A tavaly őszi merenyei túra igen bőkezűen jutalmazott meg. Már akkor megfogadtam, hogy idén mindenféleképpen visszatérek e szeszélyes tóra szerencsét próbálni. Az időjárás ismételten nem kegyelmezett, de köztudott, ami nem jó a horgásznak, a halaknak annál inkább.
Az egyhetes túrára Romvári Norbert horgásztársammal érkeztem meg a korábban általunk kiválasztott horgászállásra. A helykeresést az előző évi sikeres horgászatból merítve kezdtük meg. A szokásos, „felszállópályává épített” bójasor adta meg az első kiindulási pontot. A régi patakmedret már teljességgel lehetetlen behatárolni, inkább a távolságra alapozva kerestük meg. Itt egységesen 15-20 centiméteres vastagságú, kemény és lágy iszap található. Ebből látszódik, hogy a halak itt bizony nem tétlenkednek a természetes tápanyagok keresésében sem. Szokásosan a másik bóját egy mélyebb iszappal borított rész szélén helyeztem el. A meghorgászandó területen a vízmélység áltagosan 2,5 méter mély volt. A távolabb lévő bóján az etetést szándékosan nem túloztam el, mivel az teszt jelleggel üzemelt. Ott inkább a csali még attraktívabbá tételére törekedtem, így vártam a halak visszaigazolását.
A kisebb távolságban lévő bóját reggel és este rendszeresen megetettem. Mivel a túra öt napot számlált, bíztam benne, hogy beérik az etetés, és meghálálják a halak a gondoskodást. A szerelékemet legelső körben az etetés közepén helyeztem el, majd a halak reakciójához igazodva folyamatosan közelítettem az etetés széle felé. Mikor már ott is megjelentek a kisebb termetű pontyok, jött a csali méretének növelése, hogy egy-két termetesebb pontyot keríthessünk „lencsevégre”.
A távolabb elhelyezkedő bóján az etetés kizárólag bojlival történt, a közelebbi bóján ezt kiegészítettem még 20 mm-es halibut pellettel és főtt kukoricával.
A felszerelés a már jól bevált elemekből épült fel:
- Főzsinór: FOX Warrior XT barna, 0,33 mm-es méretben.
- Előkezsinór: PB PRODUCTS Shield - 45 Lbs, 20 méter.
- Leadcore: PB PRODUCTS Downforce - 45 Lbs leadcore Pb Hit&Run Lead Clippel.
- Ólom: Haldorádó Grippa Carp Lead, 135 g-os nagyságban.
- Az előke: Pb Mussel 2 Tone 35 lb, 25-30 centiméteres hosszban, ami az iszapréteg mélységétől változott.
- Horog: Pb Curved KD, 6-os méretben.
A csalik, amik már jelesre vizsgáztak: Fűszeres Vörös Máj és a Fekete Tintahalas bojli. Ezeket különböző méretekben és variációkban kínáltam fel, hogy még inkább felkeltsék a pontyok figyelmét. A horog mellett még egy kis „ajándék” is várta az éhes szájakat… :D A 24 mm-es wafters golyót váltásban hagytam dipben ázni. A benne lévő parafaőrlemény miatt sokkal jobban megszívja magát és tovább tart ez az intenzív és attraktív ízvilág, amit a keresgélő pontyok díjaznak is.
Fél kettő körül érkeztünk meg a tóra. Az első behúzás megkezdése kicsit eltolódott a két szomszéddal való ismerkedés miatt, így a csalik 5 órától váltak elérhetővé a pontyok számára. Az első kapás szürkületben érkezett. Nagy meglepetésünkre a horgon egy amur küzdött, ami az ólmot menetrendszerű járatként kísérte partra.
A túra abszolút uralkodója és mindennapi állandó vendége a szél volt, amivel nehezen, de felvettük a harcot.
Szegény csónakunk folyamatosan ki volt téve a megpróbáltatásoknak… :D Úgy bírtunk egyedül vízre szállni, ha a csónak elejét lesúlyoztunk egy akkumulátorral. Középre ülve, plusz a másik akkumulátor a csónak végében adott valamennyi stabilitást a kis „dióhéjunknak”. A halak döntő többsége éjjel, illetve hajnalban érkezett, napközben nem mutattak akkora aktivitást.
Reggel bekövetkezett az a pillanat, ami minden pontyhorgász nagy álma! Apró „dévéres” kapást produkálva indult a küzdelem. Ekkor még gondolni se mertem volna rá, mi fog rám várni. A halat partról fárasztottam, mivel semmi ellenállást nem mutatott és szép lassan oldalazott a horgászhelyünk irányába - mindez nem követelte meg a csónakos fárasztást. Mikor először megmutatta magát, rögtön tudtam, hogy ez egy 25+-os hal lesz, onnantól kezdve megindult az adrenalin, aminek szintje aztán az egekbe is szökött. Közben a másik botom is elsült, amit Norbi vett kezelésbe. Folytattam a küzdelmet a hétköznapinak abszolút nem mondható hallal. Csak a szákolás után vettem észre, hogy lehet, alábecsültem az óriás súlyát. Mikor tárázás után a mérleg 30,56 kg-ot mutatott, a lábam egyenesen a földbe gyökerezett, nem akartam hinni a szememnek! Még a fogás után elkövetkező 4-5 órában is eufórikus sokkhatás alatt álltam. Merenye egy újabb 30+-os hallal büszkélkedhet, és vele együtt én is! A csali egy szem 24 mm-es Haldorádó Wafters - Fűszeres Vörös Máj bojli volt. Külön köszönet a tógazdának, Regős Györgynek a kicsattanó formában lévő pontyokért és a remek üzemeltetésért. Látszik a tavon és annak közvetlen környezetén a gondos kezek munkája.
Ha már szél, akkor ideje volt valamit magával hoznia is, amit annyira nem fogadtunk nagy lelkesedéssel:
A Prologic Wind Blade Bite Indicator swingerei ebben az embert próbáló időjárásban is tökéletes szolgálatot tettek!
Az utolsó este még tartogatott meglepetéseket! 10 óra táján Norbi percei következtek. Apró mozdítások után „bőgött” fel a Fox Mr jelző teljesen egyedi hangja. Valami furcsaság vette kezdetét… Teljesen elkönnyült a szerelés, mintha leakadt volna a hal, nyílegyenesen jött a part felé a szerelés. Egyszer csak a nádas sarkánál a fejlámpa fényében feltűnt egy gyönyörű, ezüstszínű, termetes amur, szokatlan lassú, lomha tempóval úszva. Ám amikor szemügyre vette a merítőhálót, elkezdődött a gigászi küzdelem, csak 5-6 erőteljes kirohanás után adta tudtunkra, hogy elfáradt. Szákolás után, mintha szíven döfték volna egy fecskendővel úgy bújt át a merítőhálón… de nem adtuk fel. Még 2-3 kirohanása volt a merítőhálón keresztül! Szerencsére már kezdett elfáradni és megadta magát. Végül, mint a kötözött sonkát körbetekertettem a maradék hálóval. 17,10 kg-nál állt meg a mérleg.
A túrát két egyéni rekorddal is sikerült befejezni, ami felettébb emlékezetessé tette az itt eltöltött időt. Ismételten nem csalódtam Merenyében. A felkészülés, a kellő információ és a tapasztalat előbb-utóbb meghozza az áhított eredményt.
Írta: Farkas Szabolcs
Fotó: Romvári Norbert
