Régóta figyelemmel követem a gyékényesi kavicsbánya tavak fogásait, valahogy nagyon vonzott e vízrendszer vadsága, titokzatos mélységei és legendás méretű pontyai. Ennek ellenére évekig csak kerülgettem az ide tervezendő túra gondolatát, hiszen majd háromszáz hektárnyi vízfelülethez tíz-húsz méteres mélységek párosulnak, ami nagyon megnehezíti a horgászok dolgát. Azonban egy jól felkészült horgász itt feledhetetlen élményekben részesülhet!
Ebben az évben végre megnyílt előttem is a lehetőség, hogy megismerkedhessek és esetleg megbarátkozzak a tóval és annak halaival. Nagyon sokat törtem a fejem, hogy milyen legyen a bojlim. Megpróbáltam kérdezősködni, ám mivel mindenki mást mondott, megint csak a saját tapasztalataimra alapozhattam. Végül is kétfajta bojli került a horgokra: egy tisztán édes és egy ettől eltérő, fűszeres jellegű. Nem komplikáltam túl a bojligyártást, én megbízom a német minőségben, ezért a Black Label Baits bojlimixeit teszteltem.
Íme, az általam használt két receptet:
Édes bojli recept:
Büdös bojli recept:
Az indulásig a bojliknak három napjuk maradt a száradásra. Eljött a várva várt nap, és végül 250 kilométeres kocsikázás után megérkeztünk Gyékényesre. Vendéglátónk, Bodrogi László már a parton várt bennünket. Rövid ismerkedés után segített kiválasztani horgászhelyünket, majd gyors táborállítás következett. Este tíz tájt, majd két órás radaros helykeresés után sikerült mindent megcsinálni. A bójákat különböző, három és nyolc méter közötti mélységű helyeken helyeztük el. Egyik botra az édes bojli került meglebegtetve és trigga D-rigen feltálalva, míg a másik botra a büdös bojliból készítettem egy hóember szereléket. Minimális mennyiséget etettem, csupán pár szem bojlit és néhány marék magmixet szórtam a horgok köré.
Lassan kiütött rajtunk a fáradtság, és mindannyian nyugovóra tértünk. Még le sem csukódott a szemünk, már ugorhattunk is ki, mert Ákos botján határozott kapással jelentkezett első vendégünk, egy két kilogramm körüli süllő! A mai napig sem értem, hogy mi tetszhetett meg neki a büdös bojlinkban. Csalizás, újrahúzás és mindenki ment vissza pihenni. Reggel madárcsicsergésre és komoly lehűlésre ébredtünk. Felöltöztem, lehuppantam székembe és forró kávémat szürcsölgetve néztem a vizet. A következő pillanatban félelmetes erejű kapás jelentkezett a bal oldali botomon. A kávésbögrét eldobva ugrottam a bothoz, majd a nyeletőféket átváltva bevágtam. Ellenfelem félelmetes erővel kezdett húzni, ezért a csónakos fárasztás mellett döntöttem. A következő meglepetés akkor ért, amikor megpróbáltam ráemelni a csónak mellett a halra, de egy centire sem bírtam elemelni a mederfenéktől. Komótosan, magát nem zavartatva úszkált körülöttünk. Tíz perc kemény küzdelem után éreztem, hogy fárad a halam. Mikor először megpillantottam a kristálytiszta vízben, nagyon megörültem, hiszen egy varázslatos szépségű koi ponty jelent meg előttem piros-fekete pompában. A szákolás után nagyon vártam a mérlegelést, hiszen tudtam, hogy koi pontyban még ekkorát nem fogtam. A mérleg nyelve 10,10 kilogrammnál állt meg!
Külön örömet jelentett számomra, hogy a hal közelebbi szemrevételezése után sem találtam rajta külsérelmi nyomokat, egyszerűen tökéletes volt! Nagyon jó érzés volt visszaengedni egy ilyen gyönyörű, egészséges halat! A nappali órák csendjét az amurok látványos kapásai törték csak meg, nagyon értékelték az édes bojlinkat, hiszen egyikünk szinte mindig fárasztott.
Méretük elég szerény volt, de a víz tisztasága és páratlan küzdeni tudásuk kellemes élményt nyújtott. Néha beesett egy-egy dévérkeszeg is, de nem az aprajából: ezek gyakran meghaladták az 1,5 kilogrammot. Nagyon meg voltam elégedve, hiszen nem gondoltam volna, hogy ennyi kapásunk lesz. Az éjszaka csendjét egy pár amur ifjonc törte csupán meg. Reggel Ákosnak sikerült megcsípni egy ötösforma pontyot, ami a büdös bojlira éhezett meg. A nappali hőség kezdett kiteljesedni, a forróság kezdett elviselhetetlenné válni, és árnyat adó fa még a környékünkön sem volt, ezért maradt a tó. A vízben ülve tettük elviselhetővé a helyzetet, innentől az amurokat is térdig érő vízből fárasztottuk. A halak kapókedvét nagymértékben rontotta a hőség. Délután már nagyon készülődtünk az utolsó éjszakára, új helyet választottam a tó közepén, a parttól mintegy háromszáz méterre. Megpróbáltam a mélyebb vízben kimagasló púpokat meghorgászni. Reggelig sajnos semmi nem mozdult nekem, ellentétben Attilával, aki egész éjjel szakadatlanul húzta az amurokat. Ekkor vált még inkább egyértelművé, hogy a gyékényesi horgászatot a helyválasztás döntő módon befolyásolja!
Ákosnál megint egy szerényebb ponty borzolta a kedélyeket. Az összepakolás szótlanul, csendben történt, igazából szívesen maradtunk volna még akár egy hetet is.
Összességében nagyon meg voltunk elégedve első gyékényesi horgászatunkkal. Rengeteg kapásunk volt, sok szép halakat fogtunk és engedtünk vissza! Ha nem is sikerült elsőre a tórekordot megdönteni, mégis igen sikeresnek ítéltük az itt eltöltött néhány napot és a horgászatot. A bojlira panaszunk nem lehet, végig jól működött, nagyon kevés volt a holtidő. Amit pedig nagyon meg kell jegyezni, hogy a helyválasztást különös gonddal kell elvégezni. Szívesen fogunk ide bármikor visszatérni, amelyről örömmel tájékoztatjuk majd a Haldorádó olvasóit is.
Haskó Tamás (carpjunior)
