Elérkezett az ősz ismét, ami sajnos a pontyhorgászati szezon végét egyre jobban jelzi. Mint a legtöbb pontyhorgász társam, én is igyekeztem kihasználni az időt, és még egy utolsót horgászni, mielőtt szögre akasztom a felszerelést tavaszig. Erről a horgászatról és pár szép pontyról szeretnék beszámolni most nektek.
Szeptember utolsó hétvégéjét ismét a vízparton tölthettem egyik nagyon kedves barátommal, M. Gáborral, akivel már évek óta horgászunk együtt. Horgászatunk helyéül a gyomai Spicces Horgásztavat választottuk, ahol már mindketten sok nagytestű pontyot tereltünk szákba. A tóra reggel 10 óra körül érkeztünk meg, gyorsan elintéztük a tógazdával a formaságokat, és ezután igyekeztünk minél több információt megtudni tőle a halak kapókedvéről, illetve hogy melyik lehet a legalkalmasabb horgászállás a tavon található 16 hely közül. A megbeszélés után az 5-ös állást választottuk. Miután kipakoltuk a felszerelésünket, egyből csónakba szálltunk, hogy felmérjük a helyünk előtti mederviszonyokat és minél alkalmasabb horgászhelyeket válasszunk ki. Sikerült is találni több törést, és két púpot is a mederfenéken, ami elég ígéretesnek tűnt. Ezeket lebójáztuk, hogy könnyű legyen a végszerelékünket bejuttatni a pontos helyre. Ahogy végeztünk a bójázással, indultunk összerakni a botokat és kiválasztani a csalikat. Végszerelékem egy 150 cm-es leadcore-ból, egy 90 grammos in-line ólomból és egy gyorskapocsból állt, amihez egy hajszálelőkével ellátott 4-es horgot kapcsoltam. A horgot egy csomómentes kötéssel kötöttem meg, lezsugorcsöveztem, raktam rá egy kis hajszálelőke-gyűrűt, amibe belefűztem egy csalirögzítő gumit, amibe a csali került. Mivel nem tudtuk, hogy mi lesz a nyerő csalikombináció, az első behúzásnál mind a négy boton másfajta csalizást alkalmaztunk. Én elsőnek az egyik botomon egy 20 mm-es SBS M1-es oldódó bojlival csaliztam, a másikon pedig két darab 16 mm-es SBS EuroStars Squid & Octopus-os bojlit megfaragtam és egy lebegőszivaccsal kikönnyítettem, hogy könnyebben felszívják a halak. Gábor kétfajta főzött 20 mm-es bojlit választott kezdésnek. Etetésre kukoricát, 10 mm-es és 16 mm-es halibut pelletet használtunk.
Mivel sajnos a kapás nem érkezett meg jó pár óra elteltével sem, elkezdtünk módosítani a csalinkon. Többfajta bojlit és kukoricát is kipróbáltunk, illetve a kiválasztott töréseknél kipróbáltuk a törés oldalát és alját is, hátha megtaláljuk, hol vannak a halak. Hogy még vonzóbbá tegyük a csalijainkat, kipróbáltunk többfajta dipet is. Folyamatosan azon voltunk, hogy megtaláljuk, mi az, amit a halak felvesznek ebben az időben. Mivel a tavon, ha nincs horgász, akkor kukoricával etetik a halakat, mi is tettünk kukoricát a csalikombinációnkba, hátha hamarabb felveszik így a halak. Pár csalit meg is mutatok, amit már korábban eredményesen használtam:
Bármennyire is keményen próbálkoztunk, az első kapásra este 10 órakor került csak sor. Mindkettőnk nagy örömére felcsendült az ismerős hang, a kapásjelző sípolása. Gyorsan lerohantam, mert az én botom jelzője szólalt meg. Jöhetett a berántás, és már fárasztottam is. A hal nem adta könnyen magát, mindent megtett, hogy elmeneküljön. Többször is a nádas felé vette az irányt, hátha ott megszabadulhat a horogtól. Olyan negyedóra fárasztás után egy szép, 7 kg-os tükrös pihent a matracon. Horogszabadítás, szájfertőtlenítés, néhány fotó, és már mehetett is vissza az éltető elemébe, a vízbe.
