Minden bojlis horgász pályafutásának csúcspontjai a kapitális halak kifogása. Van, hogy éveket kell várni egy ilyen halra, de van, hogy rövidebb idő alatt sikerül szákba terelni egy szebb példányt. De ki gondolná, hogy egy egyéni rekordhalat három hónappal később sikerül kifogni megint ugyanabból a tóból, ugyanazon a helyszínen és a kapások időpontja között mindössze 5 perc van?
Mióta a bojlis horgászatot űzöm, szüntelenül keresem, kutatom azokat a tavakat, amelyek nagy halakat rejtenek, és minden erőfeszítésemmel meg próbálom őket megfogni, akármennyire is dörzsöltek. Nos, van, amikor sikerül és van, amikor nem! A tavalyi évben bojliztam először a festői szépségű Zalacsányi horgásztavon, és mindkét horgászatom remekül sikerült. Több tíz kiló feletti hal mellett sikerült megdöntenem májusban egyéni rekordomat egy 23,50 kg-os tükrössel. Tudom, hogy élnek Magyarországon sokkal nagyobb pontyok, és remélem, egyszer a 30-as álomhatárt is sikerül átlépnem. Úgy döntöttem, hogy augusztusban visszatérek és reményeim szerint az eddiginél több és nagyobb testű pontyot fogok, mivel ez már az ősz kezdetének és „nagypontyos” időszaknak számít.
Kellemes, 28 Celsius-fok körüli hőmérséklet fogadott délelőtt 10 óra körül a parton. Nem kellett a sátorállítással és a kipakolással sokat bajlódni, mert az 1-es faházban voltunk - egyből a horgászatra tudtam koncentrálni. Gyorsan csónakba pattantam és elhelyeztem a bójákat a „szokott” helyeken (mivel már harmadik alkalommal vagyok a tavon, fejből ment, hogy hova is kell rakni a bójákat, illetve honnan fogtam korábban a szebb halakat). A parti tárgyak mindig segítenek a vízen való tájékozódásban, és 1-2 méter eltéréssel - úgy gondolom - vissza lehet rakni a bójákat a régebben meghorgászott helyre. Két bóját helyeztem el és sávos etetést alkalmaztam, ami annyit jelent, hogy a 2 bója között 30 méter távolság volt és ezt a területet etettem meg bőségesen az általam előkészített magkeverékkel. Mind a 3 szereléket a bóják között helyeztem el. A hátralevő 3 nap alatt nem volt szándékomban csónakkal zavarni a helyet, ezért a további etetést és a szerelékbehordást - a halak nyugalma érdekében - kishajóval végeztem.
Szerelékem a következő volt: a főzsinór Trabucco S-Force 0,40 mm, PB Product Downforce 45 lb leadcore 1 méteres hosszúságban, a 170 g-os Fox ólmot pedig Korda Lead Clip és a hozzá való gumiharang rögzítette. Előkémet a nekem jól bevált Power Pro pergető fonott zsinór 0,15 mm átmérőjű változatából kötöttem, hossza 20-22 cm volt. Carp’R’Us 4-es Longshank horgot használtam egy kis fémkarikával és a végén - a jobb akadás érdekében - PB horogbefordítóval kiegészítve. Azért esett a választásom erre a horogra, mert rendkívül könnyű és nagyon jól akad, de - FIGYELEM! - ezeket a horogtípusokat csak nagyon rugalmas, a hal húzását jól kompenzáló botokkal használjuk, és a fárasztásnál is óvatosan bánjunk a hallal, mert csúnya sebeket tud ejteni!
Kezdésnek szétszórtam 10 kg általam előkészített magmixet, minimális pelletet és bojlit. Csalinak botonként különböző ízű bojli került a horog alá: Monsterfish erősen halas- polipos, Redarmy robin redes, fűszeres, Birdfood édes barackos. Déli 12-kor helyükön voltak a szerelékek és 1 órakor húzós kapással jelentkezett az első ponty, aminek a fűszeres bojli tetszett meg. Szákolás után egy 7 kg-os arany koi pontyot tarthattam a kamera elé.
Mondanom sem kell, mennyire megörültem a halnak - remek kezdés volt!Ezek után sorban jöttek a halak, de nem volt nagy súlyuk, fényképezés nélkül visszaengedtem őket a tóba. Folyamatosan járt a kishajó ki-be. Délután 4 felé megjött az első 10+-os halacska, amelyet rövid fárasztás után gyorsan lefotóztunk, hogy minél hamarabb visszaengedhessük a tóba.
Tudtam, hogy ott vannak a halak, hiszen remekül reagáltak a sávos etetésre. Arra számítottam, hogy estére az apróbbak feleszik a sok magot, de a sok termény addigra a nagyobbak érdeklődését is felkelti! Pont így is lett, ahogy elképzeltem, mert még egy 13 kg feletti halacska is a szákban landolt.
