Immár hatodik éve minden augusztus végén nyaralásnak álcázva cibálom a családomat erre a 320 ha-os csodálatos bányatóra, így az idén sem történt másképp. A képzeletemben ez a víz sajátságos misztikummal bír rekordméretű amurjaival és pontyaival, melyekből szeretnék végre én is párat magaménak tudni. Lássuk hát, hogy sikerült!
Megszokhattátok már, hogy nem alkotok szakmai és marketing szempontok szerint értékelhető írásokat, ígérem, most sem teszem. Egy képzelt riportot olvashattok a következőkben, melyben a riporter és a riportalany néha egy és ugyanaz, de ne vonjatok le messzemenő következtetéseket, nem hasadtam még meg!
Valamikor régen elhatároztam, hogy egy „életem, egy a lányom”, megyünk nyaralni megint nyáron. Szegény csajok már szőtték a tengerparti a terveiket, főleg, hogy ködösítve adtam elő a bújtatott ajánlást a több száz hektáros (bojlis) paradicsomról. Mára azonban sikerült „megfertőznöm” őket, így jó kedvvel jönnek velem, és mondanak le a nyári Riviéráról. Persze a lányom mondja, hogy „ Apa! Azért foghatnál már valami böszmét is, mert a barátaim nem értik, miért kínozzuk magunkat minden nyáron!” Mondtam neki, hogy ha derogál neki a helyzet, hivatkozzon arra, hogy Horvátországba indultunk, de itt lerobbantunk, és több napig tartott, amíg elkészült a járművünk, addig is apád megpróbált halat fogni, ami éppen most nem sikerült! „De apa! Ezt már elsütöttem pár éve, különben sem akarok becsapni senkit! Inkább tényleg fogj nagy halat!”
Mint a honatyák/anyák, én is kivettem évi rendes szabadságom (főnököm elengedett), és erősen feldúlt érzelmi állapotomban eldöntöttem (megint), elmegyek rekordot fogni Gyékényesre!
Az idén egy horgászportál virtuális riporterével töltöttük el a 9 napot, aki igyekezett segítséget nyújtani ehhez a cikkhez. Szerencsére nem itta el az italkészletemet, nem evett el előlünk semmit, nem horkolt és nem hangoskodott, így elviseltük. Íme, a riport:
Riporter: Miért pont itt töltöd a szabadságod, és miért pont horgászattal?
Alany: Eleinte csak igazolni akartam magam előtt, hogy képes vagyok egy olyan vízen is maradandót alkotni, ahol nagynevű horgászok rekord nagyságú halakat fognak, de aztán erőt vett rajtam az általam csak „összevissza effektusnak” elnevezett magatartásforma.
R: Összevissza effektus???
A: Igen, összeszedtem magam az előző évi totál betli után, és visszajöttem újra, hogy megpróbáljak eredményt produkálni! Többször is úgy mentem innen haza, hogy itt hagyom a cumit, most már szopja valaki más, de aztán, ahogy teltek a napok, mégis csak visszavágytam a saját cumimért!
R: Kezdjük az őskorban! Miért pont ezt a sportot választottad annak idején?
A: Hogy miért? Próbáltam a diszkosz-, majd a kalapácsvetést, de rájöttem, hogy becsapás, mert az otthoni próbálkozásaim költségesek és sikertelenek voltak, egy sem kelt ki az elvetett szerszámokból! Aztán egy nyomdai hiba következtében a „gerelyhajlítást” sem találtam szórakoztatónak, sőt rövidesen el is küldtek, mert elfogytak az egyenes gerelyek… A sakk szakosztályt sem rongáltam sokáig, nem akartam szellemi forradalmat okozni. Aztán megismertem a horgászatot, ahol megtetszett a parton elfogyasztható sörök és tökmagok mennyisége, és a sült halat is szeretem! Emellett az a legfontosabb, hogy érdekek nélküli barátokra tehet szert az ember, ami nagyon tetszik, akkor miért ne?
R: Térjünk rá a mostani horgászatodra! Hogy néz ki az idei eredménytábla?
A: Balhézni akarsz? Maradjunk annyiban, a kártyában ezt betlinek hívják! De… hoppá… mi ez?
R: Közben az asztalon a rosé fröccs és a laptop között egy kis készülékből csipogó hang tört fel, és villogó piros LED jelzi, hogy tulajdonosának futnia kell a botjaihoz! Megpróbálom leközvetíteni! Már leért a stégre, felkapja a középső botot, és határozott mozdulattal bevág… Semmi, szakadt!
A: A francba, állandóan ezt csinálja velem, felveszi, aztán elviszi, a sok kagyló meg elvágja még a kagylóállónak mondott fonott előtét zsinórt is. Na, sebaj, majd a következő…
R: Van-e egyébként értékelhető fogásod ezen a bányatavon?
A: Viccelsz? Hülyére fogtam magam, nem látszik? Egy amurt magokkal, most két pontyot bojlival sikerült fognom, emellett aktívan aprítottam a hatalmas keszegállományt is.
A: Látom, tényleg balhézni akarsz! Ezt ne feszegessük! Menj, nézz körbe, elviheted a csónakomat! Itt szemben, a szigeten egy ifjú titán csapat kergeti a halakat, nézz be hozzájuk!
