Elérkezett az ősz, az elmúlás ideje. Az állatok felkészülnek a téli hidegre, az ínséges időkre és elkezdik felhizlalni magukat. A parti és vízi lágyszárú növények lassan elhalnak, a fák levelei pedig színpompával jelzik a hűvös éjszakákat. Így van ez a Háromfai-víztározónál is, ahová szeptember végén érkeztem egy kihívásokkal teli horgászatra.
Az előttem elterülő vízfelületet teljesen benőtte a vízitök, a part mentén álló hatalmas fák és a fenyőerdő nem mindennapi látványt nyújt. A környezet varázslatos. A felszín alatt, mely egy igazi víz alatti dzsungel, a növények burjánzása miatt kialakultak szinte áthatolhatatlan részek. A sűrű gyökérhálózat, mely összefonódva a mederfenék jelenős részén megtalálható, természetes akadóként nehezíti meg a horgászatot. A hosszú levélnyelek és a víz alatti levelek szintén rengeteg búvóhelyet és táplálékot kínálnak az itt élő halaknak. A horgászat nehéz az ilyen extrém terepen, nem véletlenül emlegetik e helyet Green Hell néven.
A növények révén egy vastagabb iszapréteg is található a tó bizonyos részein, ami nagyban megnehezítette a helykeresést. Csónakba szállva tapogató rúddal indultam neki, hogy megtaláljam azokat a helyeket, amelyek ígéretesek lehetnek. A tapogató rúd segítségével pár óra alatt találtam két olyan helyet, ahol egy nagyobb tisztás van a növényzetben és az iszapréteg is csak pár centi. Nagy segítség egy ilyen helyen a jó tapogató rúd, mert a vastag gyökereket könnyű összetéveszteni a keményebb, márgás részekkel, viszont tisztán éreztem, mikor a vastag gyökereken koppant a vége.
A szereléket úgy állítottam össze, hogy e nehéz körülmények között is megállja a helyét és mégis teljes mértékben rejtve maradjon. Főzsinórnak az NXT D-Cam típust használtam a legvastagabb, 0,43 mm-es méretben, ami elég erős ahhoz, hogy megküzdjön az előtte álló akadályokkal. Az ilyen pályán a szerelék álcázása is nagyon fontos, mert a növények nagyon megszűrik a vizet, így sokkal tisztább az átlagos tavak vizénél, ezért itt a halak is jobban látnak. A D-Cam színvilágának köszönhetően tökéletesen rejtve marad a víz alatt.
Olyan terepen, ahol nincs hely a fárasztáshoz, de meg kell fékezni a nagyobb halak kirohanásait is, mindig a lehető legegyszerűbb és legbiztosabb kötéseket választom. Megpróbálok a teljes szerelésemben mindössze egy forgót használni, hogy a lehető legkevesebb helyen legyen szükség kötésre, ugyanis itt a legsérülékenyebb a zsinórunk.
Az előkémnek is tökéletesnek kell lennie. Itt nem lehet hibázni, mert az bizony halvesztéssel jár. A Fang Gaper egy nagyöblű horog, ami nagy húsrészt tud átfogni a hal szájában, így az erős fárasztásnál nehezebben tud kipattanni. A jobb akadás érdekében egy zsugorcsövet tettem a kötésre és kis ívben meghajlítottam. Az Armour Link egy igen magas kopásállósággal rendelkező előkezsinór, amely jól süllyed és lágysága miatt teljesen elfekszik még az egyenetlen terepen is, így kiváló választás erre az akadós terepre.
A Nash új Lead Clips kapcsot itt tudom elsőnek kipróbálni, remélem, hogy megállja helyét ezen a nehéz vízen. A forgót nem fixáltam benne, mivel ha az akadás után a hal megijed és átvág a levelek szárai között, jobb az, ha az ólom már az első száron fennakad, és csak a zsinórral fűzi át magát a hal.
Egy másik előketípust is kipróbálok, ez a Withy Pool. Habár ezt nem így tanultam kötni, többszöri sikertelen akasztást követően már nem hajlítottam annyira vissza a szárát, és számomra így jobbnak bizonyult. Fő az, hogy mindig tanuljunk, próbálkozzunk, és ennek köszönhetően fejlődjünk!
