A cím már nem sok találgatási lehetőséget kínál az olvasók számára. A hőn áhított hely a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, Harsány községben elhelyezkedő 20 hektáros Harsányi-tó, ahol rövid, kétnapos szezonnyitó horgászatom zajlott. Végre betekintést nyerhettem a sokak által közkedvelt víz ellenállhatatlan, szinte „függőséget” okozó varázsába. Úgy érzem, ennél jobb évkezdést nem is tudtam volna elképzelni.
A horgászat április 8-án indult. Odáig a napok nagyon lassan teltek, szinte már megállt az idő körülöttem, de az adrenalin dübörgött az ereimben. Csütörtök este bepakoltam az autóba és szépen végigszaladtam a szokásos listán. Indulásra készen álltam! Másnap reggel olyan vidáman pattantam ki az ágyból, mint aki még életében egyetlen ébresztést se nyomott „szundira”. A reggeli kávé után bele is kezdtem a 320 km-es útba, ami persze nem volt zökkenőmentes. A GPS a beállítások ellenére egyéni felfogásban működött, így tettem egy kis kitérőt az úti cél elérése közben. A táj szépsége miatt pedig gyakran kilengett az a „fránya” sebességmutató is, ami várhatóan egy szép fotót eredményez.
Az időjárási viszonyokat már a hét eleje óta folyamatosan követtem, ami egy markáns melegfronttal kezdődött. Sajnos ez nem volt kedvező számomra, ugyanis a 6-os állás a tó legmélyebbik része, a jó idő pedig a sekélyebb vizeknek kedvez, de szerencsére még volt pár nap az indulásig. Szerdán kezdett mosolyt csalni arcomra az időjárás-előrejelzés: a hét második felére csapadékot és lehűlést ígértek. Így minden adott volt egy örömteli horgászatra.
Mikor megérkeztem, már szemerkélt az eső. Ennek ellenére szinte „Usain Boltot megszégyenítő” gyorsasággal pakoltam be a felszereléseket. A szokásos pálinka és tóáldás után jöhetett a felszerelések élesítése. Közben már fél szemem a vizet fürkészte, hátha meglátok egy-két halmozgást, ami segít a helykeresésben.
Előzetes információk szerint az „elérhetetlen” kíméleti részhez minél közelebb kell horgászni, ami jelen esetünkben 140-150 métert jelent. A vízről tudni kell, hogy a behordás minden fajtája tiltott, így csak a partról, dobós készséggel lehet horgászni. Két bóját tettem ki, egyiket 130 méterre, amit nagy szélben is meg lehet dobni, illetve spombbal is könnyen elérhető. A másikat kísérletképpen jóval közelebb, 80 méterre helyeztem el. E közelebbi bójánál viszonylag mély, 30-35 centis iszap uralta a medret. Bíztam benne, hogy az öreg pontyok tán szép magányosan itt csipegetnek majd. A távolabbi bója környékén csak 15-20 centis lágy iszap volt az aljzaton.
Az etetés mennyisége és ideje is limitálva van, amely évszakoktól függően változik. Jelen esetben reggel 6:00-tól 7:00-ig, illetve este 18:00-tól 19:00-ig lehet a vízen tartózkodni etetési szándékkal. A limit 10kg/nap/horgászállás. Én bójánként 1,5 kg bojlit és 0,5 kg pelletet szórtam, így bízhattam abban, hogy ha egy nagyobb pontyraj rááll az etetésre, akkor ott tudom őket tartani. Ennek érdekében napközben - az etetési limitet teljes mértékben kihasználva - spombbal igyekeztem pótolni a halak által elfogyasztott eleséget.
A szerelékemet teljesen leegyszerűsítettem:
- főzsinór: Haldorádó Record Carp Fluo Orange 0,20 mm
- dobóelőke: 8 m Innovative Textiles Inc. Power Pro 0,23 mm, zöld
- végszerelék: 80 cm PB Products Downforce - 45 Lbs leadcore kiegészítve Pb Hit & Run Lead Clips kapoccsal
- ólom: Haldorádó Weed Lead 130 g
- előke: PB Armabraid 25 Lbs 15-18 cm hosszban
- horog: PB Curved KD 6-os méretben
Csalinak az új bojlit állítottam próba elé, amin csak a pop-upokat cserélgettem. A hírek szerint a fűszeres ízvilág minden fajtája egész évben eredményes lehet a tavon. Ennek megfelelően választottam ki a csalit én is.
