„Ez a sportág a szerelmünk, a szerelemért pedig áldozunk.” Egy 36 órás nagy kaland sok előkészülettel, lemondással, de megtérülő áldozattal is jár. Pontyozni csodálatos, de ismerni, tisztelni kell a halat! Óriási kihívással és izgalmakkal teli hétvége elé néztünk…
Ohat. Halastó a puszta mélyén. Amikor kb. másfél évvel ezelőtt először megálltam a tó partján, tudtam, jó helyen járok. Megtaláltam álmaim tavát. Ideális hely pontyozásra, sőt a pontyozók Kánaánja. Gyönyörű környezet 27 ha területen, stégek, parti horgászhelyek egymástól kellő távolságokra kialakítva. Néztem a vizet, mely akkor gyönyörűen, simán terült el előttem. Próbáltam elképzelni, mit rejt a mélység. Akkor még csak reméltem, hogy én is bekerülhetek azon horgászok sorába, akik kapitális fogásokkal büszkélkedhetnek.
Tehát kis csapatunk, a Blade Carp Team az év utolsó nagyobb kalandjára készült. A Blade Carp Team 2011. őszén alakult, helyi amatőr, de lelkes horgászokból: Murvai Attila, Nagy Gábor, Murvai Gergő, Varga Géza. 2012 tavaszán egy rendkívül izgalmas és színvonalas versenyt rendeztünk Mezőparton, mely nagyon jó hangulatban telt és szép eredményekkel zárult.
Az ohati horgásztóra pedig azóta is rendszeresen visszajárunk. Mivel sikerült a tavat, annak adottságait kiismernünk, most a nagy kaland előtt horgászhelyünket már gondosan, előre megfontolt szándékkal választottuk ki. A hétvége előtt két nappal már olyan izgatottak voltunk, hogy szinte aludni sem tudtunk. Lázasan készülődtünk, tervezgettünk, a bojlis csalizás rengeteg variálási lehetőségeit vettük számba. Végül az összeszokott kis csapatnak sikerült közös nevezőre jutni: egyféle etetőanyagot gyúrunk (magvas és piros pontyos keveréket ), ami többször bejött már. Ezt kétféle bojlival egészítjük ki, egy erősen fűszeressel, a nyár éjszakákra jellemzően, illetve egy édes gyümölcsössel, ami inkább az ősznek megfelelő.
S eljött az indulás napja. Október 20-án hajnal öt óra tájban már az autóban zsúfolódtunk. Hat órára érkeztünk meg. A tógazdával való beszélgetés, engedélyek ellenőrzése után indultunk helyünkre, az előre lefoglalt 5-ös stégre. Rengeteg holmit, felszerelést hoztunk magunkkal, de szervezetten hamar a helyére került minden. Megkezdtük a botok és rod-podok összeállítását. Az időjárás egyelőre nem kedvezett nekünk, mert a hatalmas ködben támpont nélkül nem tudtuk megkezdeni az etetést és a markerozást. De a korábbi tapasztalatok alapján tudtuk, hogy kb. 100-110 m-en kell próbálkoznunk. Gabi barátom a stég bal oldalán vert tanyát, Gergő fiam és én a jobb oldalon állítottuk fel rod-pojainkat. Én, türelmetlen ember lévén, nem bírtam kivárni a köd felszállását, ezért különböző csalikkal azonnal bedobtam szerelékeinket. Gabi viszont kivárt. Nem sokkal a bedobás után egyik középső botunk kapásjelzője nagy hanggal törte meg a reggeli köd és feszült várakozás csendjét. Gergő szaladt, akasztott, de sajnos csak pár métert tudott fárasztani, mert a hal leakadt. Nem csüggedtünk el, mert ez jó jele annak, hogy itt vannak ponty barátaink. Nagy örömünkre nyolc óra körül kibújt a nap a felhők mögül, felszállt a köd, a tó egész területe napfényben úszott. Most már biztonsággal be tudtuk juttatni a bójákat, majd fejenként hatvan gombóc etetőanyagot parittyáztunk be. Mindezen erőfeszítésünk ellenére semmi eredmény nem volt egészen délutánig. Késő délután újabb nagy mennyiségű etetőanyagot csöveztünk be, aminek viszont hamar eredménye lett. A gyönyörű naplemente csendjébe belehasított a kapásjelző erőteljes, rég várt hangja. Ez volt a nap második kapása. A húsz-huszonöt perces fárasztás eredménye egy gyönyörű, 14,25 kg-os tükörponty. Gergő büszkén tartotta kezében eddigi legnagyobb fogását.
Az éjszaka folyamán Gabinak még két tőpontyot sikerült szákba terelnie, mindkettő 10 kg feletti volt.
Hajnal két óra tájékán újból tejszerű köd borította el a tó egész területét, így mi is lehajtottuk fejünket egy kis pihenőre. Másnap reggel, a köd távozása után az előző napi forgatókönyv szerint etetéssel, csövezéssel kezdtünk. Én akkor már huszonnégy órája semmit nem fogtam, de az etetésnek végre számomra is lett eredménye. Egy 12 kg-os tükörpontyot szákoltam alig húsz perces fárasztás után.
Később a tükörsima víztükröt felborzolta a délelőtti szél, mely felénk terelte a halakat. Folyamatos kapásözön indult meg, felváltva fárasztottunk, szákoltunk. Gergőnek akadt egy 6 kg-os és egy 10 kg-os tükörponty, Gabinak szintén egy 10 kg-os és egy 8 kg-os, nekem még három kisebb pontyocska. A csodálatosan szép, napsütéses őszi időben Gabinak még megadatott, hogy egy 14 kg körüli amurt is szákolhatott, melyet dupla 20-as fűszeres jellegű bojlival fogott.
A 36 óra alatt tizenegy darab szép pontyot, egy amurt és négy halvesztést könyvelhettünk el. A tógazda gratulált az eredményeinkhez, mert azon a hétvégén a telt ház ellenére csak két kisebb amurt fogtak a tavon, mi viszont tizenkét hallal dicsekedhettünk. Hazafelé mindenki a kifárasztott halairól beszélt, de Gergő volt a legbüszkébb és legboldogabb a naplementében fogott 14,25 kg-os pontyára, amely 36 órás nagy kalandunk legnagyobb hala volt.
Már most a következő szezonról ábrándozom, arról, vajon milyen halak várnak még rám és barátaimra. Szeretnénk új helyeket kipróbálni, de a régiekhez, főleg Ohathoz örökre hűek maradunk. Remélem a következő év is hasonló, vagy még jobb eredményeket hoz a mi kis csapatunknak.
