Már javában benne jártunk a márciusban, mikor az időjárás még mindig elég zord, télies arcát mutatta. Ennek ellenére megállíthatatlan voltam. Egy kis fejtörés után számomra nem volt kérdés, ideje szervezni az év első túráját. Minden évben a Balatonon kezdem a szezont, így ezt a „hagyományt” idén sem szándékoztam megtörni. Reményteli várakozás és hosszas készülődés után végül neki vágtam a még alig 4 fokos magyar tengernek.
A körülmények abszolút nem voltak ideálisak. Hideg, szinte még téli időjárás és masszív mínuszok jellemezték a mindennapokat. Napközben is alig emelkedett fagypont fölé a hőmérséklet. Ezeket a nehézségetek tetőzte még a tomboló világjárvány. Az érvényben lévő szigorítások értelmében szinte nem is horgászhattam volna éjszaka. A szigorú szabályzat alól egy apró kibúvó volt, ami nem más, mint a vízparti ingatlan és a magántulajdonban lévő stég. Így volt lehetőségem horgászatra megszakítás nélkül.
Már az első nap elég nehezen indult, kipakolást követően még hosszú órákig szóba sem jöhetett a helykeresés. Ugyan márciusban még nincsen viharjelzés a Balaton területén, de józan ésszel és kis rutinnal könnyen meg lehet ítélni, hogy mi az az időjárás, amiben már nem érdemes vízre menni.
Kényelmesen összekészítettem mindent, majd az esti szélmentes órákat kihasználva gyorsan bevittem a végszerelékeket. Élve a behúzós horgászrend adta lehetőségekkel, csónak segítségével húztam be a végszerelékeket a megengedett maximum távolságra.
Két bóját helyeztem el, az egyiket 330, a másikat pedig 350 méteren. A parthoz közelebb esőt Fűszeres Vörös Máj bojlival etettem és horgásztam, míg a másikat kizárólag a Big Fish változattal. Nem etettem sokat, sőt. Ilyenkor a kevesebb gyakran több. A víz hőmérséklete, mint említettem, nem volt több 4 foknál. Ilyen hideg vízben jó esetben is csak néhány falatot csíp fel a ponty, mert egyszerűen nincs még többre szüksége. Túletetni a helyet és a halakat minden esetben öngól, pláne ilyen körülmények között.
Egy szem 24 mm-es csalikkal húztam be, remélve a legjobbakat. Nagy meglepetésemre már az első reggel sikerült egy szép, 7 kiló körüli pontyot fognom. Ezzel az év első balatoni pontyát ki is pipáltam, jöhettek a nagytesók. Nagy reményekkel húztam vissza és bíztam a folytatásban.
A túra második és harmadik napján szinte ugyanaz volt a forgatókönyv. A botok a késő délutáni órákban elsültek, visszahúzni viszont már nem tudtam az estére viharossá fokozódó szél miatt. A halak ugyan nem volt nagyok, de legalább sorra érkeztek a kapások. Ilyenkor minden halnak örül az ember, főleg a hosszú téli pihenő után.
Érdekes tapasztalat, hogy a kapások zöme a fényváltásban és a sötétedést követő órákban érkezett. A hideg vízben még nagyon óvatosan táplálkoztak a halak. A negyedik nap környékén már az is körvonalazódott, hogy a fűszeres ízvilággal fogtam a pontyok döntő többségét, szelektálni viszont a Big Fish bojlival tudtam hatékonyan. Ez utóbbival sikerült megfognom a túra első 10 kiló feletti halát a horgászat negyedik reggelén. Nagyon örültem neki, márciusban, 4 fokos vízből már magában ez is nagyszerű eredmény lett volna, de még tartogatott meglepetéseket számomra a Balaton.
A kapássorozat két igazán egyedi tükörponttyal folytatódott. Az első egy pocakos, igazi balatoni tükrös volt, bőven 13 kiló felett. Az időközben újfent viharossá fokozódó szél miatt kénytelen voltam partról fárasztani, ami nem volt egy egyszerű mutatvány.
A következő hal lassú, ejtős kapással jelentkezett a távolabbra bevitt, Big Fish bojlival csalizott szerelékemre. Szintén egy kimerítő parti fárasztás vette kezdetét. Bő 20 perc után pillantottam meg először a nyurga formájú tükröst. A tiszta vízben nagyon jól kivehető volt, hogy ismét egy szép hallal van dolgom. Gyorsan megadta magát a stég előtt. Nem is csoda, ilyen hideg vízben. Engedelmesen csúszott a merítőmbe.
Kiemeltem a halat a bölcsőbe, majd egyből le is mértem a súlyát. Itt bizony már 15-tel kezdődött a mérleg által mutatott szám. Nagyon elégedett voltam. Titkon bíztam egy ilyen halban, és lám, végül sikerült. Néhány fotó után már búcsút is vettünk egymástól.
Reggeli közben böngésztem az időjárás-előrejelzést, ami sajnos sok jóval nem kecsegtetett. Viharos északi szelet és további lehűlést jósoltak a horgászat utolsó napjaira.
Az időjárás-változás rövid időn belül be is következett. Innentől igencsak lelassultak az események. Esélytelen volt vízre menni, nem érte meg kockáztatni. Frusztráló helyzet, de nincs mit tenni ilyenkor. El kell fogadni, hogy az időjárásnak vagyunk kiszolgáltatva, bármennyire is nehéz.
Kiesett két teljes nap a horgászatból. Pihentem egy jót, majd az utolsó napra összeszedtem magamat, és mikor gyengülni látszott a szél, egyből visszavittem a szerelékeket.
Azonban hiába minden, két teljes nap kiesett az etetésből és a vízhőmérséklet is már csak épphogy a 3 fokot súrolta. Megúsztam kapástalanul az utolsó napot.
Délelőtt kényelmesen nekiálltam pakolni, majd mikor már szinte nem is számítottam rá, a semmiből érkezett egy búcsúkapás. Gyönyörű, 13 kiló körüli töves volt a tettes. Remek végszó volt, kárpótolt az utolsó két nap fáradalmaiért.
Elégedetten pakoltam ki a kocsiba a holmikat. Az ideálistól nagyon messze voltak a körülmények, ennek ellenére egy sikeres túrát zártam számos szép hallal. A taktika és a csalik is nagyon jól működtek most is, a hideg víz ellenére.
E nagyszerű szezonkezdés után nem telt el sok idő, és újra a Balatonra látogattam, ezúttal Rokolya Péter barátommal és csapattársammal kiegészülve. Annyit elárulok, hogy egy nagyon eredményes túrát zártunk rengeteg szép hallal. Nekem sikerült új egyéni balatoni rekordot döntenem, ami egyben az idei első hitelesített 20 kilogramm feletti ponty volt a magyar tengeren…
Természetesen a kamera is forgott minden fontos pillanatot megörökítve, na de erről a horgászatról majd egy későbbi írásban és film formájában részletesen beszámolunk.
Írta: Szoják Benedek
Képek: Kiss Levente
