A hosszú, alapos előkészületek után, alig vártuk, hogy immár hagyományosan Pálinkó Karcsi és felesége Erzsi vendégszeretetét élvezve, elkezdjük első idei túránkat a "Zöld Pokolban". A keddi kora délutáni megérkezés után, egy rövid beszélgetést, pihenést követően, elkezdtük építeni a táborunkat, mely öt napig volt a lakhelyünk.
A tábor elkészülte után végre szemügyre vehettük a tavat, mely nyugalmával, szépségével ismét lenyűgözött bennünket. Kicsit félve tapasztaltuk, hogy a nagy mennyiségű esőt követően, a tógazda kénytelen volt leereszteni a tó vizéből, és lassan de folyamatosan apadt a tó vize. Később ez a helyzet, illetve az apadás megállása, alapvetően befolyásolta a túránk sikerét.
Rövid megbeszélés után vízre szálltunk, és kijelöltük a horgászhelyeket.
Úgy tervezetük, hogy két közeli, illetve két-két közép-távoli, és távoli helyet választunk etetésre. Alapos, megfontolt helykeresés és etetés után azt vettük észre, hogy ránk esteledett.
Kellően elfáradtunk ahhoz, hogy hamar nyugovóra térjünk, és másnap kipihenve kezdjük el becserkészni a pontyokat.
Szerdán korán kidobott minket az ágy, így elkezdtük behordani a hat szerelést. Még villanymotor segítsége mellett is embert próbáló művelet. Két boton fix hajszál, két boton csúszó hajszál, illetve a maradék kettőn karom szerelékeket alkalmaztunk. A karom szereléket most használtuk először. Nem csalódtunk benne, de erről majd később.
Sajnos csütörtökön késő délutánig, minden próbálkozásunk ellenére, nem pártolt mellénk a szerencse. De ekkor örömmel tapasztaltuk, hogy megállt az apadás, sőt mintha emelkedett volna a víz is. Rövid tanakodás után taktikát váltva minden botot kihúztunk a "patakmeder" szélére 1-1.2 m-es vízre. Három bóját etettünk meg, három bóját pedig csak iránynak tettünk le, és itt kerestük a halat.
Csütörtök 17:30-kor aztán elsült az egyik botom, de az akasztás után azonnal ellazult a szerelés. Nem egészen értettük a dolgot, ezért bementünk a "cuccért". Csalódottan vettük tudomásul, hogy egy deréknyi tökön elszakadt a damil. Ezután ’hál istennek felgyorsultak az események.
Megindultak a kapások, beérett a taktikai váltás eredménye. Éjszaka 5 halat akasztottunk és sikerrel ki is vettük őket. Súlyuk 6 és 9 kg között volt, de természetesen ez nem szegte kedvünket. Őszintén bevallom, pénteken reggel kicsit kócosan ébredtünk, pedig ha tudtuk volna, hogy mi lesz következő éjszaka...
A halakat fényképezés és sebkezelés után visszahelyeztük a tó vizébe.
A nap csendesen telt, egy 4,5 kg-os pontyot leszámítva nem történt semmi. Este 7 óra után aztán elszabadult a "zöld pokol". Első közös túránk ellenére összecsiszolt csapatot alkottunk, szinte tudtuk egymás gondolatát, ennek köszönhetően nem vesztettünk egy halat sem!
Hét halat akasztottunk péntek reggelig. Megjött a két "ikertestvér" is, melyek szépsége, súlya lenyűgözött minket. Ők lettek végül a túra legnagyobb halai. Nem részletezem, de reggel egyikünk sem akart felkelni.
A nap ismét csendesen telt, és tudomásul kellett venni, hogy már csak egy éjszakánk van hátra. Kicsit szomorúan kezdtünk pakolni, hogy vasárnap időben el tudjunk indulni haza.
Mindig elszörnyülködöm, hogy hogyan lehet ennyi cuccot elhozni magunkkal, de végül is simán ment a pakolás nagy része. Csak a legszükségesebb holmikat illetve a tábort hagytuk meg.
El is ment a nap a hurcolkodással. Este azonban ismét elkezdett bizseregni a tenyerünk!
Ismét nem csalatkoztunk az éjszakában. Sikerült ismét 8 pontyot fognunk éjszaka, igaz ezek
egyedsúlya meg sem közelítette az előző esti fogásokat. Ennek ellenére nagyon boldogan, ám nagyon fáradtan köszöntünk el Háromfától illetve Karcsiéktól.
Júliusban -reméljük- ismét lesz álmatlan éjszakánk!
Dr. Varga István
