A bő egy héttel ezelőtt készített bojlit még viszonylag friss állapotban szerettem volna kipróbálni, azonban elfoglaltságom miatt nehezen tudtam volna időt szakítani rá. A hét közepe aztán úgy alakult, hogy szabaddá tudtam tenni magam, ezért a Palotási horgásztó felé vettem az irányt. Megérkezésemkor napsütéses tavaszi idő fogadott, de ez néhány órával később gyökeresen megváltozott…
A délelőtti órákban érkeztem a tóhoz, barátnőm társaságában. Horgászbarátaim invitálása a néhány napos túrára sajnos nem sikerült, mert az időjárás-előrejelzés vészjósló adatokat közölt, ezért sorra azt a választ kaptam, hogy halasszuk el a túrát. A napsütéses idő láttán mosolyogtam egyet, hogy az időjárás-jelentő szakemberek tévedtek. A tavat körbejártuk, de szinte alig találtunk horgászokat.
Ezt nem is igazán értettem, de szerencsére sikerült egy régi ismerőssel összefutnom. A gyors felvilágosítást követően, miszerint „nem megy a hal”, és hogy hatalmas vihar közeledik, azonnal kipakoltunk. Tulajdonképpen ahol megálltunk, ott kezdtük el a horgászatot, és különösebb helykeresésre nem fordítottunk időt. Egy óra múlva már a vízen voltunk, és a bójázást is a megérzésemre bíztam. Miután kijelöltük a két meghorgászandó helyet (120 és 150 méter távolságban), azonnal behúztunk. Az etetést és a csalik mennyiségét minimálisra csökkentettük, mindössze a horog mellé helyezett pva-hálóba került egy válogatott mix:
- 20-30 szem 8 mm-es halibut pellet
- 20-30 szem 8 mm-es kukoricapellet
- 10-15 szem bojli a horog mellé
Ezt követően a tapasztalatok sorra vétele következett. Az utóbbi évek feljegyzései alapján a kora tavaszi időszakokban a hideg, felmelegedő vízben az esti-éjszakai órákban táplálkoznak intenzívebben a pontyok. A nap további része előkék kötésével, illetve a pva-csomagok elkészítésével telt.
Hétórás horgászat után azonban megérkezett az első jelentkező. Ebben az időben kezdett intenzívebb lenni a széljárás, de egy apró csippanás jelezte, hogy valaki érdeklődik a csali iránt. A kapásjelzőkre plusz súlyt tettem, de ezután ismét jelzett az elektromos kapásjelző. Szemmel szinte alig volt érzékelhető a kapás, de a bevágást követően éreztem, hogy jól döntöttem. Csónakba szálltunk, de azt álmunkban sem gondoltuk, hogy a nyílt vízen hatalmas vihar tombol. A nagy szél ellenére gyorsan a hal fölé értünk, majd ötpercnyi kemény fárasztást követően szákba került az első halunk, egy 10,4 kg-os tőponty. A fertőtlenítést követően azonnal útjára engedtük.
Újracsalizás után hosszas telefonbeszélgetések következtek. A kétkedőknek - akik szerint „csoda lenne, ha egy pontyot is fognál” - elújságoltam a hírt. Bevallom őszintén, ekkor még én is azt hittem, hogy a véletlen műve, de az ezt követő történések bebizonyították az ellenkezőjét. Az éjszaka folyamán további öt 10 kg feletti példányt sikerült kifárasztanunk, ezért a hajnali órákban jólesett az a pár órányi csend, ami alatt „kipihentük” magunkat. A kora reggeli órákban arra ébredtem, hogy rettentően hideg van. A hőmérő higanyszála ekkor 2 fokot mutatott, de a sátorból kilépve örömmel konstatáltam, hogy az égen csillagok láthatóak.
Az újracsalizással vártunk bő egy órát, és világosban szereltük újra a botokat. A behúzást követően szinte a semmiből eső zúdult ránk.
„Egy tavaszi zápor”, gondoltam magamban, de sajnos nem lett igazam. A horgászhelyünk rövid időn belül sártengerré változott. A nappali időszak alatt a csónakunk szinte megtelt esővízzel, ezért jó elfoglaltságot jelentett helyreállítása. Órákba telt, amíg a csónakban elviselhető körülményeket teremtettem. A tapasztalatokból kiinduló feltételezések - természetesen - beigazolódtak: egyetlen kapásunk sem volt napközben.