R: Sziasztok fiúk, zavarhatok? Pár kérdést tennék fel, cserében átengedem a radaromat egy kis időre, hogy megvizsgáljátok a medret itt előttetek!
A: Az nagyszerű lenne, természetesen válaszolunk! Szia, Mátrai Levente vagyok, 3 barátommal érkeztem vonattal, rengeteg felszereléssel és nagy horgászkedvvel.
R: Bátrak vagytok, Budapestről vonattal lecuccolni, itt pedig egy lélekvesztő gumicsónakkal kergetni a halakat…
A: Ennek az árát is úgy dobtuk össze, sőt még lyukas is volt, ezért előbb meg kellett javíttatnunk! Én akkor mennék is radarozni…
R: Akkor a többieket kérdezem, sikerült-e már valamit fognotok?
A: Igen, sikerült, egy szép domolykót, egy koi pontyot és egy nyurgapontyot. Egyik sem rekordlistás, de nekünk nagy örömet okoztak! Ami már biztos, jövünk jövőre is! Természetesen akkor is ide, a szigetre!
R: Azt kívánom, hogy legyen sikeres a horgászatotok! Levi, most már eleget radaroztál, mennék tovább!
A: Fantasztikus, látni a medret, a hatalmas mélységeket, töréseket, ahol 8 méterről hirtelen 5 méterre változik a mélység! Át is alakítottuk a „pályát”, most újra etetünk, aztán míg a következő halunk meg nem érkezik, megyünk, strandolunk egy kicsit!
R: Meg is jöttem. Volt valami, amíg távol voltam?
A: Volt, igen, a szép keszegekből, kárászokból csináltunk egy finom uzsonnát! Gyere, egyél Te is!
R: Hmm, ez nagyon finom, mi van benne?
A: A megpucolt halat kívül-belül jól befűszerezzük sóval, borssal, Vegetával, állni hagyjuk, addig előkésztjük a tölteléket. A töltelék szeletelt házi sonkából vagy húsos szalonnából, kolbászkarikákból, paradicsomszeletekből, vörös- és fokhagymaszeletekből, zöld- és erőspaprika csíkokból áll! Ha megtöltötted, betekered alufóliába és vagy a faszén parazsán, vagy a sütőben megsütöd. Fenséges! Ezt még a tavasszal tanultuk Zsolliné Gyöngyitől, és nagyon bejött!
R: Elmesélnéd, hogy telik itt egy napotok? Elsősorban a horgászattal kapcsolatos események érdekelnének!
A: Rettentően fárasztó, sose tudd meg, milyen leterhelő ez a bojlizás! Nos, ha hajnalban nem jelez a rádiós fent a szobámban, akkor reggel korábban kelek, megnézem, mi történt a stég környékén az éjszaka, loptak-e el valamit a felszerelésemből (szerencsére még nem történt velem ilyen eset), aztán megiszom a friss, forró kávét, amit addigra a csajom lefőz, felütöm a kompjútert (idéntől onlányok lettünk), elolvasom a híreket. Majd következik a horgászat szakmai oldala, először agyban rendbe teszem a napot, kigondolom a csalikat, felkínálási módszereket, ami nem kis agymunka, hiszen vagy 28-féle csalival és etetésre szánt dologgal jöttünk az idén is!
Aztán elkezdek evezni, mint egy olimpikon, behordom az előkészített csalikat, beélesítek, aztán „léfürgyök”, majd reggelizek és várom a sült galambot! Ha délig semmi (márpedig ez ritkán „valami”), akkor ebédelek, „ledelelek”, beszólok a kedvenc fórumomra, majd délután kiülök a csajommal finomkodni feederrel, pickerrel, csontival, gilisztával, pellettel és pár sörrel, fröccsel, finom rágcsálnivalókkal! A felsoroltaknak egy része nem a halak mámorát segíti elő…
Ha délután is a megszokott csend van, akkor csalit cserélek (ezt általában csendes napokon is legalább 3-szor megteszem, de inkább többször), szóval evezek be és ki. Persze, félreértés ne essék, nem a testsúlyom miatt csinálom, mert így is nagyon csinos, fitt és „kispórolt” vagyok.
Az esti behordás, valamint egy jó kiadós vacsora és fürdés után várom a csodát. Addig, míg megérkezik, a finom ágyikóban végignézek egy filmet.
R: Azért nem szakadsz meg a dologban!?
A. Nézd! Nagyon nehéz pálya, itt nem egyszerű eredményt kicsikarni, még ilyen megfeszített szellemi és fizikai munkával sem! Másrészt nyaralást ígértem a családomnak, nem tehetem meg, hogy rossz példával járjak elöl, és vakulásig tartó nehéz munkával felidegesítsem őket!
R: Végszóként üzensz-e - annak jogán, hogy már több éve próbálod megfejteni ezt a vizet - valamit azoknak, akik szintén itt szeretnék kipróbálni a tudásukat?
A: Igen, üzenem, hogy semmivel se készüljenek, de hozzanak mindent, amiről elképzelhető, hogy halat lehet vele fogni! Mert itt improvizálni kell és kitartani, de ami a legfontosabb, ez itt Gyékényes, itt ne legyé’ kényes!!
R: Köszönöm…
Írta: Jeszy
Fotók: a cikkben szereplőktől, innen-onnan
