Télen horgásztam először Gyékényesen. Attól függetlenül, hogy az egy meglehetősen nehéz, emberpróbáló horgászat volt, megszerettem ezt a vizet és jellegzetessége magával ragadott. Már nagyon vártam a következő horgászatot, amikor fülembe jutott, hogy különféle vízkezelői problémák miatt a horgásztevékenységet ideiglenesen betiltották. Ugyan kis időre rá ismét engedélyt adtak a horgászatra, de olyan korlátokhoz kötötték ezt, amik hallatán úgy éreztem, hogy egy kis időre el kell halasztanom a visszatérést. Gondoltam én, de egyszer csak megcsörrent a telefonom, majd nem sokkal rá Marci barátommal már Gyékényes felé hajtottunk, hogy megpróbáljuk a lehetetlent…
Az említett korlátozások közül a leglényegesebbek például az éjszakai horgászat betiltása, valamint az, hogy a csónakban tilos horgászfelszereléssel tartózkodni.
Hirtelen jött rapid horgászatunkra két és fél napot tudtunk szánni. Célunk csupán kapás elérése volt ezen az óriási, változatos és cseppet sem egyszerű vízterületen.
Hiába készültünk a lehető legaktívabb csalikkal és legattraktívabb etetéssel, sokáig kellett várni az első kapásra.
Apropó, etetés! Két előttünk lévő púpot horgásztunk meg Marcival. Az egyikre csak és kizárólag kókusz-tigrismogyorós bojlit szórtunk, míg a másikra igyekeztünk egy olyan attraktív etetést létrehozni, amely minden környéken elúszó ponty figyelmét felkelti. Ehhez Big Fish bojlit, tigrismogyorót, Big Fish Carp Syrupot használtunk.
Marci erre az etetésre dobta mindkét szerelékét, míg én a kókusz-tigrismogyorósra az etetettel azonos bojlival csalizott szerelékemet dobtam, a bojlit parafarúddal könnyítettem ki. Az attraktívabb etetésre Marcihoz hasonlóan én is egy kombi pop-up riget dobtam, amelyet Édes Ananász főzött pop-up bojlival csaliztam.
Nap közben Marcinak sikerült fognia pár kisebb pontyot, ám az én jelzőim hallgattak, viszont késő délután az én swingerem is emelkedni kezdett… Az erős, húzós kapás lereagálása után könnyen kitereltem a stég közelébe ellenfelem, amelynek a tiszta víz mélyén megcsillanó teste elárulta, hogy bizony közel sem apró méretű. Feledhetetlen élmény volt ezt a csodálatos tükröst a tiszta vízben hosszú percekig fárasztani. A sikeres merítés után tudtam, hogy nagyon egyéni rekord gyanús ponty pihen a merítőben. Amikor Marci felnézett a merítőből, majd mosolyogva mondta, „Barátom, szerintem ez biztosan 20 felett van!”, alig tudtam elhinni. És igaza lett, hiszen életem első 20 kg feletti halát tarthattam rövid ideig kezeimben.
Viszont itt még nem fejeződött be a nap! A bent maradt botomon nem sokkal a nagy ponty visszaengedése után kapás jelentkezett. Amikor a kispontynak vélt hal hirtelen elém került, az állam is leesett! Gondolom, nem kell leírnom, hogy nem egy kisebb hal pislogott a zsinór végén, hanem egy óriási amur!
E hal visszaengedése után már nem dobáltam be. Lassan este 8-at ütött az óra, ami a horgászat végét jelezte.
Különös volt, hiszen az amur kókusz-tigrismogyorós bojlira, a 20 kg feletti ponty az egy szem Bumbleberry Goo aromában áztatott édes ananász pop-upra éhezett meg. Itt külön kiemelem, hogy e kapitális tükrös megfogása nem a tudatos nagyponty-horgászat eredménye volt, csupán ez a hal tartózkodott az etetésen, amely – és a mellé kitalált taktika – tökéletesen működött. Sikerült a közelben tartózkodó halat evésre bírnunk, majd a megfelelő előkével és pop-uppal becsapnunk.
A második napon már sokkal előbb jelentkezett az első kapás. Pár órával a hajnali 6-os bedobás után elemi erővel húzta el a jól bevált pop-upot egy szép töves. Óriásit ment, ritka erős bányatavi hallal volt dolgom.
Azt még viszont nem is sejtettem, hogy mi jön ezután. Következő kapás a parafával kikönnyített kókusz-tigrisre érkezett. Azt hittem, hogy az első napon fogott amurom csupán véletlen volt. Amikor megláttam a megakasztott halat, akkor tisztává vált, hogy ez a bojli bizony nagyon bejön az itteni amuroknak. Az elsőnél még nagyobb torpedót sikerült megmerítenem egy igazán kemény csata után.
A nap további részében Marci szépen szedegette a pontyokat.
Az utolsó nap következett. Délig terveztünk maradni. Úgy voltam vele, hogy ha már nem lesz kapásom, az sem érdekel… de szerencsére lett, és nem is akármennyi! Amint 6-ot ütött az óra, repültek is a szerelékeink, és sokáig nem is maradtak bent. Fogtam egy 8-10 kg közötti pontyot, közben pedig Marci szerelékét is elhúzta egy hal.
Nem sokkal az után, hogy meg tudtuk szákolni a halakat, a másik bent maradt szerelékem is gazdára talált. El sem akartam hinni, hogy az eddigieknél még nagyobb amurral van dolgom.
A halak visszaengedése után már csak az összepakolás maradt vissza. Remek példa volt ez a túra arra, hogy a reménytelen, hirtelen jött helyzetek is elsülhetnek nagyon jól. Nekem életem legeredményesebb horgászatát jelentette ez a két és fél nap. Életre szóló élményekkel gazdagodtam, és remélem, ezekből sok mindent át tudunk majd adni a filmen keresztül.
Külön meg szeretném köszönni a sok segítséget Kápolna Lacinak és a lehetőséget Marcinak. Nélkülük még mindig csak álmodnék ekkora halakról…
Írta: Fehér Boga Pál
Képek: Bocskai Marcell, Kápolna László, Fehér Boga Pál
