Vannak vizek, melyeket különös legendák öveznek. Idejét is nehéz megmondani, hogy mikor, de számtalan szép ponty került ki a 90-es évek végén, 2000-es évek elején is innen. A legendák gyakran csak a múltat idézik, vannak azonban, amik örökké élnek! Többek közt a Pécsi-tó legendái is ilyenek!
Információk a vízről:
A Pécsi-tó számomra a magyar Bled! Nagyon népszerű turista célpont és nem csak a Baranya megyei emberek körében! A víz nem hétköznapi múltra tekint vissza, hiszen több mint 50 éves! Ez önmagában egy valós indok arra, hogy kapitális pontyok élhetnek, élnek benne. A tó hemzseg a különféle kagylóktól, rákoktól, amik biztosítják a halak számára a kellő természetes táplálékot, ezáltal a növekedést! Nem meglepő ezek ismeretében, hogy a tó hivatalos pontyrekordja is 30 kg felett van, ami egy ilyen vízen igazán értékes trófea! Megjegyzem, hogy több hasonló méretű vagy nagyobb hal is lehet a vízben!
Az orfűi tórendszer legnagyobb, 69 ha-os völgyzárógátas tava a megye horgászcentruma. A tó sekély, strand körüli részén számos halfaj természetes szaporulata tapasztalható – ez a rész június közepéig kíméleti terület. Érdekesség, hogy a tó vízszintje 70 m-rel magasabban van a Balaton vízszintjénél, átlagmélysége 3,3 m. A tó mélységi tagozódása érdekes képet mutat, a vízterület 44%-a 3-7 m mély, 56%-a 0-3 m közötti.
A tó lankás keleti partját szektorokra osztották fel, itt a terület nyaralókkal van beépítve, ahol szinte végig stégek szegélyezik a vizet, kivéve a gát előtt húzódó „reptéri” szakaszt. A nyugati oldalon meredekebb partok emelkednek, ez a rész kevésbé beépített, itt több szabad szakaszt is talál a vendéghorgász. A mederben húzódó egykori patakmedret erős akadók kísérik. A tó felső, befolyó körüli része sekély (0,5-1,5 m), kissé iszapos, alsó kétharmad része viszont kemény, csak néhol iszapos, itt található az egykori híd és vízimalom maradványa is. Vízi növényzetből hínár a sekélyebb részeken, csendes öblökben található, a part mente sok helyen gyékénnyel és náddal szegélyezett. Csónakhasználat etetéshez engedélyezett, a stégek is igénybe vehetők, de csak a tulajdonos megérkezéséig.
Horgászhely:
A horgászhely kiválasztásában Kieta Máté segített nekem, aki régóta visszatérő vendég a tavon. Az ő tapasztalataira hagyatkozva a tó sekély részén foglaltunk szállást és stéget. Tökéletes választás volt, mint később kiderült. Véleményem szerint a sekély pályák mindig vonzzák a halat. Sok szúnyoglárva és egyéb táplálék található ezeken a részeken, amikből szívesen csemegéznek az aranyhasúak, vagy egyszerűen csak azért, mert a sekély víz hamarabb felmelegszik, és szeretnek itt napozni a halak. A horgászhelyünkön körülbelül 1-1,2 m vízmélység volt lágy iszappal, az iszapban pedig kagylótörmelékkel. Több mint ígéretes pálya!
Horgászat:
A kiválasztott hely a parttól 100 m-re volt, amit kényelmesen még meg tudunk dobni bármilyen időjárási helyzetben. Nagy területre etettem, hogy ha beúszik egy pontycsapat, minél tovább keresgéljenek. Így körülbelül egy teniszpályányi részt szórtam meg kettőnknek. A csalit tekintve csak fűszeres ízekkel készültem, ami a Spicy Red Liver bojli volt kiegészítve C21 Fűszeres kolbász bojlival és C6 Fűszeres kolbász pellettel, illetve kevés tigrismogyoróval és kendermaggal. A magot csak az első nap szórtam, utána kizárólag bojli került az etetésre.
Csalizni is csak egy szem 24 mm-es főtt bojlit használtam, kivárva a nagyobb halak érkezését. Első nap semmi sem történt, de tudtuk, hogy ez itt nem meglepő. Idő kell, hogy érdekelje a terített asztal a pontyokat. Az első delikvens a második nap délutánján érkezett egy nagyon harcias nyurgaponty személyében. Ígéretes volt a folytatást tekintve, azonban amennyire a semmiből jött a kapás, a folytatás nekem úgy maradt el. Máté fogott pár kisebb, de nagyon szép pontyot és amurt napközben.
A nagyobbak egyelőre hallgattak, egészen a következő éjjelig nyugalom volt, amikor több szép ponty is tiszteletét tette. A folytatásban pedig olyan mesterhármas érkezett, amire örökké emlékezni fogok! Három mesés pécsi-tavi rákfaló 16 és 19,80 kg között!
Érdekes, hogy a tükrös volt a legerősebb a három ponty közül. Mesés aranysárga ponty volt mindhárom, akik nagy értékkel bírnak. Látszott rajtuk, hogy nemigen szeretnek fotózkodni, de azért engem megtiszteltek pár kép erejéig, majd úsztak tovább! Külön érdekesség, hogy amikor a 3 nagyobb hal jött, nem érkezett kisebb se előtte, se utána.
A közelgő hidegfront tett még egy lapáttal a pecára, újabb szép halak jöttek, amik közül kiemelek egy fekete tükröst, ami a legnagyobb esőben érkezett. Látszott a száján, mennyi kagylót eszik, és hogy az az elsődleges tápláléka. A fehérjedús táplálék okán minden hal makulátlan és nagyon erős, a végsőkig küzdenek! Tökéletes adottságokkal bír a tó, képes kinevelni akár egy hazai valós pontyrekordot is.
A fekete tükrös volt a búcsúhalam, majd pakolni kezdtünk és útnak indultunk haza. Ősszegzésként elmondhatom, hogy a Pécsi-tónak nemcsak múltja, hanem komoly jelene és ígéretes jövője is van, amiért a helyi egyesület tesz! Kiemelem Kapitány Zsolt munkáját és a halőrökét, akik többször meglátogattak minket is. Örülök, hogy ilyen jól sikerült az első randevúm a tóval, ami szerelem volt elsőre, és szerintem örökké fog tartani!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Kieta Bettina