A két szem 16 mm-es bojlira csábult el, ezért azzal csaliztam újra, és mehetett is vissza a szerelék a vízbe. Ismét megetettem a helyet, ezután már csak a kapásra kellett várni, ami nem is váratott magára túl sokáig. Fél 1-kor a kapásjelző hangja ébresztett minket. Ismét ugyanazon a botomon volt kapás. A berántás után megindult a fárasztás, és eleinte egész könnyen tudtam kifelé tekerni a halat, de ahogy megérezte a part közelségét, egyből megindult visszafelé. Többször is próbára tette az orsóm fékét, mire sikerült a szákba terelni. Egy gyönyörű, 7 kg-os tőponty volt.
Pár fénykép után mehetett is vissza. Újracsaliztam és vittem is vissza a szerelékem. Fél 4-kor ismét kapásra ébredtünk, ekkor Gábor botján jelentkezett egy húzós kapás. Berántás után ő is kezdhetett végre fárasztani, és nem sokkal később egy 5,2 kg-os pontynak örülhetett. Újracsalizott és újrahúzott, ezután mentünk vissza aludni. Sajnos ezután már nem volt kapásunk egészen délelőttig. Reggelig folyamatosan azon gondolkoztunk, min kellene változtatni, hogy több kapásunk legyen. Módosítottunk a csalikon és a sekélyebb vízbe tettük a csalikat, hátha ott vannak a halak. Én azt a helyet megtartottam, ahonnan az éjszakai két pontyot fogtam, csak most az oldódó M1-est vittem oda, hátha hamarabb lesz kapás arra. Három negyed 11-kor meg is érkezett az első kapás. Berántás után ismét halat fárasztottam, 20 perc fárasztás után egy 10,20 kg-os tükrös került a partra. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült átlépni a 10+-os határt. Fertőtlenítés, gyors fényképezés, és már vissza is nyerte a szabadságát a hal.
Sajnos az időjárás sem kedvezett nekünk, a délután folyamán egyre erősödött a szél, egyre több felhő volt az égen. A jelek szerint a légnyomás változása sem kedvezett a halak kapókedvének.
A délután folyamán megint nem volt kapásunk, hiába próbáltunk meg több csalikombinációt. Az estére ismét a kikönnyített 16 mm-es bojlikkal csaliztam, remélvén hogy ismét működni fog. Este 8 órakor egy nagyon erőteljes, húzós kapást jelzett a kapásjelző. Berántás után egyből éreztem, hogy erős hallal van dolgom, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy berántás után lehúzott még vagy 20 méter zsinórt, mire sikerült megállítanom. Már félig sikerült kitekernem, amikor egyszer csak leakadt. Sajnos van ilyen. Újrahúztam és bizakodtam, hogy lesz még kapásom. Az időjárás is egyre rosszabb lett, elkezdett esni is, és a szél sem csendesedett. Fél 12-kor ismét megszólalt a kapásjelzőm, és a berántás után ismét egy harcias ellenféllel találtam szembe magam. Nagy nehezen sikerült elterelnem a móló elé a halat, ami ahogy észrevette a part közelségét, egyből visszafelé tört a mélyebb víz felé. Olyan 25 perc után sikerült is megmeríteni egy tőpontyot, ami egyben a túra legnagyobb hala is lett: egy egészséges, hibátlan 10,50 kg-os tőponty.
A fotók után mehetett is útjára a ponty. Gyors csalizás, és már vittem is újra a szerelékem. Olyan 2 óra múlva ismét kapásom volt erre a botra. 10 perc fárasztás után egy 6 kg-os pontynak örülhettem, ami a túra utolsó hala is volt egyben.
Másnap reggel megfáradtan, átfázva, de persze boldogan pakoltuk össze a felszerelésünket és indultunk haza. Összességében elég nehéz körülmények között is sikerült szép halakat fognunk és rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Horgásztársaimnak is sok hasonló szép halat kívánok.
Borgulya Roland
