Megjöttek az első „melegebb” napok, és bár a tavak (a jég rövid fogsága után) már kezdtek olvadni, mi már hajthatatlanok voltunk, hogy végre megint a kezünkben tarthassuk a botokat, csalikat és ismét fáraszthassunk! Olyan tavat kellett találnunk, ahol lehet számítani pontyokra is ekkortájt, így kerültünk a Bokod melletti (meleg vizű) erőműi tó partjára!
A Bokodi-tó
A Bokodi-tó az Oroszlányi Hőerőmű Vállalat számára létesített mesterséges hűtőtó, amely az erőmű melletti rét elárasztásával, vagyis a rajta keresztülfolyó Által-ér felduzzasztásával keletkezett. Az Által-ér eredeti medre valahol a tó közepén húzódott - ott, ahol a jelenlegi gát található. A gát funkciója a hűtőtó vízében természetesen kialakuló keringés fenntartása. Az erőmű az egyik ágban felmelegíti a vizet, míg a „hideg ágban” lehűlt víz a - technológia miatt keletkezett - gőzt hűti vissza. Az erőmű folyamatos működése miatt a tó télen sohasem fagy be teljesen. A tó körül horgászparadicsom bontakozott ki az elmúlt időben.
Nem bíztuk a véletlenre, felkészültünk minden eshetőségre, ez látszik a csomagtartó kihasználtságán is. Egy zalai barátom bölcsessége jutott eszembe erről, miszerint „a vantól nem kell félni”.
Megérkezéskor nagy fejtörést okozott, hogy egy ekkora vízterületen koncentrálni tudjuk-e a halakat kis területre, és ha igen, lesznek-e köztük kapitális méretű halak is… Ezt csakis a horgászat végére tudjuk meg.
Roppant jó helyről tudtunk horgászni, szinte bent voltunk a tó közepén egy faházban, ahol már nem is tűnt olyan távolinak a kiszemelt horgászhely.
Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen időközönként, és mennyit etessünk, hogy koncentrálni tudjuk a halakat. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy korra reggel és késő délután etetünk. De akkor se sokat, inkább jobb minőségű bojlival és etetőanyaggal: Haldorádó Ponty Piros és Pelletes Fekete etetőanyag ragadósabbra keverve, amibe CSL pelletet és 18-20 mm es bojlikat tömködtünk félben és egyben. Ez az etetési technika nagyon bevált.
Végszerelékek készítésénél előnyben részesítettem a lágyabb megoldásokat, mert elégé óvatosan táplálkoznak még a halak. Ezért a Fox végszerelékét választottam, a horogelőke egy Sufix Feeder Braid volt, abból is egy vékonyabb, 0,14-es, de ez csak a közelebbi boton volt hatásos. A távolabbra behúzott botomon ólom-elhagyós végszereléket alkalmaztam, mert az előttünk található vízelvezető sok gallyat meg hordalékot gyűjtött magához, és ha kapásnál nem tudunk időben reagálva visszafordítani a halat, könnyedén bement az akadók közé. Az ólom-elhagyós technikát alkalmazva könnyebben ki tudtuk hozni a halakat.
Mivel az SBS Flumino boxok nagyon beváltak az előző évben, arra gondoltam, hogy ha máshol működött, akkor itt miért is ne próbáljam ki? Persze a Haldorádós termékeket sem hagyhatjuk ki, de nem könnyű választani hideg vízre, hiszen a termékpaletta rettentő nagy! Ezzel a feladattal is meg kellett birkózni - végül a Fluo Oldódó Lebegő pelletet választottam, abból is az ananászos ízesítésűt és a chilis-fahéjast. E választás nagyon jó sikerült, több halat is ezeknek a csaliknak köszönhettem!
Nem hagyhattuk otthon a Pelleres Fekete etetőanyagból készül bojlinkat sem, ami ráadásul lebegőre sikerült, pedig nem az volt a cél. Viszont fogóssága vitathatatlan lett, remek halakat hozott. Bármilyen csalival kombinálhattuk, kiemelkedett a fenékről.
A tóban élnek szebb kárászok és keszegek is, amik a kisebb bojlikat akadály nélkül habzsolták fel. Örültünk nekik, hiszen aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli -, de nem ezekért a halakért jöttünk, a célhalunk a ponty!
A Pelletes Fekete bojli sikerétől felbuzdulva más ízekből is szeretnénk golyókat főzni. Biztos komoly potenciál van egy Sajtos Bajszos oldódó-lebegő 30-as bojliban. Nemegyszer mentett meg minket ez a márnacsali tavakon a pontyfogás betlijétől.
Az eredményes éjszakai horgászaton fellelkesülve természetesen maradtunk még, de ahogy házigazdám megjósolta, további kapásra már nem lehetett számítani. Hová tűnnek fényes nappal a halak? Valószínűleg vándorolnak, és az általunk meghorgászott területet éjszaka látogatják csak, nappal pedig a tó más részein kutatnak táplálék után. Tehát, mint ez a horgászatunk is bizonyítja, télen sem áll meg az élet! Igaz, nagyon kevés olyan nagy vizünk van, amely kora tavasszal is eredménnyel kecsegtet, no meg némiképp elszántnak (vagy talán őrültnek?) kell lenni, hogy ekkor is a vízparton legyünk. De lám, az ilyen szép fogások mindenért kárpótolnak! Miközben azt a cikket írom, már a követkő horgászatot tervezem, és ha módomban áll rá, arról is beszámolok.
Nagyon meg voltunk elégedve a tóval, így elhatároztuk, hogy ennek folytatása lesz, alig várjuk már a következő hideg vízi horgásztúránkat!
Szabó István (gurigaa92)
Fotók: Kemény Kálmán & Szabó István