Sajnos nappal a halak érezhetően kevés aktivitást mutattak. Ennek ékes példája, hogy az első hal az esti etetés után 2 órával érkezett egy szép, de nem hétköznapi tőponty formájában. Számomra ez az egyetlen fogás is nagy örömöt és elégedettséget okozott. Minden egyes horgászatnak úgy indulok neki, ha már egyetlen egy halat is fogok, már megérte belefektetni rá az energiát. Természetesen a hely, maga a horgászat, a kikapcsolódás is kárpótol, de valljuk be, halat szeretnénk fogni, vagyis ez a célunk. De ami ezután jött, az már megint álomba illőre sikeredett.
Az éjszaka folyamán jött még két kisebb testvérük. Váratlanul erősre sikeredett a kezdés. Úgy látszik, a front meghozta a halak étvágyát.
Reggel 5:30-kor ébresztő! Pár falat reggeli az éhes gyomornak, utána az etetés előkészítése és a botok fel csalizása következett. 6 órakor már a vízen voltam, irány etetni. Etetés után frissítettem a felszereléseket, és kezdődhetett is a nap.
A következő kapásra alig 40 percet kellett várnom: a hal maszatolós, apró mozdításokkal jelentkezett, majd szép lassan kérte a zsinórt. Ráemelés után komótosan oldalazva jelezte nemtetszését, 15 perc után még mindig vándorolva haladt és „csavarta” a vizet. Érezhető volt a feszültség, mivel a 20-as zsinór miatt „hímes tojás” módjára finoman kellett felvenni a kontaktust a hallal. 5 újabb perc elteltével már a felhők felé nézve „levegőért kapkodott”. Íme, az eredmény egy szép, 20+-os tükrös személyében.
Úgy látszik, a halakat csak a távolabb elhelyezett bójáról lehetett horogvégre csalni. A nagy dobások eléréséhez mindenképpen ki kell hoznunk a maximumot a felszerelésünkből. Sokan félnek normálisan meghúzni a horgászbotjukat. Nem kell őket kímélni, mivel erre fejlesztették őket. Ezek a modern karbon anyagok már szinte törhetetlenek - természetesen akkor, ha a megfelelő dobósúllyal használjuk őket. Merjünk bátran a végletekig elmenni és ismerjük meg a felszerelésünk valódi adottságait!
Ezután egész nappalra kiterjedő pihenőidő következett. Úgy tűnt, mintha napközben elvándoroltak volna a halak előlem. Mindent bevetettem, kísérletezgettem, de válasz nem érkezett ezekre az erőfeszítéseimre. Este, mikor ismét eljött az etetés ideje, minden a szokásos ritmusban zajlott: nem kellett sokat várni, húzós kapással jelentkezett az újabb „menzafaló”. Nem véletlen a furcsa megnevezés, mivel megfigyelhető, hogy az összes hal szinte etetés után jött, mint mikor a menzán sorban állnak a gyerekek és várják az ebédet. Ha az elfogyott, továbbálltak, és jön a kapástalan csend.
Sötétedés után viszont ezúttal borult a papírforma: mintha klónok lettek volna, 5 db 15-17 kg körüli, tán tényleg rokoni kapcsolatban álló tőponty pihenhetett meg a bölcsőmben, amik egytől egyik kitűnő erőnléttel rendelkeztek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ez a felbecsülhetetlen értékű kép. A hal biztonsága érdekében magamhoz fogtam, nehogy véletlenül megsérüljön, erre úgy gondolta, orron pattint a hátával.
A túra utolsó hala a reggeli etetés után menetrend szerint megérkezett. Ahogy nyitottam, úgy zártam is ezt a felejthetetlen két napot: egy edzett, pocakos tőponttyal.
Írta: Farkas Szabolcs
Fotó: Földházi Ferenc, Farkas Szabolcs
