Kik azok a bojlis horgászok? - kérdeztem magamban, miközben fél füllel belehallgattam két horgász beszélgetésébe. Arról volt szó, hogy mennyi halat fogtak, s milyen méretekben. Ekkor még hidegen hagyott a dolog, gyorsan el is felejtettem a hallottakat, de azért mélyen eltemetve, ott bujkált bennem egy gondolat. Eljön még az én időm, egyszer majd szerencsét próbálok a bojlis horgászat terén!
Mivel ezekben az időkben még ifjúsági horgász voltam, egy méretes ponty megfogása is hatalmas örömet jelentett. Beszereztem a különlegesebbnél különlegesebb etetőanyagokat, etetőkosarakat, s az egyéb kellékeket, persze sok mindent feleslegesen. Minden egyes nap, amikor eljutottam az édesapámmal horgászni, tanultam valami újat, hiszen a tapasztaltabb horgászok önzetlenek voltak, szívesen válaszoltak minden kérdésemre. Aztán egy nyári napon, nagybátyám invitálására, aki már akkoriban is nagyon tájékozott volt, elmentünk a Lőrinci-tározóra. Ott mutatott be egy bojlis horgásznak, és igazából itt találkoztam először a bojlizással. Hallgattam az élménybeszámolókat, és szinte azonnal megfogott a dolog: "Rengeteg kapás, kapitális méretű halak!" Nagybátyám segített mindenben, s kezembe adta a Lőrinci-tározón lévő stégjének kulcsát.
- Tessék, etess pár napon keresztül, menj le horgászni, s fogj szép halakat!
Elmagyarázta számomra érthetően, mit és hogyan kell végrehajtanom ahhoz, hogy sikeres horgászatom legyen. Megtörtént az etetés, s következett a várva várt hétvége. A nap folyamán egyetlenegy kapásunk sem volt, s édesapám meg is jegyezte, hogy ehhez még bizony sokat kell tanulni, nem megy ez egyről a kettőre. Én mégis bíztam a sikerben. Az éjszaka a szememet egy percre sem hunytam le, fáztam, remegtem a hidegtől, mégis hajtott a vágy, hogy én is egy hatalmas halat fogjak. Aztán hajnali két órakor megszólalt a kapásjelzőm, miközben a hal folyamatosan húzta le az orsóról a zsinórt. Az álmodozásomból visszatértem a valóságba, és bevágtam. Negyedórás fárasztást követően szákoltuk meg a halat. A fárasztás részleteire már nem nagyon emlékszem, mert annyira önkívületi állapotba kerültem, hogy még a mérlegelés közben is remegtem. Végül a mutató 7,50 kg-nál állt meg. Büszke voltam magunkra, s ekkor végleg eldöntöttem, kizárólag pontyhorgászatot fogok folytatni, bojlis módszerrel. Szerettem volna újból, s újból átélni ezt az érzést. Ezt követően, egy éven keresztül, egy bojlis horgásztól vásárolt, házi készítésű bojlival horgásztam. Sok szép halat fogtam, de az igazán nagy fogás, a 10 kg fölötti hal még váratott magára. Miután elhasználtuk a vásárolt bojlit, felmerült bennünk a gondolat, miért nem készítjük el a bojlinkat saját magunk? A gondolatot tett követte, és beszereztem egy bojlis videofilmet, amelyen a látott receptek megfelelő alapot biztosítottak. A kb. 20 összetevőből sikerült nagyjából a felét beszerezni, amiből végre nekiláttunk életünk első bojlikészítésének. Az előző nap vásárolt 21 mm-es miniroller volt minden segédeszközünk. Nagyon nehezen állt össze az anyag, de végül elkészült az első bojlink, 5 kg-os mennyiségben. A megerőltető, majd 10 órás munka után büszkén vettük szemügyre a „csodacsalit”.