Az éjszaka hamarosan beköszöntött, és ismét elkezdődött egy varázslat. Két gyönyörű tükörpontyot tereltünk szákba, de ezt követően egy kettős fronthatás állt be. A légnyomás rohamosan csökkent, majd a hajnali órákra 992 hPa-nál állapodott meg. A csapadék sajnos szünet nélkül hullott, és kezdtek elviselhetetlenné válni a körülmények. Mindenhol sár és nedvesség. A kora délutáni órák ismételten eseménytelenül teltek, nem tudtunk egyetlenegy kapást sem elérni. A meghorgászott távolságokról tudtam, hogy a kisebb halak elkerülik, míg a nagyobb testű példányok szinte kizárólag az éjszakai órákban táplálkoznak. A víz hőmérséklete 8 fokra csökkent, ezért a csalik mennyiségén nem változtattunk. A horog mellé csak az előző napon sikeresen alkalmazott pva-csomag került. Vészesen közeledett az utolsó éjszaka, de váratlanul kapás következett. Az előző napokban csak olyan kapásaink voltak, amelyek még a swinger mozgásából sem voltak megítélhetőek, kizárólag a kapásjelző hangjára hagyatkozhattunk. Egyetlenegy apró csippanás jelezte, hogy cselekednem kell. A bevágást követően hatalmas súlyt éreztem a boton, majd ismeretlen ellenfelem folyamatos húzásba kezdett. Az orsó dobjáról komótosan fogyott a zsinór, majd hirtelen megkönnyebbült a szerelésem. Ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy nincs tovább. Az első nappali kapásom kudarccal végződött, mindenhol sár, a ruháim teljesen átázva, folyamatos eső.
A behúzást követően elgondolkodtam, hogy ha már itt vagyok, nem adom fel! A telefonomra kapott üzenetek is stílszerűek voltak: „Kemény küzdelem, megéri?” állt az egyik üzenetben. „Igen, megéri!”, mormogtam magamban.
Időközben több barátom érkezett látogatóba, de mindegyikük megjegyezte, hogy ez embertelen munka. Sajnos igazuk volt, de nem volt mit tennem, folytatni kellett az elkezdett munkát, mert szerettem volna egy nagyobb ponttyal összeakadni. A szinte csak 10 kg-on felüli példányok maximális súlya 13 kg-ig terjedt, de mindenképpen szerettem volna egy 15 kg-on felüli példányt kifárasztani. Mindegyik ponty a Tasty Baits alapanyagokból készült szőlő-hal-feketeribizli, illetve a füstölt sonka-fokhagyma kombinációra éhezett meg. „Érdekességként” említeném meg, hogy a dip aromába mártott csalik most is lényegesen előbb felkeltették a pontyok érdeklődését.
Eközben több telefonhívást követően barátaim fogadást kötöttek, hogy meglesz-e a 2 hal az éjszaka folyamán. Én azt válaszoltam nekik, hogy valószínűleg igen, de azért az alacsony légnyomás emelkedésében nagyon bíztam. Fohászom az utolsó éjszaka meghallgatásra talált. A légnyomás folyamatosan emelkedett, és az idő érezhetően kellemesebb lett. Az éjszakai pakolás és táborbontás közben több 10-13 kg közötti halat sikerült kifárasztani, majd a hajnali órákban egy újabb kapás jelentkezett. A boton éreztem a jókora súlyt, ezért szinte ugrottam a csónakba, miközben teljesen beborítottam magam vízzel. Az eső természetesen folyamatosan esett, ezért nem vettem észre a csónakban a „vízszintet”.
A csónakkal lassan a hal fölé értem, majd nagy meglepetésemre 2 perc után, az első emelést követően áttörte a víz felszínét egy gyönyörű tükrös. Már majdnem belecsusszant a merítőhálóba, amikor megmutatta valódi erejét. 20 percen keresztül küzdött, de a második kísérletem már sikeres volt. A kievezést követően vettem észre, hogy teljesen eláztam, ugyanis a nagy izgalomban az esőálló ruhámat a sátorban hagytam. Ázva-fázva partot értem, úgy néztem ki, mint aki átúszta a tavat. Ezzel nem törődve azonnal lemértem a halat, amely 18,5 kg-osnak bizonyult. A 15 feletti kipipálva, ezért nagyon elégedett voltam: „Kemény küzdelem? Megéri!”
A gondolataim ezután irányt váltottak, ugyanis elállt az eső. A délelőtti órákban 16 fokot mutatott a hőmérő, csakúgy mint az érkezésünkkor. „Ezt nem hiszem el! A természet így kibabrált velem? Mindössze 3 napig zúdult az eső, amíg mi itt voltunk? Igen - gondoltam -, ez így volt megírva a természet könyvében, de az időjárás ellenére nagyon szép három napot könyvelhettünk el.” Természetesen a pakolás alatt a botok mindig az utolsó helyen állnak. A feljegyzett adatokat átnézve a következő tanulságok voltak leszűrhetőek:
- A kapások eloszlása a kora esti óráktól kezdődően egészen hajnalig tartott.
- Nagyon óvatos, néha ejtős kapások voltak.
- Csali: egy szem 18 mm-es bojli, dipelve.
- Előke: 10 librás, 30 centiméteres hosszban. (A vastag iszapréteg miatt.)
- Horog: 6-os méretű.
- Ólom: fixen rögzített 126 g-os.
Az adatok böngészése közben váratlanul ejtős kapás jelentkezett. A csónakot már összecsomagoltuk, ezért melles csizmában mentem a hal után. Az utolsó jelentkező egy 4,5 kg-os tükörponty volt. Egy apró puszi kíséretében útjára engedtem, és sajnálkoztam, hiszen gyönyörű időben kellett búcsúznunk Palotástól.
