-es dipbe áztatva, az éjjel dupla halibut pellet, nappal pedig dupla 20-as Ace LobWorm hóember. Minden bedobásomat kb. 10 szem, dobócsővel bejuttatott bojli követte. Horgásztársam más taktikával, de hasonlóan eredményesen kergette a halakat.
A fogások:
Panaszra semmi okunk nem lehetett. Maximum csak azért, mert nem tudtuk lehunyni a szemünket a sok kapás miatt. Dupla kapások számtalan alkalommal jelentkeztek, de hármas fogásban is volt részünk. Az első 24 órát 104,5 kg hallal zártuk. Az átlagsúly 5,6 kg-ra jött ki, ami igen szép eredmény. A kisebb halakat folyamatosan lehalásszák a tóból, így egészséges, termetes példányok kerülhetnek horogra. A legtöbb halunk 7 kg körül mozgott. Egyéni rekordom is megdőlt egy gyönyörű, 7,6 kg-os tükörponttyal. Nekünk csak pontyot sikerült fogni, de a nádas közelében igen intenzív amurmozgás volt tapasztalható, és csukákra is fel lehetett figyelni. A sok fárasztástól gyönyörű, tenyérnyi kék folt éktelenkedett a combomon, de erre tippként írom, hogy gyors megoldás az Árnika krém. Valóban hatásos!
„Recept(t)túra”:
Többek között Jeszy írásait olvasom örömmel itt a Haldorádó portálon. Mivel amatőr szinten van némi közöm a gasztronómiához is, úgy döntöttem, hogy megosztok egy receptet veletek. Tárcsa, tűzifa, némi hús és zöldség kellett az éhség csillapítására. Minden túra előtt alaposan tájékozódom a főzési lehetőségekről. Hol bogrács, hol elektromos grill, hol pedig tárcsa adja az eszközt a főzéshez. Ahogyan én fogalmazok, földön, vízen, levegőben hitelesítve vagyok. De nem borzolom tovább a kedélyeket - íme, az én receptem:
Pácolt vaddisznó parázsburgonyával és cukkinivel
Hozzávalók 2 személyre:
- 50 dkg vaddisznóhús (comb vagy olyan része, ami nem túl száraz)
- 25 dkg sertészsír
- 1 ek. só
- 1 ek. bors
- 4 db babérlevél vagy 2 tk. őrölt babérlevél
- 6 szem borókabogyó
- 1 dl áfonyaecet
- köretként 0,5 kg előre megfőzött parázsburgonya és 25 dkg cukkini sózva
Mindig napokkal a horgásztúrák előtt bevásárolok és húsokat pácolok. Persze túlélésként májkrém, zöldség és kenyér is van a pakkban, de mindig felkészülök valami ínyenc elemózsiával is.
Ez a fogás roppant könnyen elkészíthető. Veszek egy nagy zacskót, a fűszereket beleszórom és az áfonyaecetet (ami puhítja a húst) hozzáöntöm. Majd a szeleteket szépen az előbbiekhez adom és lezárom a tasakot. Jól átmasszírozom a húsokat, majd minimum 1 éjszakát állni hagyom, aztán már mehet is a fagyasztóba. Sütéskor arra kell figyelni, hogy amikor tüzet rakunk a tárcsa alá, hagyjuk a hasábokat kicsit leégni. Kis láng és izzó parázs felett tegyük fel a finom falatokat lassan pirulni, hogy ne kelljen „száraz cipőtalpat” falatozni. Én a parázsburgonyát még otthon előfőztem egy kicsit sima vízben, majd lecsepegtetve elraktam az útravalók közé. Itt már csak annyi dolgom van, hogy egy kicsit intenzívebb tűzön gyorsan megsütöm és sózom az apró zöldségeket. A cukkinit pedig vastagabb szeletekre vágom, megsózom egy kicsit és máris mehet a tárcsára.
A kiadós lakoma után - így, mondandóm végén - összegzem a túránkat és a horgászathoz fűződő viszonyomat. A Vadkan-tavat csak ajánlani tudom minden sporthorgásznak. Csodálatos környezetben, halban gazdag tóban és számtalan emlékezetes pillanatban lehet része az idelátogatóknak. Külön kiemelném, hogy ilyen segítőkész, kedves tógazdával és kezelővel ritkán találkozik az ember. Egy igen makacs fogfájás rondított a hétvége programjába, de még orvos keresésben és gyógyszerben is segítettek nekem. Emellett a sütőhelynél a fa összevágva várt bennünket. Továbbá naponta kétszer-háromszor eljöttek a stéghez, megkérdezték, hogy minden rendben van-e és valamiben segíthetnek-e. Csillagos ötösre vizsgázott a hely számomra. Ősszel biztosan ismét visszalátogatunk.
Soha nem felejtem el az első horgászatunkat. Éppen egy nagynak nem mondható keszeget fogtam ki a vízből, amikor egy 5 éves kisfiú odarohant hozzám az apukájával. Megnézte és megsimogatta a halat, majd gyorsan megeredt a nyelve. Szomorúan mondta, hogy az anyukája soha nem kíséri el őket a partra és horgászni sem szokott. A szívem szakadt meg.
Tudom, mert a saját bőrömön tapasztalom nap mint nap, hogy számtalan előítélettel kell megküzdenünk nekünk, nőknek a horgászat terén a parton és az üzletekben egyaránt, de ezeket meg kell próbálni kellő humorral kezelni. Természetesen elengedhetetlen ehhez egy türelmes társ is, akinek feltehetjük a legbugyutábbnak tűnő kérdéseinket, akinek felvethetjük ötleteinket és aki támogat bennünket éppen a legnagyobb halunk kifogása közepette is. Nekem ebben nagy szerencsém van, ezért az urakat arra kérném, hogy támogassák maximálisan oldalbordáikat, a hölgyeket pedig arra, hogy tartsanak olykor-olykor a fiúkkal. Ki tudja? Talán mi fogjuk ki majd a tó rekordhalát, és akkor már legyen nő vagy férfi, mind elismeréssel fog horgásztudásunk előtt tisztelegni.
Tóth-Nacsa Ágnes - TNA
A fotók, ábrák forrása: Tóth Ferenc és Tóth-Nacsa Ágnes