Mivel eléggé elfáradtam éjszakára 30 mm-es Monsterfish golyót raktam fel - ha jön, akkor jöjjön nagy! Kevesebb kapás volt éjszaka a három botra, mindössze négy, de így legalább tudtam pihenni. Az apróbb halak is ugyanúgy felvettek a hatalmas csalit. Egy 12,40 kg-os tükrös volt a legnagyobb.
A nap első sugaraira már újracsaliztam a botokat, csak a baloson hagytam fenn a 30-as polipos golyót (bízva szelektáló hatásában). Hasonló helyzetekben egy bottal szinte mindig a nagy csalit erőltetem, de nem minden vízen működik a dolog. Májusi horgászatom során bejött a számításom, mert a 3. napon délelőtt 9-kor sikerült szákba terelnem egy 23,50 kg-os tükröst, melynek a nagy golyó tetszett meg. De térjünk vissza a jelenbe! Pár reggeli kisebb ponty után, 9 óra tájban erős, húzós kapás volt a balos botomon. Mindenféle előjel nélkül „elfüstölt” és megállíthatatlanul sípolt a Foxom… ppppíííííí… Csónakba szálltunk barátnőmmel és teljes gázon mentünk a hal felé. Fölé érve tudtomra adta, hogy még nem akar feljönni. Forgatta a csónakot, miközben a botspicc végig a vízben volt. Lazítottam a féken, hogy ne akadjon ki a rendkívül vékonyhúsú horog. 1-2 perc után már láttam a leadcore-t, majd egyszer csak engedett és felfeküdt a víz tetejére. Hatalmas tükörponty feküdt a víz tetején… nem hittünk a szemünknek - tudtuk, hogy 20 kg felett van a hal. Mielőtt megint a mélybe tört volna, Móni profi szákolásának köszönhetően már a merítőben pihegett! Partra érve kifektettem a matracra, kivettem a hálóból és megismertem: „Ugyanaz a hal, amit májusban kifogtam!” A hal tarkóján 2 hatalmas egyedi pikkely van, amiről be tudtam azonosítani. Ezt az otthoni, számítógépen végzett fényképvizsgálat is igazolta.
Sajnos fogyott fél kilót, de ez talán az ívásnak tudható be, és tán még nem kezdte el az őszi nagy táplálkozást. Jövőre biztosan nagyobb lesz. Csináltunk pár képet a parton sebfertőtlenítés után és sietve a vízbe vittük, hogy mihamarabb „levegőt” kaphasson.
Utolsó pár kattintás a fényképezőgéppel - mert csak ennyi emlék marad a visszaengedés után - és jöhetett a catch and release második fele. Ez a legfontosabb ebben a horgászatban, hogy másnak is örömöt okozhasson ez a hal, illetve hogy elérje az igazi, kapitális méretét!
Szerintem ez tökéletesen bizonyítja, hogy az öreg pontyoknak bevett szokásaik vannak - territórium, táplálkozás, táplálkozási időpont -, mert szinte csak 5 perc különbség volt a májusi és az augusztusi kapások időpontjai között! Persze ez nem azt jelenti, hogy minden nap délelőtt 9 órakor ki lehet fogni a halat, de a jelek szerint abban az időszakban nagyobb eséllyel várható e nagy ponty jelentkezése! Szerintem ez is egyedenként változó lehet.
A nagy ramazuri után nagy lett a csend egészen délutánig, amikor - 2 óra körül - minden előjelzés nélkül iszonyat vad kapás volt a 20 mm-es Monsterfish golyóra. Bevágás után a hal folyamatosan húzta a féket, és tudtam, hogy csónakkal kell érte menni, mert nagy példánnyal van dolgom. Nem adta magát könnyen a nyurgatestű pikkelyes, legalább 8-10 kirohanása volt, de végül a megbízható felszerelés győzött felette. Partra érés után fényképezés és visszaengedés következett.
Egy órára rá még egy gyönyörű tükröst is lencsevégre tudtam kapni:
Az éjszaka folyamán ismét 30 mm-es golyóval csaliztam és maszatolós kapás után egy szép amurt tudtam matracra fektetni, melynek súlya 12,80 kg volt.
A 72 óra összesítője: több mint 40 kapás, ebből 30 hal ért partot, 290 kg-os összefogás és 9,65 kg-os átlagsúly. Remek horgászat volt, és jól el is fáradtam.
Másnap délelőtt boldogan és szomorúan pakolásztunk össze. Boldogsággal töltött el, hogy egy olyan túrán voltam túl, amit szerintem soha nem felejtek el, és szomorú voltam, hogy vissza kell térnem a hétköznapokba. Jövőre visszatérek, öreg barátom! :)
Írta: Sanyacarp