Csalinak tigrismogyorót használtam első nap, mivel sajnos él a tóban törpeharcsa is. Viszont az első nap után észrevettem, hogy a légnyomás jóval az átlagos felett volt, ami ebben a sekély vízben jobban érezhető az úszóhólyagosok számára, és kihat a táplálkozásukra is. A halak finnyásan táplálkoztak, ezért váltanom kellett. Választásom egy szem pop-up csalira, illetve egy csípős pop-uppal kikönnyített fűszeres bojlira esett. Ezek kis csalik, a pontyok számára könnyen felszívhatóak és jobb a csalogató hatásuk, mint a tigrismogyoróé, viszont a törpe nem, vagy csak nagyon nehezen tudja megkezdeni.
A Citruz az a csali, ami nélkül nem indulok horgászni - mindig kiemelkedően teljesít még kapástalan időszakban is, és itt sem okozott csalódást!
Háromfa az a hely, ahol egy csippanásra is menni kell, hiszen a zsinórunk nyúlásával is kell számolnunk, és mint azt már több teszt is bebizonyította, egy 200 méterre behúzott szereléknél távolodva 1-2, oldalirányban pedig akár 5-6 métert is megtehet a hal, mire a jelzőnk megszólal. Itt pedig, ahol jobb esetben egy négyzetméteres helyre tesszük le a szerelékünket, már bőven túl lehet a halunk több tökgyökéren is, mire mi csónakba pattanunk.
A fárasztás nem mindennapi élmény egy ilyen vízen. Halunk keresztülvág a dzsungelen és addig megy, amíg a zsinór engedi. Na, itt jön a szerelékünk fontossága: kellően erősnek kell lennie, hogy kibírja, amíg odaérünk csónakkal. De a töklevélben csónakázni sem egyszerű dolog. A növényzet sűrűsége miatt nem tudunk motorozni, ezért marad az evező. Kettő csapás az evezővel, három tekerés az orsón, és közben a leveleken megülő zsinórt jobbra-balra mozgatva szabadítjuk ki a bot spiccével.
Mire megérkezünk arra a helyre, ahová a horgunkat tettük, halunk már számos töklevél bokron túl jár. Ha szerencsénk van, nem bújt át egy gyökér alatt sem. A vastag monofil ebben az időszakban jól vágja a levelek szárát, és amikor ráfeszítettem, hogy felvegyem a hallal a küzdelmet, az előttem lévő bokrokat szépen átvágta a zsinór. És itt jött el az a pillanat, amit annyira szeretek. A zsinór irányváltása. Merre indult? Hol vágott át? Ha az első feszítés után figyelmesen körbenézünk, akkor ahol sok apró buborék emelkedik a felszínre, ott lesz a halunk. Ez a nagyobb példányok esetében lehet akár 30-40 méter is.
Bokorról bokorra haladva szabadítom a zsinórt, közben a hal is lopja az újabb métereket. Majd a végén, mikor már nincs köztünk akadály, egy igen látványos fárasztás következik, amelynél nagyon hasznos a rövid bot. Dwarf botjaim jól vizsgáztak. Könnyen tudtam irányítani, egy-egy nagyobb tisztáson tartani a halat. És a szákolás pillanata… Én győztem!
A nehéz terep ellenére nem volt halvesztésem, ami akadótól mentes vízen sem mindig elmondható. Fontos az erős, megbízható felszerelés és az, hogy a halat ne engedjük az akadók alá. Nélkülözhetetlen egy kampózó használata is, hisz ha zsinórunk elakad, nem téphetjük be, fittyet hányva a hal jövőjére. Felelősséggel tartozunk az általunk megakasztott hal épségéért, és kötelességünk minden esetben megkeresnünk és kiszabadítani! Ne add fel!
A halak gyönyörűek, és jó erőben voltak. A célom, jövőre egy 20 kg feletti kifogása ugyanitt, a zöld pokolban!
Györe Mihály (Nash Team)
