Tapasztalataim alapján a forró nyár nem éppen ideális pontyos időszak. Azonban ha az időjárásban némi változás áll be, akkor megnő annak az esélye, hogy ne csak „leégéssel” zárjuk az értékes napokat…
Jó néhány szezonnak kellett ahhoz eltelnie, hogy rájöjjek, nem sok értelme van a tűző napon aszalódni. Nyilván az emberek többsége, mint ahogy én is, akkor megy horgászni, amikor éppen ideje van rá. Ennek ellenére egyre gyakrabban hagyom ki a kánikulai időszakokat. Ám ha némi enyhülést jelez a meteorológia, és éppen jó az időzítés is ehhez, szedelőzködöm, mert menni kell!
A hétvégére hidegfront érkezését jósolták, amelyet esővel és viharos északnyugati széllel párosítottak. Sajnálatos módon munkahelyi elfoglaltságaim miatt csak egy 24 órás horgászatra volt lehetőségem, de ez egyáltalán nem tántorított el célomtól. Az indulás előtti napokban sokat törtem a fejem, hogy hová is menjek, majd hirtelen eszembe jutott az S2-es tó Várpalotán. Kora tavasszal jártam itt utoljára, így itt volt az ideje egy kis „nosztalgiának”. A weblapon elérhető foglaltsági táblázat alapján volt még néhány szabad placc a tavon. Elsősorban a déli oldalra koncentráltam, mivel az időjárás-előrejelzés szerint a szél szemből érkezik.
Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, péntek éjjel meg is érkezett a front. Sajnos túl korán örültem a változásnak, mert szombat kora délután, miután munkahelyi elfoglaltságomat letudtam, a hirtelen jött front elvonult. Ismét kánikulában volt részem. Átkoztam is a meteorológusokat rendesen, de már nem volt mit tennem, elindultam. Alig 1 órányi autózás után értem célhoz. Árpi, a készséges halőr számomra a finomszerelékes helyet javasolta. Elmondása alapján nemrégiben szép pontyokat fogott a fent említett helyről. Mivel hallgattam a jó szóra, itt vertem tábort. Se közel, se távol egy lélek nem tartózkodott az öbölben.
Jó kilátások elé néztem, főleg hogy pakoláskor néhány pontymozgást is megfigyeltem, habár a meleg egy kissé aggasztott. A 24 órás horgászatra kizárólag egyféle csalival készültem, méghozzá a Live System bojlival. Megvallom őszintén, ezzel nem nagyon horgásztam még nyári időszakban, inkább ősztől tavaszig favorizálom. Éppen ezért végre itt volt az ideje, hogy az édes-krémes ízvilág a nyári melegben is bizonyítson.
Mielőtt még beetettem volna az „élő rendszerrel”, egy kis tuningoláson esett át. A kiváló minőségű, színtiszta pörkölt földimogyoró kivonatot némi tóvízben feloldva készítettem el a csalikhoz szükséges „locsoló folyadékot”. Mire mindent elrendeztem magam körül, a néhány kiló bojli alaposan magába szívta a csábító mogyorós „löttyöt”.
Az etetést dobócső segítségével oldottam meg. A szemben lévő nádfaltól 15-20 méterre „repültek” a golyók. Szándékosan nem akartam közvetlenül a nádas elé etetni, mivel ott a víz már nagyon sekély, a meder pedig torzsás. Az egyik szerelékemre egy szem, süllyedő, míg a másikra egy Hinged-Stiff előkén felkínált, fehér színű, szintén Live System pop-up került.
Meglepő módon az első kapásra alig 1 órát kellett várnom. A lebegő bojlis előkén gyenge ejtéssel jelentkezett az ismeretlen vendég, azonban sajnos nem sikerült megakasztanom. Elég „amurgyanús” volt a kapás, de az is könnyen elképzelhető, hogy egy kisebb fehérhal támadhatta meg a csalit.
A naplemente hamar eljött és vele együtt a szúnyoginvázió is. A vérszívók elől jobbnak láttam behúzódni a „kuckómba” Alighogy letettem a fejem, zsinórfüstölős kapás ugrasztott ki. A viszonylag rövid ideig tartó fárasztás eredményeképpen egy hosszúkás tőpontyot meríthettem. A sötétben érkező öböllakó egy gyors fotó után már mehetett is vissza oda, ahonnan érkezett.
Az éjszaka további része csendesen telt, nem ébresztettek fel a pontyok. Közvetlenül napfelkelte után frissítettem szerelékeimet, majd újfent megszórtam pályát egy adag bojlival. 7 óra után hirtelen, szinte a semmiből megélénkült a hűvös északnyugati szél, majd alig egy órán belül szinte viharossá fokozódott. Ismét betört egy hidegfront.
A pontyok egyszer csak beindultak. Alig néhány órán belül három szépség kívánta meg a csalikat. Ebből kettő érkezett a süllyedő bojlira, egy pedig a pop-upra. Sajnos a legnagyobbat nem tudtam megörökíteni, de az élmény így is bőven kárpótolt.
A későbbiek folyamán a szél olyannyira megerősödött, hogy a dobócsövezést nem tudtam kivitelezni. A további etetés így sajnos elmaradt. Ez végleg megpecsételte a hátralévő órákat, mert napnyugtáig több kapásom nem volt. A négy hallal zárt 24 órás horgászat véget ért. S2 – hamarosan találkozunk!
Írta: Pataki Gergely