Egy hét után ki is próbáltuk, ami sajnos kudarcba fulladt. Előetetés után, kettő napot horgásztam, amit sikeresen megúsztam kapás nélkül. Ekkor elbizonytalanodtam, s kedvetlen lettem a sikertelenség miatt. Titokban küzdelmes fárasztásokról, hatalmas halakról álmodtam. Nem bírtam tovább, valamit tennem kellett. Egy szerdai napon elkerültem az iskolát, s kimentem a tópartra. Reggel 6 körül értem ki, s 10 óráig egy kapásom sem volt. Nem kívánom senkinek azt az érzést, mely akkor eluralkodott rajtam, már nem bíztam semmiben. Ennek ellenére 10 óra után pár perccel megszólalt a kapásjelzőm, s a fárasztás után egy csodálatos, 7 kg-os tőpontyot szákoltam meg. Ezt pár perccel később egy 9,40 kg-os, majd egy 10,50-kg-os tőponty követett.
Boldogságom határtalan volt. Mindenki csodálva nézte, amit műveltem a szűk fél óra alatt, s már odáig jutottunk, hogy bojlit szerettek volna vásárolni tőlem.
- Igen! Működik a saját bojlim! Megvan a várva várt siker, amit már senki nem vehet el tőlem. - gondoltam magamban.
A következő dolog, amit ezek után célként kitűztem, egy igazán fogós bojli elkészítése volt. Megismerkedtem a boltokban található termékekkel, s információt szereztem szinte mindenről, ami a bojlizással kapcsolatos. Majd jött a 2001-es év, a Palotási bojlis versennyel együtt. Részt vettem a versenyen, s nagyon megtetszett a rengeteg, bojlis horgásszal való beszélgetés, tapasztalatcsere, és a barátságok kialakulása. Ebben az évben már számos kapitális fogásnak örülhettem, s folyamatosan finomítottam az addig megszerzett ismereteimen.
A 2002-es Palotás Kupán már komoly eredményt értünk el! Az egy hét elteltével a második helynek örülhettünk, büszkén emelve a magasba, a számunkra első helyet jelentő serleget! A következő, 2003-as évben a harmadik helyet szereztük meg. Ezzel nem csak önmagunknak bizonyítottunk, hanem a kétkedőknek is, hogy nem a véletlen műve volt az előző évi második helyezés. A 2004-es évben immár a HALDORÁDÓ TEAM tagjaként vehettük fel a versenyt, a többi bojlis csapattal szemben. Az ekkor elért tizedik helyezésnek ugyanúgy tudtam örülni, mint az előző évek dobogós eredményeinek.
Most itt tartunk, 2005-öt írunk. Számomra nem változott semmi, ugyanúgy szeretnék újabb tapasztalatokkal gazdagodni, mint az előző években, hiszen mint minden, a horgászat is folyamatosan változik, mindig tartogat meglepetéseket. Egyetlen mondat van, amit sohasem felejtek el és nap, mint nap eszembe jut: "Fogd meg, és engedd vissza!"
Egy mondat, amelyben benne foglaltatik az egész bojlis módszer lényege, mentalitása: „A halak védelme, ápolása, a kíméletes bánásmód!”
Szeretném, ha minél többen megismerkednének a bojlis horgászat kultúrájával, alapjaival, amelyet a későbbiek folyamán megpróbálok majd a tapasztalataim alapján folyamatosan bővíteni. Írásaimban a felszereléstől kezdve, a bojlikészítésen át, a különböző végszerelékekig, felkínálási módokig mindent szeretnék alaposan megvizsgálni, és megosztani Önökkel. Ezen kívül szeretném a bojlis túráimon szerzett tapasztalatokat is átadni Önöknek, hogy minél előbb átélhessék egy kapitális méretű ponty kifárasztását, és visszaengedését élőhelyébe, a vízbe.
Bemutatkozásomat édesapám kedvenc mondatával zárnám:
” Minden egyes horgászat, egy nap az életednek!”
